// 2026. október 19., hétfő // Nándor
Szántai János Szántai János

Tudja valaki, milyen verés történt a minap Kolozsváron?

// HIRDETÉS

Egyesek szerint a Kolozsvári U focicsapatának olyan húsz szurkolója a Kolozsvári CFR két szurkolóját verte meg. Mások viszont gonoszul magyarverést emlegetnek.

(Külön)Vélemény

Szerző: Szántai János
2025. április 08., 17:28

2006-ban részt vettem egy dokumentumfilm elkészítésében. Lakatos Róbert kolozsvári filmrendező alkotása a Kolozsvári CFR szurkológárdájával, no meg a focival, a szenvedéllyel, a (lokál)patriotizmussal foglalkozott, többek között. Én addig életemben csak egyszer jártam focimeccsen, gyerekkoromban, nagyapámmal. Ennek alapján megvolt a magam könyvszagú, értelmiségi véleménye a fociról, a szurkolókról. A forgatás során több szurkolói megbeszélésre, meccsre elmentem. És

lassan megismertem a drukkereket, minek következtében a könyvszagú, értelmiségi véleményem is módosult.

Nem, nem lettem fociszurker. Viszont bizonyos fokig értem a szurkolói… nem is tudom, létélményt?

// HIRDETÉS

Mindennek ellenére (vagy talán éppen ezért) azt mondom: a szurkolói leszámolásoknak, balhéknak nincs helyük. Sem a lelátókon, sem a vécében, sem a meccs előtt, sem a meccs után, a stadionon kívül. Nem azért, mert nem lenne rá igény. De, lenne. Ilyen a szurkolói vér. Amit egy tétmeccs a nagy ellenféllel igencsak fel tud forralni. Emberileg értem. Viszont vannak szabályok, törvények, amelyeket a focistáknak a pályán, a szurkolóknak a pályán kívül be kell tartaniuk. És ez jó. Mert

mi lenne, ha a potyagólt „beengedő” kapust a saját szurkolói pofoznák feketére a meccs szünetében?

Vagy mi lenne, ha egy feldühödött szurkoló betörné az épp gólörömben üvöltöző „ellenséges” szomszéd ajtaját és egy csinos szamurájkarddal győzné meg a kuss lélekemelő mivoltáról? Szar lenne, higgyék el.

Történt a múlt hét elején, hogy Kolozsvár két első ligás focicsapata, az U és a CFR ismét összecsapott. Szeretném hangsúlyozni: ennek a meccsnek eleve van egy interetnikai vonatkozása is.

A CFR a város „magyar” csapata, az U meg a „román”.

Persze, röhej az egész: aki kíváncsi, nézze meg a két csapat összetételét (itt meg itt). Igen, az U-ban több román van, mint ahány magyar a CFR-ben (az idegenlégiósokra most nem térek ki), de ez a szurkolók, focirajongók fejében levő mitikus képet nem befolyásolja. Pont. Szóval, a két csapat ismét egymásnak feszült s ezúttal az U legyőzte a CFR-t. Hurrá, mondom én, ilyen a foci, a labda kerek. A szurkolók akkor, ott, felteszem, nem így gondolták. Na de, kérdezem afféle amatőr detektívként:

miért esnének neki a győztes csapat szurkolói ököllel, sörös- vagy egyéb üveggel, bottal a vesztes csapat szurkolóinak?

Nem látom a motivációt. Azt el tudom képzelni, hogy a győztesek kiállnak flekszelni, mire a vesztesek odamondanak, szó szót követ és jön a tasli. Azt azonban nem (és erről szólnak a beszámolók), hogy megy két ifjú CFR-szurkoló az utcán (a hírek szerint se sál, se egyéb CFR-jelvény nem volt rajtuk), beszélgetnek (a hírek szerint magyarul), aztán egyszer csak előbukkan vagy húsz U-szurker és jól megverik a másik kettőt. Csak úgy. Mert ki az a hülye, aki beszólna húsz diadalittas szurkolónak? Nem, ez irreális.

