Avagy miért ijesztő most picit az, aminek természetesnek kellene lennie, mégsem volt az soha?
Fotó: Haáz Vince/Székelyhon
Húsz éve az első román államfőjelölt, aki kétszer is ellátogatott Székelyföldre – ezzel ajánlotta be (újra) Kelemen Hunor az erdélyi magyar szavazóknak Crin Antonescut, aki szerdán – a korábbi Kovászna megyei kampánylátogatása után – Csíkszeredába, majd ugyanazzal a lendülettel még aznap Marosvásárhelyre látogatott, többek között az RMDSZ elnökével az oldalán. Így mondhatni mindhárom székely megyét kipipálta, senki nem érezheti magát mellőzve.
Kelemen Hunor igyekezete érthető, hiszen ő maga írta le Antonescut támogató üzenetében: csak az ő (Antonescu) megválasztása esetén garantált az, hogy az RMDSZ kormányon maradjon, maga mondta ugyanis, hogy kormányon akarja tartani a magyar alakulatot. Így aztán az sem meglepő, hogy vélhetően éppen az RMDSZ tanácsára Antonescu mindhárom székely megye székhelyén személyesen kampányolt, hogy az üzenet biztosan célba érjen. Az üzenet pedig nemes egyszerűséggel az, hogy
Sőt emberszámba veszi őket – míg a többi jelölt egyszerűen nem is törődik velük.
A székelyek most megtisztelve érezhetik magukat (már ha ugyan a későbbiekben emlegetni fogott normalitás megtisztelő kell, hogy legyen), hogy legalább az egyik jelölt a sok közül vette a fáradtságot, és személyesen is odadugta a képét hozzájuk. (Rajtuk keresztül egy picit talán a többi erdélyi magyar is, hiszen nem csak székelyekből áll az erdélyi magyarság – no de mégse lehet minden erdélyi magyar mellé egy Crin Antonescut állítani. Még kampányban sem.)
Hogy is ne merült volna fel egy olyan politikai közegben, amikor a széljobb erők napról napra erősödni látszanak, ráadásul nemcsak Romániában, hanem világszerte. Gyűlnek a sötét felhők, a rossz előjelek, nyíltan vasgárdista „elveket” valló jelöltek tűnnek fel a semmiből, akiket gyakorlatilag csak antidemokratikus eszközökkel lehet megállítani, de sebaj, jön helyettük a következő, viszi tovább a stafétát.
Nyomában pedig ott a másik, aki ráérezve a közhangulatra, és arra, mire van ma igény, villámgyorsan szuverenista lett maga is, hiszen az a jó köpönyeg, amit forgatni lehet. A feszültség, a gyűlölet pedig egyre érzékelhetőbben jelen van mindenütt, rá is játszanak a kampányoló politikusok minden oldalon.
(Egy tűzoltó magyarázta a bozóttüzek kapcsán, hogy talán éppen azzal követjük el a legnagyobb hibát, hogy folyton elfojtjuk ezeket a tüzeket. A szerves anyagban raktározott energia így egyre csak gyűl aztán az első szikrára gyúl is, csak a sok elfojtástól sokkal vadabbul – ez a természet rendje. Nincs mit tenni, régen is így volt ez, az anyagnak időnként meg kell semmisülnie, el kell égnie, hogy a hamuból főnixmadárként újjászülethessen. Talán az emberi természet is ilyen: időnként rátör a kontrollálhatatlan önpusztítás ősi vágya: a mindent felemésztő bozóttűz, a gyűlölet, a nacionalizmus napjainkban is egyre fenyegetőbben ránk telepszik… Baljós zárójel bezárva.)
Antonescu viszonylag kiszámíthatóan kampányválaszt, de értelmes választ adott a kérdésre, mit gondol, megismétlődhet-e a fekete márciushoz hasonló etnikai konfliktus: ápolni, őrizni kell azt a normalitást, amit 1990 óta kialakítottunk, az etnikumok közti kölcsönös tiszteletet,
Valóban ezt kellene tenni, csakhogy jelen körülmények között ez nem tűnik túl egyszerűnek.
Különösen, hogy megint egy olyan választás előtt állunk, ahol az erdélyi magyarokat a nacionalizmus rémével riogatják.
Mondhatjuk, persze, hogy Kelemen és az RMDSZ csak a saját pozícióját félti, csak meg akarják őrizni kényelmes helyüket a parlamentben, adott esetben a kormánykoalícióban, de itt most mégis érzékelhetően nagyobb a tét.
A kérdés csak az – és ez a bozóttűzre hajlamos társadalom fokmérője is egyben –, hogy
A szélsőségek ugyanis – ahogy ő is mondta – egész Európában, így Romániában is ijesztően erősödnek. Erre a jelenségre pedig remek kampányokat lehet építeni mindkét oldalról…
Csak a végén maradjanak még értékeink, amit átadhatunk a következő generációknak.
