// 2025. július 17., csütörtök // Endre, Elek
Szántai János Szántai János

Karácsonyi útjaim, avagy apró(szent) történetek szenvedélyről, elszalasztott esélyekről

// HIRDETÉS

Aki valamiféle mélyenszántó elemzésre, magasröptű elmélkedésre, esetleg jövőlátó észosztásra számít, az itt hagyja abba az olvasást. Bárki más kerüljön beljebb.

Képünk illusztráció.
(Külön)Vélemény

Szerző: Szántai János
2024. december 23., 17:29

Képünk illusztráció.

Minden karácsony előtt nekivágok szülővárosomnak (Kolozsvárról van szó). Ennek egyrészt gyakorlati oka van: beszerzem a karácsonyi ajándékokat a szeretteimnek, bankolok, ügyintézek, vagyis (állam)polgári teendőimet végzem. Másrészt igyekszem el is engedni mindezt és afféle újjászületni vágyó lélekként, rácsodálkozásra kész szemekkel járom az utcákat. Sétáim során betérek a templomba, elmondok egy imát, aztán lemegyek a folyópartra, járok egyet a Sétatéren, végül teszek egy kört a Házsongárdi temetőben is.

Viszek pár jó szót ajándékba azoknak a barátoknak, ismerősöknek, közismerteknek, akik ott ünneplik Jézus születése napját.

Az évek során részese voltam néhány kedves-szomorú-megható-felemelő történetnek útjaim során. Elmondok kettőt, amelyekről úgy vélem, szépen ragyognak így, karácsony tájékán.

// HIRDETÉS

Az első történet pár napja esett. Baktattam hazafele a folyóparton. Télen kisimul a víz színe, eltűnnek a ráncok a Szamos arcáról. Miért van ez, nem tudom. A gyaloghídnál magára hagytam a folyót, elsétáltam a magyar színház előtt… és földbe gyökerezett a lábam. A kövön egy kislány ült. Olyan 12 éves lehetett. Lábán fekete csizma, cicanadrág, felül világosbarna kapucnis télikabát, a hátán rózsaszín iskolatáska. Egy korlátjelző fémrúdnak dőlve üldögélt a kövön… és olvasott. Nem vett észre. Kis idő után magamhoz tértem első meglepetésemből és… na foglaljuk össze, szóltam magamhoz: mit látunk?

December második felében egy kislány ül az utca kövén és olvas? Ez valami poén, nem?

Ugye, azt látjuk minden lehetséges fórumon, hogy ezek a szerencsétlen fiatalok, hát ezek nem olvasnak. Persze, sietett a szigorú ráció közbeszólni, a tény, hogy EZ a kislány itt ül a valószínűleg rohadt hideg kövön és a külvilágról teljesen megfeledkezve belemerül könyvébe, nem jelenti azt, hogy mindenki olvas.

Közelebb léptem. Rám se bagózott. Közben megszólalt bennem az aggódó apafigura is: hé, te hülye vagy? Mit kísérletezel itt? Hát felfázik ez a gyerek, ágyban töltheti a karácsonyt, sőt, kórház is lehet a vége! Szólj már rá! Kicsit a háta mögé kerültem és belelestem a könyvbe. Magyar volt a szöveg, valamilyen meseregényé. Már épp azon voltam, hogy megszólítom… de hogy? Hát

a vak is látja, a kislány kilépett a bankos, ügyintézős, ajándékok-után-rohangálós, totál idegbajos világból.

Valahol egészen máshol jár. Nem érzékeli a hideget, a zajt, a körülötte dagadó-apadó tömeget...

Ebben a pillanatban egy idősebb hölgy lépett a látótérbe. Megállt a lányka mellett és ráripakodott, románul: te gyermek, hát mért ülsz a hideg kövön, megfázol… állj fel, leányka, te! A kislányt mintha liba csípte volna meg, összerezzent, felnézett a nénire, elkezdett dadogni, hogy ő nem… nem… mire a néni folytatta, állj csak fel, leányka… és a kislány felállt, elpirult, nem, nem, hajtogatta, nem hideg…

a néni elégedetten továbbment, megvolt a napi jó cselekedet.

A kislány kicsit zavartan szétnézett, rám is, aztán olvasott tovább, immár állva. Én meg odábbálltam, csendben, alázattal, mint akit a Jóisten homlokon csókolt.

A másik történet vagy négy évvel ezelőtt kezdődött. Amerre járok, mindig elmegyek a helyi temetőbe, ha egy mód van rá. Ha valamiféle potentát lennék, kötelező olvasmánnyá tenném a temetőket. Nyitott könyvek a sírkertek, tele mindenféle történettel.

Több sztori van a temetőkben, mint ahány az emberiség történelmének legolvasottabb bestsellerében elfér.

Csak kellő türelem kell ahhoz, hogy az ember felfejtse őket.

