Egyesek szerint a Kolozsvári U focicsapatának olyan húsz szurkolója a Kolozsvári CFR két szurkolóját verte meg. Mások viszont gonoszul magyarverést emlegetnek.
2006-ban részt vettem egy dokumentumfilm elkészítésében. Lakatos Róbert kolozsvári filmrendező alkotása a Kolozsvári CFR szurkológárdájával, no meg a focival, a szenvedéllyel, a (lokál)patriotizmussal foglalkozott, többek között. Én addig életemben csak egyszer jártam focimeccsen, gyerekkoromban, nagyapámmal. Ennek alapján megvolt a magam könyvszagú, értelmiségi véleménye a fociról, a szurkolókról. A forgatás során több szurkolói megbeszélésre, meccsre elmentem. És
Nem, nem lettem fociszurker. Viszont bizonyos fokig értem a szurkolói… nem is tudom, létélményt?
Mindennek ellenére (vagy talán éppen ezért) azt mondom: a szurkolói leszámolásoknak, balhéknak nincs helyük. Sem a lelátókon, sem a vécében, sem a meccs előtt, sem a meccs után, a stadionon kívül. Nem azért, mert nem lenne rá igény. De, lenne. Ilyen a szurkolói vér. Amit egy tétmeccs a nagy ellenféllel igencsak fel tud forralni. Emberileg értem. Viszont vannak szabályok, törvények, amelyeket a focistáknak a pályán, a szurkolóknak a pályán kívül be kell tartaniuk. És ez jó. Mert
Vagy mi lenne, ha egy feldühödött szurkoló betörné az épp gólörömben üvöltöző „ellenséges” szomszéd ajtaját és egy csinos szamurájkarddal győzné meg a kuss lélekemelő mivoltáról? Szar lenne, higgyék el.
Történt a múlt hét elején, hogy Kolozsvár két első ligás focicsapata, az U és a CFR ismét összecsapott. Szeretném hangsúlyozni: ennek a meccsnek eleve van egy interetnikai vonatkozása is.
Persze, röhej az egész: aki kíváncsi, nézze meg a két csapat összetételét (itt meg itt). Igen, az U-ban több román van, mint ahány magyar a CFR-ben (az idegenlégiósokra most nem térek ki), de ez a szurkolók, focirajongók fejében levő mitikus képet nem befolyásolja. Pont. Szóval, a két csapat ismét egymásnak feszült s ezúttal az U legyőzte a CFR-t. Hurrá, mondom én, ilyen a foci, a labda kerek. A szurkolók akkor, ott, felteszem, nem így gondolták. Na de, kérdezem afféle amatőr detektívként:
Nem látom a motivációt. Azt el tudom képzelni, hogy a győztesek kiállnak flekszelni, mire a vesztesek odamondanak, szó szót követ és jön a tasli. Azt azonban nem (és erről szólnak a beszámolók), hogy megy két ifjú CFR-szurkoló az utcán (a hírek szerint se sál, se egyéb CFR-jelvény nem volt rajtuk), beszélgetnek (a hírek szerint magyarul), aztán egyszer csak előbukkan vagy húsz U-szurker és jól megverik a másik kettőt. Csak úgy. Mert ki az a hülye, aki beszólna húsz diadalittas szurkolónak? Nem, ez irreális.
Amit (sajnálatos módon) el tudok képzelni: a két ifjú azért kapott a fejére, mert magyarok.Egész pontosan a marosvásárhelyi fekete március óta. Számtalan egyéb dátumot is tudnék sorolni, amikor is
És van egy olyan érzésem (bár ezt dokumentumokkal bizonyítani nem tudom), hogy az ilyen akciók afféle ellensúlyként működnek a román társadalommérnökök (mindegy, hogy politikusok, katonák vagy szekusok ők) szándékai szerint. Ugyanis a nagy román álom, az európai átfazonírozás azt is megköveteli, hogy a nemzeti kisebbségi közösségek jogait tartsa már tiszteletben a mioritikus haza. Ehhez képest mindig kiráz a hideg, amikor azt hallom, hogy a romániai magyar közösség ma is nemzetbiztonsági kockázatot jelent odaát, Bukarestben. Tehát: az az érzésem, hogy van egy ilyen hallgatólagos trikolór deal, miszerint
Például: nyakunkra léptek az úzvölgyi temetőben. Aztán olvasom, hogy épp elévült az ügyben indított utolsó büntetőper. Most mit csináljanak ők is, ugye?