Amit (sajnálatos módon) el tudok képzelni: a két ifjú azért kapott a fejére, mert magyarok.Egész pontosan a marosvásárhelyi fekete március óta. Számtalan egyéb dátumot is tudnék sorolni, amikor is

a pelenkába szaró román demokrácia csúnyán megbukott, ilyen értelemben legalábbis.

És van egy olyan érzésem (bár ezt dokumentumokkal bizonyítani nem tudom), hogy az ilyen akciók afféle ellensúlyként működnek a román társadalommérnökök (mindegy, hogy politikusok, katonák vagy szekusok ők) szándékai szerint. Ugyanis a nagy román álom, az európai átfazonírozás azt is megköveteli, hogy a nemzeti kisebbségi közösségek jogait tartsa már tiszteletben a mioritikus haza. Ehhez képest mindig kiráz a hideg, amikor azt hallom, hogy a romániai magyar közösség ma is nemzetbiztonsági kockázatot jelent odaát, Bukarestben. Tehát: az az érzésem, hogy van egy ilyen hallgatólagos trikolór deal, miszerint

ha időnként valaki picit a magyarok nyakára lép, hát nem olyan nagy baj az. El lehet maszatolni.

Például: nyakunkra léptek az úzvölgyi temetőben. Aztán olvasom, hogy épp elévült az ügyben indított utolsó büntetőper. Most mit csináljanak ők is, ugye?

A múlt heti esetre visszatérve: a csendőrség, a rendőrség, Kolozsvár álmultikulturális polgármestere következetesen azt nyilatkozta: á,

ugyan már, szó nincs itt magyarverésről! Szurkolók ütlegelték egymást.

Aztán felbukkant egy videó, amelyben a Kolozsvári U magyar szurkolói tesznek hitet amellett, hogy á, dehogy szélsőségesek ők, hát ők mindent és mindenkit szeretnek, épp csak a keblükre nem ölelik a CFR szurkolóit meg a húsvéti nyuszit. (Érdekes megfigyelni, hogy időnként nehezen ugyan, de minden felszólaló ugyanazt az előregyártott szöveget mondja, kis változtatásokkal.) Mindez azt követően, hogy a drága jó kolozsvári polgármester rögtön a meccs után azt mondta, a maga hurráoptimista módján: Kolozsvár a normalitás városa románok és magyarok számára egyaránt. Persze, hogy az, kivéve, amikor nem az. Például akkor, amikor Kolozsvár álmultikulturális polgármestere foggal-körömmel harcol a magyar feliratok ellen. Mert

képtelen felfogni, hogy a magyar feliratok jelenléte neveli a többséget toleranciára, elfogadásra.

Vagy akkor, amikor Kolozsvár multikulturális polgármestere bezárat egy épp megnyitott történelmi múzeumot, mert a kiállított tárgyak közt nem talált románt. És a sort ismét hosszan tudnám folytatni.

Jelenleg tehát az a hivatalos álláspont, hogy a tökéletesen normális városban valakik megvertek valakiket. Nem szép dolog, elő is állítottak egy gyanúsítottat, lapozzunk hát.

Aki pedig mást mond, az baljós játékot játszik, szeparatista, szegregacionista, gyűlöletet szít.

Szóval, gyakorlatilag rálépnek a nyakunkra, ha szót emelünk a magyarokat ért, ez esetben jó pár napon túl gyógyuló sérelmek ügyében. Ha az úzvölgyi, a kolozsvári múzeumbeli, a kétnyelvű feliratok vagy a Steaua-szurkerek székelyföldi akcióit nézzük, tulajdonképpen szinte mindegy, mit teszünk. A nyakunkra fognak lépni. Attól függetlenül, hogy folyik-e vér, avagy nem folyik, perre megy-e az ügy, avagy nem megy.

