// 2024. december 24., kedd // Ádám, Éva
Karácsony Erdélyben

Karácsonyi útjaim, avagy apró(szent) történetek szenvedélyről, elszalasztott esélyekről

Képünk illusztráció.

Képünk illusztráció.

Képünk illusztráció.

// HIRDETÉS

Aki valamiféle mélyenszántó elemzésre, magasröptű elmélkedésre, esetleg jövőlátó észosztásra számít, az itt hagyja abba az olvasást. Bárki más kerüljön beljebb.

Minden karácsony előtt nekivágok szülővárosomnak (Kolozsvárról van szó). Ennek egyrészt gyakorlati oka van: beszerzem a karácsonyi ajándékokat a szeretteimnek, bankolok, ügyintézek, vagyis (állam)polgári teendőimet végzem. Másrészt igyekszem el is engedni mindezt és afféle újjászületni vágyó lélekként, rácsodálkozásra kész szemekkel járom az utcákat. Sétáim során betérek a templomba, elmondok egy imát, aztán lemegyek a folyópartra, járok egyet a Sétatéren, végül teszek egy kört a Házsongárdi temetőben is.

Viszek pár jó szót ajándékba azoknak a barátoknak, ismerősöknek, közismerteknek, akik ott ünneplik Jézus születése napját.

Az évek során részese voltam néhány kedves-szomorú-megható-felemelő történetnek útjaim során. Elmondok kettőt, amelyekről úgy vélem, szépen ragyognak így, karácsony tájékán.

// HIRDETÉS

Az első történet pár napja esett. Baktattam hazafele a folyóparton. Télen kisimul a víz színe, eltűnnek a ráncok a Szamos arcáról. Miért van ez, nem tudom. A gyaloghídnál magára hagytam a folyót, elsétáltam a magyar színház előtt… és földbe gyökerezett a lábam. A kövön egy kislány ült. Olyan 12 éves lehetett. Lábán fekete csizma, cicanadrág, felül világosbarna kapucnis télikabát, a hátán rózsaszín iskolatáska. Egy korlátjelző fémrúdnak dőlve üldögélt a kövön… és olvasott. Nem vett észre. Kis idő után magamhoz tértem első meglepetésemből és… na foglaljuk össze, szóltam magamhoz: mit látunk?

December második felében egy kislány ül az utca kövén és olvas? Ez valami poén, nem?

Ugye, azt látjuk minden lehetséges fórumon, hogy ezek a szerencsétlen fiatalok, hát ezek nem olvasnak. Persze, sietett a szigorú ráció közbeszólni, a tény, hogy EZ a kislány itt ül a valószínűleg rohadt hideg kövön és a külvilágról teljesen megfeledkezve belemerül könyvébe, nem jelenti azt, hogy mindenki olvas.

Közelebb léptem. Rám se bagózott. Közben megszólalt bennem az aggódó apafigura is: hé, te hülye vagy? Mit kísérletezel itt? Hát felfázik ez a gyerek, ágyban töltheti a karácsonyt, sőt, kórház is lehet a vége! Szólj már rá! Kicsit a háta mögé kerültem és belelestem a könyvbe. Magyar volt a szöveg, valamilyen meseregényé. Már épp azon voltam, hogy megszólítom… de hogy? Hát

a vak is látja, a kislány kilépett a bankos, ügyintézős, ajándékok-után-rohangálós, totál idegbajos világból.

Valahol egészen máshol jár. Nem érzékeli a hideget, a zajt, a körülötte dagadó-apadó tömeget...

Ebben a pillanatban egy idősebb hölgy lépett a látótérbe. Megállt a lányka mellett és ráripakodott, románul: te gyermek, hát mért ülsz a hideg kövön, megfázol… állj fel, leányka, te! A kislányt mintha liba csípte volna meg, összerezzent, felnézett a nénire, elkezdett dadogni, hogy ő nem… nem… mire a néni folytatta, állj csak fel, leányka… és a kislány felállt, elpirult, nem, nem, hajtogatta, nem hideg…

a néni elégedetten továbbment, megvolt a napi jó cselekedet.

A kislány kicsit zavartan szétnézett, rám is, aztán olvasott tovább, immár állva. Én meg odábbálltam, csendben, alázattal, mint akit a Jóisten homlokon csókolt.

A másik történet vagy négy évvel ezelőtt kezdődött. Amerre járok, mindig elmegyek a helyi temetőbe, ha egy mód van rá. Ha valamiféle potentát lennék, kötelező olvasmánnyá tenném a temetőket. Nyitott könyvek a sírkertek, tele mindenféle történettel.