Szóval, a pandémia idején elég gyakran jártam a Házsongárdi temetőbe. Oda nem igazán járt be a karhatalom. Kit hajkurásszanak ott, ugye... Általában kevesen is voltak, mármint élők, rajtam kívül. Így történt, hogy idővel felismertem néhány embert, akik szintén oda jártak, többek közt levegőzni a közegészségügyi szigor elől. Az egyik idős emberrel összeismerkedtem szépen, fokozatosan. Beszélgettünk, vírusról, kommunizmusról, mikor mi volt jobb, nem vitatkoztam a jóemberrel, minek. Inkább

megpróbáltam figyelni a másikra, gyakorolni az alázatot, például az értelmiségi gőg és arrogancia helyett.

Végül mindent tudtam a családról: a gyermekek Magyarban, a kedves felesége nemrég hunyt el, neki nem rossz a nyugdíja, bár nem is jó, ezért mostanság is elmegy vízszerelni, ha kell, a fene vigye ezt a diktatúrát, hogy még meghalni sem engedik az embert rendesen, na de legalább szidhatja a rendszert anélkül, hogy egy fekete Volga megállna a ház előtt és később leverjék a veséjét. Nevettünk.

Aztán véget ért a pandémia, ismét szabadon koslathatott, ki amerre látott, persze gyérebben, mert a ember kényelmes lény, s amit megtanult online beszerezni, minek lihegjen érte. Egy ideig nem találkoztam a vízszerelő úrral. Aztán egy karácsonyban, nem volt túl hideg, kiléptem a házsongárdi társasághoz egy jó szó erejéig. Arra figyeltem fel (sötétre járt már), hogy gyertya ég valahol balra. Arra kanyarodtam, jó estét, mondta a vízszerelő.

Megörültem, talán ketten voltunk akkor, élő lelkek, a nagy sírkert-könyv épp íródó lapján.

Ki-ki elmondta, hogy van, mi történt az életben, idős ismerősöm közben volt Magyarban, a gyerekeknél, ott is minden halad a maga medrében. Aztán rákérdeztem, miért gyújtott gyertyát, hiszen a világítás rég elmúlt. Rám nézett. Mondanám, hogy a világ minden szomorúsága csordogált azokból a szemekből, de hazudnék. Csak valamiféle bocsánatkérés, az pislákolt ott. Tudja, mondta a nyugalmazott vízszerelő, régen, amikor még dolgoztam, az volt a rend, hogy a feleségem szépen kitakarított a a házat, feldíszítette a fát, főzött, ahogy kell. Én pedig hazajöttem, megittam egy sört és néztem a tévét, aztán amikor kellett, odaálltam a karácsonyfa alá. Amikor meghalt, a karácsony is sírba szállt vele. Ezért aztán

karácsonykor kijövök, gyertyát gyújtok, hozok egy gömböt (elővette a zsebéből, piros volt a gömb, kerek) és elbeszélgetünk.

Erre nem tudtam mit mondani. Álldogáltam picit mellette, örültem, hogy beengedett, karácsonyozni. Magamban elénekeltem a Mennyből az angyalt, aztán kezet fogtam az öreggel és mentem. Azóta nem találkoztunk. Néha viszek egy gyertyát arra a sírra. És elénekelem a Mennyből az angyalt. Most már nem magamban.

// HIRDETÉS
Különvélemény

A radikalizálódott elitek populizmusáról

Fall Sándor

„És a gondolkodó élet csendben átadja helyét a fanatikus és a zombi iszonyú és nevetséges szembenállásának.”

Visszatérés önmagunkhoz – mit tanulhatunk Erdélyben egy amazóniai kultúrától?

Sánta Miriám

Gondolkodás egy amazonasi fejével az erdélyi magyarság visszhangkamráiról.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Ilyen volt jezsuitának lenni a 20. századi Romániában

Sólyom István

Minden az egység illúziójával kezdődött, ami végül megvalósult, de nem úgy, ahogy azt tervezték – derül ki Bánkúti Gábor történész kolozsvári előadásából.

A kozmosz megállt a Bánffy-kastélyban és kilökte magából az ősmagyar sámánpunkot

Szántai János

A magyar zenetörténet legendás csapatát láthatta bárki, aki elzarándokolt Bonchidára az idei TIFF-en. És hej, micsoda hangattakot produkált az 50 éves Vágtázó Halottkémek.

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
„Cseppenként tesz idegronccsá a Lyme-kór”
Főtér

„Cseppenként tesz idegronccsá a Lyme-kór”

A tünetek átalakítják az ember mindennapjait, kikezdik az életkedvét, főleg, ha nincs válasz a bajaira – mondja a 42 éves interjúalanyunk, aki 13 hónap után kapott végső diagnózist.

Román nyelvűre cserélték két bánsági település kétnyelvű helységnévtábláját, panaszt nyújtottak be miatta
Krónika

Román nyelvűre cserélték két bánsági település kétnyelvű helységnévtábláját, panaszt nyújtottak be miatta

Kizárólag román nyelvűre cserélték két Temes megyei település, Magyarszentmárton és Szerbszentmárton eddig kétnyelvű helységnévtábláját.