A múlt heti esetre visszatérve: a csendőrség, a rendőrség, Kolozsvár álmultikulturális polgármestere következetesen azt nyilatkozta: á,
Aztán felbukkant egy videó, amelyben a Kolozsvári U magyar szurkolói tesznek hitet amellett, hogy á, dehogy szélsőségesek ők, hát ők mindent és mindenkit szeretnek, épp csak a keblükre nem ölelik a CFR szurkolóit meg a húsvéti nyuszit. (Érdekes megfigyelni, hogy időnként nehezen ugyan, de minden felszólaló ugyanazt az előregyártott szöveget mondja, kis változtatásokkal.) Mindez azt követően, hogy a drága jó kolozsvári polgármester rögtön a meccs után azt mondta, a maga hurráoptimista módján: Kolozsvár a normalitás városa románok és magyarok számára egyaránt. Persze, hogy az, kivéve, amikor nem az. Például akkor, amikor Kolozsvár álmultikulturális polgármestere foggal-körömmel harcol a magyar feliratok ellen. Mert
Vagy akkor, amikor Kolozsvár multikulturális polgármestere bezárat egy épp megnyitott történelmi múzeumot, mert a kiállított tárgyak közt nem talált románt. És a sort ismét hosszan tudnám folytatni.
Jelenleg tehát az a hivatalos álláspont, hogy a tökéletesen normális városban valakik megvertek valakiket. Nem szép dolog, elő is állítottak egy gyanúsítottat, lapozzunk hát.
Szóval, gyakorlatilag rálépnek a nyakunkra, ha szót emelünk a magyarokat ért, ez esetben jó pár napon túl gyógyuló sérelmek ügyében. Ha az úzvölgyi, a kolozsvári múzeumbeli, a kétnyelvű feliratok vagy a Steaua-szurkerek székelyföldi akcióit nézzük, tulajdonképpen szinte mindegy, mit teszünk. A nyakunkra fognak lépni. Attól függetlenül, hogy folyik-e vér, avagy nem folyik, perre megy-e az ügy, avagy nem megy.
Még egy dolog zavar. A Kolozsvári U focicsapatának egyik fő finanszírozója a polgármesteri hivatal. Ismétlem, nem értek a focihoz, tehát a finanszírozáshoz sem, de gondolom, nem Boc úr fizetéséből pénzeli a városháza a csapatot. Ha viszont nem a zsebéből fizet a kolozsvári bíró, hanem közpénz is van abban az aktatáskában, akkor azért jobban odafigyelhetne a szurkereire is. Mert akárhogy kutattam a sajtót, mindig az jött ki, hogy az U-szurkerek atrocitásai toronymagasan meghaladják a CFR-szurkerekét. És biza, olyan U-szurkert is találtam, akinek a Facebook-oldalán náci karlendítős képek vannak. Szóval értem én, hogy a magyarokat baljós játékkal gyanúsítják, de kérdem halkan:
Magyar fiatalok százai tüntettek az eset után Kolozsváron. Csendben, békésen. Ott voltam, láttam, hallottam mindent. Jól tették. Örülök, hogy úgy tűnik, ismét van ügy, amiért sokan azt érzik, ki kell menni a házból. Olyan ügy, ami minket, romániai magyarokat érint. Sajnálom, hogy véres és etnikai ügy. Kimehetnénk például szemetet szedni az erdőbe. Vagy örökbe fogadni egy-egy sétatári fát. A helyzet azonban az, hogy
Vagyis nem, nem Georgescu, nem Putyin, nem Trump, nem a nép, nem a kínaiak, nem a marslakók tehetnek azért, hogy atrocitások érnek bennünket ma is. Hanem a román hatalmi elit, politikusostól, szekusostól, hadseregestől, médiástól. És őszintén, nem látom, hogy ez a közeljövőben megváltozna.
Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.
És hogyan lett a téma fontosabb, mint a mű?
Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.
Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.
A kollektív irigység, utálat, megosztottság zárójelbe teszi az egyéni teljesítményeket. Fontosabb pár félremagyarázott félmondat, mint egy egész életmű…
Miközben sokan még mindig nehezen tudják elhinni, hogy 2026-ban egy EU-tagállamban megtörténhet, hogy a falat áttörve lakoltatnak ki a hatóságok egy magyar egyházi vezetőt, olyan hangok is hallatszanak, amelyek őt teszik felelőssé a történtekért.
Az immár hétéves szatmárnémeti tehetség játékszenvedélyét, kitartását és lendületét a profi sakk árnyoldalai sem kezdhették ki. A sakkzseni édesapjával, Balog Cristiannal beszélgettünk.
Házuk kertjében ment szembe egy medvével két kisgyerek szerdán délután Lövétén. Mivel veszélyessé vált a helyzet, ártalmatlanítani kellett a nagyvadat. A példány nagyjából kéthete folyamatosan bejárt a településre.