Több sztori van a temetőkben, mint ahány az emberiség történelmének legolvasottabb bestsellerében elfér.

Csak kellő türelem kell ahhoz, hogy az ember felfejtse őket.

Szóval, a pandémia idején elég gyakran jártam a Házsongárdi temetőbe. Oda nem igazán járt be a karhatalom. Kit hajkurásszanak ott, ugye... Általában kevesen is voltak, mármint élők, rajtam kívül. Így történt, hogy idővel felismertem néhány embert, akik szintén oda jártak, többek közt levegőzni a közegészségügyi szigor elől. Az egyik idős emberrel összeismerkedtem szépen, fokozatosan. Beszélgettünk, vírusról, kommunizmusról, mikor mi volt jobb, nem vitatkoztam a jóemberrel, minek. Inkább

megpróbáltam figyelni a másikra, gyakorolni az alázatot, például az értelmiségi gőg és arrogancia helyett.

Végül mindent tudtam a családról: a gyermekek Magyarban, a kedves felesége nemrég hunyt el, neki nem rossz a nyugdíja, bár nem is jó, ezért mostanság is elmegy vízszerelni, ha kell, a fene vigye ezt a diktatúrát, hogy még meghalni sem engedik az embert rendesen, na de legalább szidhatja a rendszert anélkül, hogy egy fekete Volga megállna a ház előtt és később leverjék a veséjét. Nevettünk.

Aztán véget ért a pandémia, ismét szabadon koslathatott, ki amerre látott, persze gyérebben, mert a ember kényelmes lény, s amit megtanult online beszerezni, minek lihegjen érte. Egy ideig nem találkoztam a vízszerelő úrral. Aztán egy karácsonyban, nem volt túl hideg, kiléptem a házsongárdi társasághoz egy jó szó erejéig. Arra figyeltem fel (sötétre járt már), hogy gyertya ég valahol balra. Arra kanyarodtam, jó estét, mondta a vízszerelő.

Megörültem, talán ketten voltunk akkor, élő lelkek, a nagy sírkert-könyv épp íródó lapján.

Ki-ki elmondta, hogy van, mi történt az életben, idős ismerősöm közben volt Magyarban, a gyerekeknél, ott is minden halad a maga medrében. Aztán rákérdeztem, miért gyújtott gyertyát, hiszen a világítás rég elmúlt. Rám nézett. Mondanám, hogy a világ minden szomorúsága csordogált azokból a szemekből, de hazudnék. Csak valamiféle bocsánatkérés, az pislákolt ott. Tudja, mondta a nyugalmazott vízszerelő, régen, amikor még dolgoztam, az volt a rend, hogy a feleségem szépen kitakarított a a házat, feldíszítette a fát, főzött, ahogy kell. Én pedig hazajöttem, megittam egy sört és néztem a tévét, aztán amikor kellett, odaálltam a karácsonyfa alá. Amikor meghalt, a karácsony is sírba szállt vele. Ezért aztán

karácsonykor kijövök, gyertyát gyújtok, hozok egy gömböt (elővette a zsebéből, piros volt a gömb, kerek) és elbeszélgetünk.

Erre nem tudtam mit mondani. Álldogáltam picit mellette, örültem, hogy beengedett, karácsonyozni. Magamban elénekeltem a Mennyből az angyalt, aztán kezet fogtam az öreggel és mentem. Azóta nem találkoztunk. Néha viszek egy gyertyát arra a sírra. És elénekelem a Mennyből az angyalt. Most már nem magamban.

// HIRDETÉS
Különvélemény

A faültető – tizenharmadik erdélyi történet a jövőből

Fall Sándor

„Minden csatornán csak erősen szabályozott tartalom volt elérhető, a csetcsatornákat pedig gondosan cenzúrázó mesterséges intelligencia felügyelte. De két év után most már kezdett elege lenni ebből.”

Így egyezkednek a simlis titkos ügynökök az ország sorsáról egy shaorma mellett

Varga László Edgár

Avagy miért fagyoskodik Otilo odakint az ajtó előtt?

// HIRDETÉS
Nagyítás

A szintetizátor az első igazán új hangszer az emberiség történetében

Ercsey-Ravasz Ferenc és Herbály Dorottya az elektronikus zenével foglalkoznak – tudományosan. Mindennapi szórakozásunk keletkezéséről, eszközeiről viszont keveset tudunk. Mi fán is terem a szintetizátor?

