// 2025. szeptember 13., szombat // Kornél
posztszovjet feloldozás

Amikor az erőszak és szenvedés újratermeli önmagát, kell valaki, aki feláll és megtöri

Fotó: TATA.documentary / Facebook

Fotó: TATA.documentary / Facebook

Fotó: TATA.documentary / Facebook

// HIRDETÉS

Sok millió kelet-európai dolgozik nyugat-európai országokban, ahol kizsákmányolják őket. Ugyanezek az emberek más lelki csomagokat is cipelnek magukkal. Lina Vdovîi moldovai, jelenleg Kolozsváron élő filmrendező dokumentumfilmje pontos látlelet erről.

Keveset tudtam Lina Vdovîi és Radu Ciorniciuc egészestés dokumentumfilmjéről, a Tata-ról (Az apa, 2024), amikor beültem a kolozsvári Győzelem mozi fülledt széksoraiba, hogy a rendezők jelenlétében megnézzem az egyszerre sokat és keveset mondó című alkotást.

Kortárs művészeti tendencia a sajátosan mély és kitárulkozó családtörténetek megmutatása

és a bennük elszenvedett traumák feldolgozására tett kísérletek megosztása, a kibeszélés általi felszabadulás. Ennek az egyik formája az apafigurával való leszámolás, az apa által okozott sérelmek felszámolására való törekvés, és az alkotó/megszólaló valódi énjének visszaszerzése.

// HIRDETÉS
Szeretjük, nem szeretjük a művészetnek ezt a fajta felhasználását, mindig is velünk volt

– és amíg sérelmek vannak, addig velünk is marad. Lehet ezt jól csinálni – valamit megmozgat a befogadóban, nézőben, olvasóban –, mert adhat fogódzót, árnyalatokat, új szemszögeket, de lehet ezt olcsó magamutogatásba hajlóan is véghez vinni.

Lina Vdovîi filmje szerencsére nem ilyen. A moldovai rendező lelkileg is, logisztikailag is sokrétű problémával találta szembe magát a Tata megalkotásakor, ami jóval túlmutat önmagán, és egyetlen dokumentumfilmben

kapcsolja össze a kelet-európai létformák összes kollektív tapasztalatát, annak minden buktatójával és fekete humorával együtt.

A történet röviden: Lina és húga a posztszovjet Moldovai Köztásaságban nőnek fel, apjuk, Pavel Olaszországba megy vendégmunkásnak, mint sokan mások a rendszerváltásokat követő bizonytalan évtized(ek)ben Kelet-Európából, így Romániából is, Erdélyből is, meg az egész térségből.

A csavar a történetben az, hogy kiderül, Lina apja egy erőszakos ember, aki saját rossz mintázataival szembesül akkor, amikor maga is több mint egy évtizedre áldozattá válik egy őt rendszeresen bántalmazó és agyondolgoztató főnökkel az olasz borászatnál és a hozzá tartozó puccos kúriánál, ahova szegődött. Amikor elszakad a cérnája, nincs más választása, mint segítséget kérni a lányától – tőle, akit rendszeresen vert és szidott, kontrollált kislány korában.

Lina maga is gyermeket várt a film elkészítése közben, és eredetileg az volt a terve, hogy jó pár tényfeltáró eset feldolgozásában jártas újságíróként elutazzon az apja munkahelyére és segítsen neki az igazságszolgáltatás labirintusaiban eligazodni. Pavel úr megmutatja neki a kék-lila foltokat a testén, videóüzenetben jelzi, hogy segítségre van szüksége, mert már nem bírja a nyomást a 12 évnyi rabszolga-bánásmód után. Lina pedig párjával, Raduval segítenek neki abban, hogy bizonyítékokat szerezzen a bántalmazás bizonyítására egy testre szerelhető kamerával és mikrofonnal, amelyet aztán eljuttatnak egy egész rafianeccnyi papíron vezetett, a feketemunkát bizonyítandó túlórával és egyébbel az olasz érdekvédelemhez.