Mert még túl sokan vagyunk. Majd ha egy kirakatnyian leszünk, akkor majd meg is gyűrűznek, úgy fognak védeni.

Még egy dolog zavar. A Kolozsvári U focicsapatának egyik fő finanszírozója a polgármesteri hivatal. Ismétlem, nem értek a focihoz, tehát a finanszírozáshoz sem, de gondolom, nem Boc úr fizetéséből pénzeli a városháza a csapatot. Ha viszont nem a zsebéből fizet a kolozsvári bíró, hanem közpénz is van abban az aktatáskában, akkor azért jobban odafigyelhetne a szurkereire is. Mert akárhogy kutattam a sajtót, mindig az jött ki, hogy az U-szurkerek atrocitásai toronymagasan meghaladják a CFR-szurkerekét. És biza, olyan U-szurkert is találtam, akinek a Facebook-oldalán náci karlendítős képek vannak. Szóval értem én, hogy a magyarokat baljós játékkal gyanúsítják, de kérdem halkan:

az nem játszik baljós játékot, aki szemet huny az ilyen jellegű atrocitások fölött?

Magyar fiatalok százai tüntettek az eset után Kolozsváron. Csendben, békésen. Ott voltam, láttam, hallottam mindent. Jól tették. Örülök, hogy úgy tűnik, ismét van ügy, amiért sokan azt érzik, ki kell menni a házból. Olyan ügy, ami minket, romániai magyarokat érint. Sajnálom, hogy véres és etnikai ügy. Kimehetnénk például szemetet szedni az erdőbe. Vagy örökbe fogadni egy-egy sétatári fát. A helyzet azonban az, hogy

a pelenkába szaró román demokrácia képtelen volt felnőni az elmúlt 35 évben.

Vagyis nem, nem Georgescu, nem Putyin, nem Trump, nem a nép, nem a kínaiak, nem a marslakók tehetnek azért, hogy atrocitások érnek bennünket ma is. Hanem a román hatalmi elit, politikusostól, szekusostól, hadseregestől, médiástól. És őszintén, nem látom, hogy ez a közeljövőben megváltozna.

// HIRDETÉS
Különvélemény

Nem hagyhatjuk szó nélkül! Nem is hagyjátok, drága barátaim!

Fall Sándor

Harminc centiméter van a képernyő és a szemetek között, tudtátok? Harminc centiméteren zajlik a teljes életetek, ez a civilizáció új aranystandardja, sőt, szilíciumstandardja.

Klánok és neamok 2026 Romániájában, ahol a középkor szele fúj a közintézményekben

Sánta Miriám

Ha a rokonom vagy, van munkahelyed. Ha nem vagy a rokonom, akkor nem biztos. Csak legyen minden lepapírozva.

// HIRDETÉS
Nagyítás

„A magunkkal folytatott belső küzdelem időnként mellékvágányokra visz”

Sólyom István

Senkinek sincs kőbe vésett szerződése a sorstól arra, hogy képes megbirkózni a szabadsággal – mondja Pálfy Zoltán történész, a BBTE adjunktusa. Nagyinterjú, I. rész.

Betekintés a tudománymetria működésébe – mit is akar most a Román Akadémia?

Sánta Miriám

A cikkgyárosoktól a peer review-ig elmagyarázzuk, min megy keresztül egy mai romániai kutató.

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
Amikor az „objektivitás” mögött nem csak szubjektivitás, hanem ferdítés is van
Főtér

Amikor az „objektivitás” mögött nem csak szubjektivitás, hanem ferdítés is van

Nem úgy van az, hogy egy „független” illető valamire rámutat, hogy az propaganda, és akkor az propaganda.

„Nem ezért szavaztunk a Tiszára!”: indulatokat kavart a szilágycsehi templomnak ígért 110 millió forint kormánytámogatás
Krónika

„Nem ezért szavaztunk a Tiszára!”: indulatokat kavart a szilágycsehi templomnak ígért 110 millió forint kormánytámogatás

Heves vitát váltott ki Tarr Zoltán bejelentése, miszerint a magyar kormány 110 millió forinttal támogatja a szilágycsehi református templom leomlott tornyának újjáépítését.