A moldovai folk rock úgy robbant fel Kolozsvár közepén, hogy azonnal leomlottak a határok

A zene olyan kommunikációs forma, amely jó esetben betemeti a lövészárkokat. A sors úgy hozta, hogy megnézhettem a moldovai Lupii lui Calancea zenekar koncertjét. És pontosan ez történt.

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
Erdély fővárosában előbányásztak és újra felavattak egy nem új Woodrow Wilson-szobrot…
Főtér

Erdély fővárosában előbányásztak és újra felavattak egy nem új Woodrow Wilson-szobrot…

… Marcel Ciolacu szerint a saját mandátuma végén Románia igazi kis-nagyhatalom lett… és a ciolacui tézisekre némileg rácáfolva a hazai infláció éppen nő, nem csökken.

Tragédia a Cibles-hegységben
Krónika

Tragédia a Cibles-hegységben

Holttestet találtak vasárnap a Cibles-hegységben.

Wellness a romban, avagy a báznai fürdőkultúra más-állapota (FOTÓK)
Főtér

Wellness a romban, avagy a báznai fürdőkultúra más-állapota (FOTÓK)

A hajdan országos hírű báznai fürdő jelen pillanatban vajúdik: az új belülről feszíti kifele a szétlopott, tönkretett régit. Jó lenne, ha nem szörnyszülött bújna elő a nehéz szülés végén.

Halálos áldozatot követelt a szombat esti oltszemi baleset
Székelyhon

Halálos áldozatot követelt a szombat esti oltszemi baleset

Életét vesztette egy férfi a 12-es országúton, Oltszem falunál történt balesetben szombat este – tájékoztat a Kovászna Megyei Rendőr-főkapitányság sajtóosztálya.

Csángóföld: megosztó ajándékot hoz a Jézuska a moldvai Pusztinába
Krónika

Csángóföld: megosztó ajándékot hoz a Jézuska a moldvai Pusztinába

December 29-én kezdődik a rendszeres magyar nyelvű misézés a moldvai Pusztinában, de a jászvásári püspök utasítására a magyar misét éppen a bákói magyar mise napján és időpontjában kell tartani.

Gyermeket gázoltak el Csíkszereda központjában
Székelyhon

Gyermeket gázoltak el Csíkszereda központjában

Hétéves gyermeket ütött el egy személyautó Csíkszereda központjában hétfőn este. A kiskorú az úttesten kelt át, amikor bekövetkezett a baleset.

// még több főtér.ro
A Románia fedőnevű sajátos demokrácia lufija kipukkadt
2024. december 02., hétfő

A Románia fedőnevű sajátos demokrácia lufija kipukkadt

Ezen nincs miért csodálkozni. Amin esetleg lehet (bár nem érdemes): az országot vezető politikai, illetve a hazai szellemiséget egyre kevésbé befolyásoló értelmiségi elit kártékony ostobaságán.

A Románia fedőnevű sajátos demokrácia lufija kipukkadt
2024. december 02., hétfő

A Románia fedőnevű sajátos demokrácia lufija kipukkadt

Ezen nincs miért csodálkozni. Amin esetleg lehet (bár nem érdemes): az országot vezető politikai, illetve a hazai szellemiséget egyre kevésbé befolyásoló értelmiségi elit kártékony ostobaságán.

Különvélemény

A faültető – tizenharmadik erdélyi történet a jövőből

Fall Sándor

„Minden csatornán csak erősen szabályozott tartalom volt elérhető, a csetcsatornákat pedig gondosan cenzúrázó mesterséges intelligencia felügyelte. De két év után most már kezdett elege lenni ebből.”

Így egyezkednek a simlis titkos ügynökök az ország sorsáról egy shaorma mellett

Varga László Edgár

Avagy miért fagyoskodik Otilo odakint az ajtó előtt?

// HIRDETÉS
Nagyítás

A szintetizátor az első igazán új hangszer az emberiség történetében

Ercsey-Ravasz Ferenc és Herbály Dorottya az elektronikus zenével foglalkoznak – tudományosan. Mindennapi szórakozásunk keletkezéséről, eszközeiről viszont keveset tudunk. Mi fán is terem a szintetizátor?

A moldovai folk rock úgy robbant fel Kolozsvár közepén, hogy azonnal leomlottak a határok

A zene olyan kommunikációs forma, amely jó esetben betemeti a lövészárkokat. A sors úgy hozta, hogy megnézhettem a moldovai Lupii lui Calancea zenekar koncertjét. És pontosan ez történt.

// HIRDETÉS