Néztem a vásznon az apjával egy ódon kúria melléképületében borozó Linát, ahogy nyeli a könnyeit és próbálja elmagyarázni neki azt, hogy milyen hatással volt rá, amit tett vele gyerekkorában. Néztem a keménykötésű, de megtört, hatvanas évei elején járó férfit, amint

feltör belőle a saját maga felett elveszített kontroll iránti vágy,

és kicsúcsosodik benne a huszadik század kelet-európai családfő-modelljének minden mocska: a szovjet férfi erős, a szovjet férfi nem törik meg és vaskézzel kormányozza a családot, a szovjet férfi halálra dolgozza magát, a szovjet férfi nem mutatja ki az érzelmeit, a szovjet férfi maga is elnyomásban él, csak nem tud róla.

Az egykori szovjet férfi, aki összeakadó nyelvvel beszéli a moldovai románt, és darabosan dallamosítja az olaszt. Aki kétségbeesésében azt se tudja, büszkesége ér-e többet, vagy az, hogy megszabaduljon a munkaadójától.

Akinek teljes hasadás van az elméjében:

egyszerre elkövető és elszenvedő, megalázó és megalázott. A fiatal nő arcán a szigor és a puhaság keveredik, az erő és a gyengeség, a dac és a segítségnyújtás harca.

Ülnek ezek ketten a tengerparton egymás mellett és hallgatnak, furcsa nyugalom árad a filmvászonról – Radu filmez, apa és lánya egy betonszegélyen ülve próbálnak beszélgetni, a férfi, bár bocsánatot sosem kér expliciten, megpróbálja kifejezni, hogy hogy élte meg azt az időszakot, amikor négy munkahely között zsonglőrködve próbált megélhetést teremteni a szegénységtől sújtott Moldovában.

Mintha a mieinket hallanám.

A németeknél, olaszoknál, angoloknál ragadt románokat, magyarokat-székelyeket, ukránokat, bolgárokat. Akcentusban kiabáló, indulatos embereket, akiknek az elméjét ellepte a túlélés köde, ahogy viszik, cipelik magukkal az otthonról hozott csomagot. Szemem előtt lebeg a harmadikos osztálytársnőm, akinek az édesanyja Spanyolországban szedte az epret, ő pedig egy idős roma asszonynál élt, aki gondját viselte.

Lina jó arányérzékkel viszi bele vizuálisan az apró utalásokat a helyzet összetettségére,

például arra, hogy a nyári hazautazások és látogatások alkalmával mennyire természetesen (valójában sokszor az önreflexió hiányában) viselkednek a rokonok – kontrollálnak, veszekednek, tesznek-vesznek, vigasztalják egymást a saját belső eszközeikkel, évtizedes beidegződéseikkel. A legnagyobb szakadék mindig ott tátong, ahol először veszi észre valaki, hogy valami nincs rendjén, és megtöri az addigi mintát, hogy kiszabaduljon. A többiek között pedig vannak, akik már felismertek egyet és mást ebből a dinamikából, de vagy nincs lehetőségük teljesen feladni az addigiakat, vagy még nem éreznek elég erőt magukban ahhoz, hogy kilépjenek. Van köztük azonban egy láthatatlan összefogás és valami emberfeletti erő.

Pavel úr kiszabadul – munkaadóját arra kötelezik, hogy kárpótlást fizessen neki, hogy nyugdíjas éveire maradjon is valamije.

A legmeglepőbb az volt, hogy ez a férfi képes volt több mint egy évtizedig eltűrni, hogy folyamatosan megalázzák, üssék és dolgoztassák,

csak azért, hogy a nyugdíjas időszak nyugalmának ígérete meglegyen. Amikor szemtől szemben meséli el Linának az egész történetet, azzal kezdi: ő tudja és elfogadja, hogy az embert, ha külföldre megy, hajtani fogják és agyondolgoztatni, és sokszor kerül embert próbáló helyzetbe, és ezt el kell tűrni. Vajon melyik lehetett az a pillanat, amikor rájött, hogy a vasidegek és a páncél nem tart a végtelenségig?

Teljes feloldozást azért nem nyerhet senki ebben a történetben, mert semmi sem fekete vagy fehér.

Aki kilép, az rájön: sérelmeiért és az elszenvedett dolgokért nem hibás, de a gyógyulás az ő felelőssége. Ez olyan, mint a zuhanórepülés – vagy landol az alján, vagy szárnyakat növeszt közben.