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
Avagy miért ijesztő most picit az, aminek természetesnek kellene lennie, mégsem volt az soha?
Felvirradt a nagy nap, a Svédországban élő kolozsvári származású énekes rajongói újra együtt voltak.
El kellene dönteni: a medve fontosabb vagy az ember.
Nekünk kell döntenünk, nem Budapestnek, Brüsszelnek, Washingtonnak vagy Moszkvának. Kicsit tragikus, hogy azok munkáját is el kell végezzük, akiknek a dolga lett volna, hogy ezt a helyzetet megelőzzék.
Videókapcsolatot létesítve beszélgetett egymással pénteken Emmanuel Macron francia elnök Nicuşor Dan bukaresti főpolgármesterrel, akit támogatásáról biztosított a vasárnapi romániai államfőválasztáson.
Két közvélemény-kutatás eredményei is megjelentek kedden, izgalmas eredményeket mutatnak. Szatmár megyében a csomagtartóból árultak 1,5 millió euró értékű műkincseket, amik egy franciaországi múzeumból tűntek el.
Egy anyamedve és két bocs sétált péntek reggel Nyárádtő utcáin, mielőtt a gyerekek iskolába indultak volna. A lakosságot Ro-Alert üzenetben riasztották az esetről.
A belföldi szavazóhelyiségek megnyitásával vasárnap megkezdődött a romániai elnökválasztás második fordulója, amelyen a voksolásra jogosult mintegy 19 millió nagykorú állampolgár eldöntheti, ki lesz az ország következő elnöke.
Ismét közösen szavazott George Simion, a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) jelöltje Călin Georgescu volt független elnökjelölttel Mogoșoaia-n.
Nekünk kell döntenünk, nem Budapestnek, Brüsszelnek, Washingtonnak vagy Moszkvának. Kicsit tragikus, hogy azok munkáját is el kell végezzük, akiknek a dolga lett volna, hogy ezt a helyzetet megelőzzék.
Nekünk kell döntenünk, nem Budapestnek, Brüsszelnek, Washingtonnak vagy Moszkvának. Kicsit tragikus, hogy azok munkáját is el kell végezzük, akiknek a dolga lett volna, hogy ezt a helyzetet megelőzzék.
Hogyan látná Erdélyt valaki, aki soha nem járt még a környéken. Legyen ez a valaki ezúttal hipotetikusan mondjuk egy Zöld Elefánt…
Hogyan látná Erdélyt valaki, aki soha nem járt még a környéken. Legyen ez a valaki ezúttal hipotetikusan mondjuk egy Zöld Elefánt…
Sosem kérdezzük meg magunktól, hogy mit tudunk azzal a valósággal kezdeni, amelyben nem voltunk, és ma sem vagyunk a domináns történelmi fél.
Sosem kérdezzük meg magunktól, hogy mit tudunk azzal a valósággal kezdeni, amelyben nem voltunk, és ma sem vagyunk a domináns történelmi fél.
Harmincöt éve nézegetem a mioritikus nemzeti hajót a világtengeren, milyen kapitányok, kormányosok hogyan irányítgatják. És úgy tűnik, képtelen elfogadni… lényegében önmagát. Emiatt aztán folyton zátonyra fut.
Harmincöt éve nézegetem a mioritikus nemzeti hajót a világtengeren, milyen kapitányok, kormányosok hogyan irányítgatják. És úgy tűnik, képtelen elfogadni… lényegében önmagát. Emiatt aztán folyton zátonyra fut.
Úgy van az, mint volt rég, az a Nap süt ránk rég. Az a Nap és az a Hold, az a szeretőnk, aki volt.
Úgy van az, mint volt rég, az a Nap süt ránk rég. Az a Nap és az a Hold, az a szeretőnk, aki volt.
Nem veszíthetjük el a legfiatalabb szavazóbázisunkat, ezért nem mindegy, hogyan szólítjuk meg őket.
Nem veszíthetjük el a legfiatalabb szavazóbázisunkat, ezért nem mindegy, hogyan szólítjuk meg őket.
Pedig elnökválasztásról is csak érintőlegesen van szó benne…
Pedig elnökválasztásról is csak érintőlegesen van szó benne…
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
„Ön nézte az elnökjelöltek vitáját a televízióban? Én igen, és hosszú ideig az volt az egyetlen, ami megragadott benne, hogy a jelen levő három elnökjelölt közül kettőnek milyen vakítóan égszínkék szeme van.”
„Ön nézte az elnökjelöltek vitáját a televízióban? Én igen, és hosszú ideig az volt az egyetlen, ami megragadott benne, hogy a jelen levő három elnökjelölt közül kettőnek milyen vakítóan égszínkék szeme van.”
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
Avagy miért ijesztő most picit az, aminek természetesnek kellene lennie, mégsem volt az soha?
Felvirradt a nagy nap, a Svédországban élő kolozsvári származású énekes rajongói újra együtt voltak.
El kellene dönteni: a medve fontosabb vagy az ember.