Inkább németként meghalni Németországban, mint románként Romániában
Főtér

Inkább németként meghalni Németországban, mint románként Romániában

A Ceaușescu-diktatúra legsötétebb időszaka, két erdélyi szász család és a tornyosuló kérdés: kivándorolni vagy vállalni az erőszakos asszimilációt a szülőföldön?

Amíg mi még javában aludtunk, addig medvék jártak Csíksomlyón, Csíkszentdomokoson és Székelylengyelfalván
Székelyhon

Amíg mi még javában aludtunk, addig medvék jártak Csíksomlyón, Csíkszentdomokoson és Székelylengyelfalván

Medve jelenlétére figyelmeztető Ro-Alert üzenetet kaptak a csíkszeredaiak szombat reggel nyolc óra után, hogy nagyvadat észleltek a csíksomlyói Szék út 98/A szám alatt.

Tarr Zoltán csalódást okozott azoknak Kolozsváron, akik a Tiszával eszközölnének ki változást az RMDSZ-ben
Krónika

Tarr Zoltán csalódást okozott azoknak Kolozsváron, akik a Tiszával eszközölnének ki változást az RMDSZ-ben

A Tisza-kormány támogatja a külhoni magyarokat, hogy szülőföldjükön boldoguljanak, de felelősen kívánja elkölteni az adófizetők pénzét – jelentette ki kolozsvári közönségtalálkozóján Tarr Zoltán társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős miniszter.

Késsel támadt egy diák egy tanárnőre és az egyik iskolatársára
Székelyhon

Késsel támadt egy diák egy tanárnőre és az egyik iskolatársára

Késsel támadt egy tanárnőre és megsebesítette egyik diáktársát is egy hetedik osztályos tanuló a besztercei Ștefan cel Mare-iskolában. A támadó diákot a rendőrök tartóztatták fel.

// még több főtér.ro
A Fotógróf
2026. szeptember 24., csütörtök

A Fotógróf

Túlzok, persze, amikor azt mondom: amit a múlt század második felében Szabó Tamás kolozsvári fotóművész nem látott, azt nem volt érdemes látni. De nem túlzok, amikor azt mondom: mindent látott, amit fontos volt látni.

A Fotógróf
2026. szeptember 24., csütörtök

A Fotógróf

Túlzok, persze, amikor azt mondom: amit a múlt század második felében Szabó Tamás kolozsvári fotóművész nem látott, azt nem volt érdemes látni. De nem túlzok, amikor azt mondom: mindent látott, amit fontos volt látni.

Különvélemény

Nem hagyhatjuk szó nélkül! Nem is hagyjátok, drága barátaim!

Fall Sándor

Harminc centiméter van a képernyő és a szemetek között, tudtátok? Harminc centiméteren zajlik a teljes életetek, ez a civilizáció új aranystandardja, sőt, szilíciumstandardja.

Klánok és neamok 2026 Romániájában, ahol a középkor szele fúj a közintézményekben

Sánta Miriám

Ha a rokonom vagy, van munkahelyed. Ha nem vagy a rokonom, akkor nem biztos. Csak legyen minden lepapírozva.

// HIRDETÉS
Nagyítás

„A magunkkal folytatott belső küzdelem időnként mellékvágányokra visz”

Sólyom István

Senkinek sincs kőbe vésett szerződése a sorstól arra, hogy képes megbirkózni a szabadsággal – mondja Pálfy Zoltán történész, a BBTE adjunktusa. Nagyinterjú, I. rész.

Betekintés a tudománymetria működésébe – mit is akar most a Román Akadémia?

Sánta Miriám

A cikkgyárosoktól a peer review-ig elmagyarázzuk, min megy keresztül egy mai romániai kutató.

// HIRDETÉS