Ilie „Boló” Bolojan előtt két ­út áll a kudarc felé
Főtér

Ilie „Boló” Bolojan előtt két ­út áll a kudarc felé

Van ez a tervezett második deficitcsökkentő csomag, amiben a különleges nyugdíjak problémáját is megoldják állítólag. Na ja. Hogyne. Persze. Naná…

Kiskorú vesztette életét a gyimesközéploki vonatbalesetben
Székelyhon

Kiskorú vesztette életét a gyimesközéploki vonatbalesetben

Egy 15 éves fiú életét vesztette abban a balesetben, melynek során vonat sodort el egy autót a gyimesközéploki Antalokpataka településen, szerdán délelőtt.

Kiskorúak elektromos rollerrel elszenvedett balesetéért a szülők ellen indítanak bűnvádi eljárást, figyelmeztet a rendőrség
Krónika

Kiskorúak elektromos rollerrel elszenvedett balesetéért a szülők ellen indítanak bűnvádi eljárást, figyelmeztet a rendőrség

Országszerte egyre több kiskorú szenved balesetet elektromos rollerrel. Szatmár megyében az elmúlt hétvégén három 10 és 12 év közötti gyereket kellett sérülésekkel kórházba szállítani.

Vonat sodort el egy autót Gyimesközéplokon, mentőhelikoptert is riasztottak
Székelyhon

Vonat sodort el egy autót Gyimesközéplokon, mentőhelikoptert is riasztottak

Vonatbaleset történt Gyimesközéplokon, Antalokpataka településen szerdán dél körül. Hárman sérültek meg, egyikük súlyosan, ezért mentőhelikopter is a helyszínre érkezett.

// még több főtér.ro
Reformok? Milyen reformok, helló?
2025. július 10., csütörtök

Reformok? Milyen reformok, helló?

Befejezhetetlen írás a Pénzpazarlásra Harminc Éve Rácsodálkozó Döntéshozók Országára rácsodálkozásról.

Reformok? Milyen reformok, helló?
2025. július 10., csütörtök

Reformok? Milyen reformok, helló?

Befejezhetetlen írás a Pénzpazarlásra Harminc Éve Rácsodálkozó Döntéshozók Országára rácsodálkozásról.

Elmarad a rendszerváltás – huszadik erdélyi történet a jövőből
2025. július 03., csütörtök

Elmarad a rendszerváltás – huszadik erdélyi történet a jövőből

„Az MI-nek, legyen bármilyen fejlett, nem minden porcikája tökéletes. Néha véletlenül nyilvánossá tesz szigorúan titkos adatokat a 3-as kormányzati rétegből. Csakhogy ezek az adatbázisok szintén holografikusan védettek, ráadásul a kódolásuk is dinamikus.”

Elmarad a rendszerváltás – huszadik erdélyi történet a jövőből
2025. július 03., csütörtök

Elmarad a rendszerváltás – huszadik erdélyi történet a jövőből

„Az MI-nek, legyen bármilyen fejlett, nem minden porcikája tökéletes. Néha véletlenül nyilvánossá tesz szigorúan titkos adatokat a 3-as kormányzati rétegből. Csakhogy ezek az adatbázisok szintén holografikusan védettek, ráadásul a kódolásuk is dinamikus.”

Miért nincs íze a paradicsomnak?
2025. július 01., kedd

Miért nincs íze a paradicsomnak?

Esszük a vízízű, papírízű zöldségeket és közben álmodozunk letűnt korok finomságairól. De mi ennek az oka?

Miért nincs íze a paradicsomnak?
2025. július 01., kedd

Miért nincs íze a paradicsomnak?

Esszük a vízízű, papírízű zöldségeket és közben álmodozunk letűnt korok finomságairól. De mi ennek az oka?

Különvélemény

A radikalizálódott elitek populizmusáról

Fall Sándor

„És a gondolkodó élet csendben átadja helyét a fanatikus és a zombi iszonyú és nevetséges szembenállásának.”

Visszatérés önmagunkhoz – mit tanulhatunk Erdélyben egy amazóniai kultúrától?

Sánta Miriám

Gondolkodás egy amazonasi fejével az erdélyi magyarság visszhangkamráiról.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Ilyen volt jezsuitának lenni a 20. századi Romániában

Sólyom István

Minden az egység illúziójával kezdődött, ami végül megvalósult, de nem úgy, ahogy azt tervezték – derül ki Bánkúti Gábor történész kolozsvári előadásából.

A kozmosz megállt a Bánffy-kastélyban és kilökte magából az ősmagyar sámánpunkot

Szántai János

A magyar zenetörténet legendás csapatát láthatta bárki, aki elzarándokolt Bonchidára az idei TIFF-en. És hej, micsoda hangattakot produkált az 50 éves Vágtázó Halottkémek.

// HIRDETÉS