A Győzelem mozi termében a vetítés előtt Lina és kislánya köszöntötték a nézőket – a kislány is mikrofont ragadott, hiszen tudta, ő is szerepel újszülöttként a filmben. A vetítés alatt az emberek nagy része a nehéz pillanatokban bizony hümmögött, füttyentett, sóhajtott vagy felröhögött a helyzetek abszurditása láttán. A végén pedig – a kérdezz-felelek pillanataiban – felállt egy középkorú férfi és nekiszegezte a kérdést: „Mi megvert gyerekek vagyunk. Végül volt-e bocsánatkérés?”.

Nincs bocsánatkérés, csak szürke zónák vannak. Bukdácsolás. Visszatérés a mintákhoz, és a mintáktól elszakadásokra tett kísérletek. Emberszag és friss levegő. Sosem azok az igazán felemelő pillanatok, amelyek megrendezettek – a mozi egy rövid időre ugyan csoportterápiának teret adó helyiségként lépett elő a nézők számára, de a spontaneitás és az ebből jövő felszabadulás ritkán tapasztalt együttérzést teremtett az ott ülők soraiban.

// HIRDETÉS
Különvélemény

Anticikk az antiolvasásról, az antiéletről és arról, amiben vagyunk (nyakig)

Fall Sándor

Van néhány perce? Na jöjjön, mert fontos dolgokat akarok magával megbeszélni.

A ChatGPT-vel beszélgetek Jézusról, az időjárásról, Japán történelméről…

Varga László Edgár

Avagy hogyan lesz a mesterséges intelligencia észrevétlenül a személyi asszisztensünk, a pszichológusunk és a mindentudó barátunk egy „személyben”?

// HIRDETÉS
Nagyítás

Nincs nagyobb abszurd, mint Romániában vendégmunkások ellen uszítani

Szántai János

Nehezen emészthető az az arrogancia, amellyel Romániában nekiesnek a vendégmunkásoknak. Tekintettel arra, hogy az Európai Unió legnépesebb (vendégmunkásokból is álló) diaszpórája a román.

Metál a tó mellett – hasított a Paradise Lost és a Cemetery Skyline Szebenben

Sánta Miriám

A nagyszebeni Astra Rock fesztivál utolsó napján megérkezett az eső. Utána pedig két olyan zenekar, akik közül egyik történelmet írt, a másik meg most fogja.

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
Killer Vaskormányfő Bolojan, az oktatásügyet békén kellett volna hagyni
Főtér

Killer Vaskormányfő Bolojan, az oktatásügyet békén kellett volna hagyni

Nem Daniel David veri most szét a tanügyet, hanem a terminátor üzemmódba kapcsolt Ilie Bolojan.

Elveszítheti a termőföldek fele fölötti ellenőrzését az ország – Sötét képet festenek a román mezőgazdaság jövőjéről
Krónika

Elveszítheti a termőföldek fele fölötti ellenőrzését az ország – Sötét képet festenek a román mezőgazdaság jövőjéről

Figyelemfelkeltő elemzést tett közzé a román mezőgazdaság súlyos helyzetéről Nicu Vasile, a Romániai Mezőgazdasági Termelők Egyesületeinek Ligája (LAPAR) elnöke. A tanulmány rámutat, hogy minimális a mezőgazdasági támogatási rendszer hatékonysága.

Avram Iancu sírjára mászott George Simion fotósa, aztán a pópának is visszafeleselt...
Főtér

Avram Iancu sírjára mászott George Simion fotósa, aztán a pópának is visszafeleselt...

Illegálisan végzett plasztikai sebészetnek minősülő beavatkozásokat egy nő orvosi végzettség nélkül. Ma este telihold és teljes holdfogyatkozás!

Magyar nevű, Most Wanted-listán szereplő elítéltet hoztak haza az éjszaka Romániába
Székelyhon

Magyar nevű, Most Wanted-listán szereplő elítéltet hoztak haza az éjszaka Romániába

Nemzetközileg körözött, úgynevezett Most Wanted-listán szereplő elítéltet hoztak haza Romániába az éjszaka folyamán Nagy Britanniából. A magyar nevű, Beszterce-Naszód megyei férfit gyermekkereskedelem és kerítés vádjában hat év börtönbüntetésre ítélték.