Sokan kaptak érdemi indok és jogosultság nélkül magyar állampolgárságot az utóbbi években, ezeket az ügyeket is feltárjuk belső vizsgálat keretében – jelentette be Velkey György László külügyi államtitkár a Facebookon pénteken.
Kétszer is behatolt egy buşteni-i házba egy anyamedve bocsaival pénteken, míg végül kilőtték a délután folyamán. A három bocs közül az egyik halálosan megsérült, a másik kettő pedig az erdőbe menekült.
„Oda jutottunk, hogy nem az intelligens olvasónak írunk, hanem a rosszindulatú ostobának. A klasszikusok védve voltak ettől a nyomorúságtól, az önhitt ostobaságtól. Mi ezt ma kritikai gondolkodásnak nevezzük.”
„Oda jutottunk, hogy nem az intelligens olvasónak írunk, hanem a rosszindulatú ostobának. A klasszikusok védve voltak ettől a nyomorúságtól, az önhitt ostobaságtól. Mi ezt ma kritikai gondolkodásnak nevezzük.”
Ha egy politikus pónijának halála levette a farkast a fokozottan védett fajok listájáról, akkor talán tucatnyi nem politikus halála a medvét is le fogja...
Ha egy politikus pónijának halála levette a farkast a fokozottan védett fajok listájáról, akkor talán tucatnyi nem politikus halála a medvét is le fogja...
A kollektív irigység, utálat, megosztottság zárójelbe teszi az egyéni teljesítményeket. Fontosabb pár félremagyarázott félmondat, mint egy egész életmű…
A kollektív irigység, utálat, megosztottság zárójelbe teszi az egyéni teljesítményeket. Fontosabb pár félremagyarázott félmondat, mint egy egész életmű…
Félreértés ne essék, nem a népet szapulom. De észre kéne venni, elsősorban a vezető rétegnek, mekkora semmi van az egységes és oszthatatlan nemzetállami szólamok mögött.
Félreértés ne essék, nem a népet szapulom. De észre kéne venni, elsősorban a vezető rétegnek, mekkora semmi van az egységes és oszthatatlan nemzetállami szólamok mögött.
Ha a radikalizálódott társadalom fullba akarja tolni a kretént, lehet, hogy hagyni kellene megtapasztalni, milyen az. Igen, veszélyes, de van jobb megoldás?
Ha a radikalizálódott társadalom fullba akarja tolni a kretént, lehet, hogy hagyni kellene megtapasztalni, milyen az. Igen, veszélyes, de van jobb megoldás?
Állítom, hogy a mioritikus hazában a rap a punk. Igen ám, de ahogy az idő telik, ezek a valóban rendszerellenes figurák azon kapják magukat, hogy egy illúziót szolgálnak. Vagyis a rendszer részeivé váltak.
Állítom, hogy a mioritikus hazában a rap a punk. Igen ám, de ahogy az idő telik, ezek a valóban rendszerellenes figurák azon kapják magukat, hogy egy illúziót szolgálnak. Vagyis a rendszer részeivé váltak.
36 év állt rendelkezésre ahhoz, hogy megépüljön a Maros völgyében a ratosnyai vízerőmű, amely most egyszerre politikai-stratégiai szimbólum, környezetvédelmi győzelem és a romániai beruházások örök totojázásának kudarca.
36 év állt rendelkezésre ahhoz, hogy megépüljön a Maros völgyében a ratosnyai vízerőmű, amely most egyszerre politikai-stratégiai szimbólum, környezetvédelmi győzelem és a romániai beruházások örök totojázásának kudarca.
Ilyen országot, mint a mioritikus haza, nem látott vén Európa. Ja, de.
Ilyen országot, mint a mioritikus haza, nem látott vén Európa. Ja, de.
Az öreg punk elővarázsolt egy fiatalembert, aki dühösen kérdőre vonta a közönséget. És nem tudtuk elmondani, hova lett a repülőgép, az Északi-sark, a büszke és szabad Magyarország és a többi…
Az öreg punk elővarázsolt egy fiatalembert, aki dühösen kérdőre vonta a közönséget. És nem tudtuk elmondani, hova lett a repülőgép, az Északi-sark, a büszke és szabad Magyarország és a többi…
Azt nem tudni, hogy a lemondott miniszter ellen kik tervelték ki és hajtották végre az akciót, elképzelhető, hogy ez soha nem is fog kiderülni.
Azt nem tudni, hogy a lemondott miniszter ellen kik tervelték ki és hajtották végre az akciót, elképzelhető, hogy ez soha nem is fog kiderülni.
Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.
És hogyan lett a téma fontosabb, mint a mű?
Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.
Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.