Erdélyi megyékben hívja be a tartalékosokat a román védelmi minisztérium, a Székelyföld is érintett
Krónika

Erdélyi megyékben hívja be a tartalékosokat a román védelmi minisztérium, a Székelyföld is érintett

Szeptember 15. és 19. között behívják a tartalékosokat Szeben és Maros megyében egy mozgósítási gyakorlat részeként, amelynek célja a lakosság, a gazdaság és az ország területe védelmi felkészültségének felmérése – közölte a védelmi minisztérium.

Nyilvánosságra hozták azt a megrázó felvételt, amikor egy klub előtt több fiatalt elgázolnak – videóval
Székelyhon

Nyilvánosságra hozták azt a megrázó felvételt, amikor egy klub előtt több fiatalt elgázolnak – videóval

Felkerült nemrég a Facebookra az a térfigyelőkamera-felvétel, amely egy hétvégi gázolást rögzített. Az eset vasárnapra virradóan történt egy középfalvi szórakozóegység előtt, amikor egy sofőr tolatva egy csoport fiatalnak hajtott neki.

// még több főtér.ro
Mérgező növényeink – szépek, de figyelmeztetnek
2025. szeptember 10., szerda

Mérgező növényeink – szépek, de figyelmeztetnek

Noha Erdély-szerte szedhetünk ehető vadnövényeket, ezeket egészen biztosan nem szedhetjük le, ha kedves az életünk. Mérgező növényeink csodálatra méltók, ezért hagyjuk őket a helyükön, alább viszont olvashatunk róluk néhány érdekességet.

Mérgező növényeink – szépek, de figyelmeztetnek
2025. szeptember 10., szerda

Mérgező növényeink – szépek, de figyelmeztetnek

Noha Erdély-szerte szedhetünk ehető vadnövényeket, ezeket egészen biztosan nem szedhetjük le, ha kedves az életünk. Mérgező növényeink csodálatra méltók, ezért hagyjuk őket a helyükön, alább viszont olvashatunk róluk néhány érdekességet.

„A hegyimentés nem luxus, hanem alapszükséglet”
2025. szeptember 03., szerda

„A hegyimentés nem luxus, hanem alapszükséglet”

A mentőakciók során nem a mentőcsapat a főszereplő, hanem az, akit megmentünk és hazaviszünk – vallja Kovács Zoltán Róbert, a Maros Megyei Hegyi- és Barlangi Mentőszolgálat vezetője.

„A hegyimentés nem luxus, hanem alapszükséglet”
2025. szeptember 03., szerda

„A hegyimentés nem luxus, hanem alapszükséglet”

A mentőakciók során nem a mentőcsapat a főszereplő, hanem az, akit megmentünk és hazaviszünk – vallja Kovács Zoltán Róbert, a Maros Megyei Hegyi- és Barlangi Mentőszolgálat vezetője.

Különvélemény

Anticikk az antiolvasásról, az antiéletről és arról, amiben vagyunk (nyakig)

Fall Sándor

Van néhány perce? Na jöjjön, mert fontos dolgokat akarok magával megbeszélni.

A ChatGPT-vel beszélgetek Jézusról, az időjárásról, Japán történelméről…

Varga László Edgár

Avagy hogyan lesz a mesterséges intelligencia észrevétlenül a személyi asszisztensünk, a pszichológusunk és a mindentudó barátunk egy „személyben”?

// HIRDETÉS
Nagyítás

Nincs nagyobb abszurd, mint Romániában vendégmunkások ellen uszítani

Szántai János

Nehezen emészthető az az arrogancia, amellyel Romániában nekiesnek a vendégmunkásoknak. Tekintettel arra, hogy az Európai Unió legnépesebb (vendégmunkásokból is álló) diaszpórája a román.

Metál a tó mellett – hasított a Paradise Lost és a Cemetery Skyline Szebenben

Sánta Miriám

A nagyszebeni Astra Rock fesztivál utolsó napján megérkezett az eső. Utána pedig két olyan zenekar, akik közül egyik történelmet írt, a másik meg most fogja.

// HIRDETÉS