Tudják, az a nép, amelynek elloptak 45 évet az életéből, aztán ellopták a forradalmát, végül ellopták a demokráciáját is.
Hogy melyik népről van szó? Az alábbi történetből kiderül. 1989-et írtunk, tél volt, közeledett a karácsony, meleg víz néha volt, áram néha volt, a gáz néha remek nyomással érkezett a csövön.
Egy nap (december 21.) apám korábban hazajött a klinikáról. Mondta, valami készül. Mozgolódás van a városban. Azonnal ki akartam menni én is. Apám nem engedett. Még egy dolog, amiért haragudtam rá. Aztán hallottuk, hogy lőnek.
Harmadnap (december 23.) végre kimehettem.
Lőtt a katonaság, lőtt a szeku. De a posztforradalmi eufóriában ez nem számított annyira. A főtéren állandó volt a nyüzsgés, az emberek ölelgették egymást. Emlékszem, hatalmas pelyhekben hullt a hó. És ölelgettük egymást, magyarok, románok. Akkor még hittem abban a csodás felkiáltásban, hogy: nem számít, miféle, csak ember legyen! Hurrá, vége a nackommunista diktatúrának, kitört a szabadság, egyenlőség, testvériség, mindenki szeret mindenkit, éljenek a románok, a magyarok, a szászok (már amennyi maradt belőlük a nagy végkiárusítás után).
Telt az idő, a diktátor-párosnak is lőttek, egyre tágult a világ, a tévében már nem csak esténként volt pár órányi műsor (az is milyen), minden nap ott tolongott a bukaresti stúdióban egy rakás forradalmár: ezt akarták, azt akarták, így akarták, úgy akarták – ha tetszik, élőben közvetítették a naponta megérkező jövőt.
Ő volt Ion Iliescu, akiről később kiderült (nyilván csak számomra, húszéves suttyó számára, no meg a hasonszőrű tájékozatlanok számára), hogy ugyanolyan nackommunista volt, mint a Ceaușescu házaspár, csak jobb volt a píárja.
Tehát, erről a népről van szó. Amit a románok szeretnek román népnek nevezni. Pedig nem az. Mert belefoglaltatik (az érvényes törvények, lakhely, adófizetés, egyéb kötelezettségek okán és jogán) Európa legnagyobb kisebbsége, a magyar is. És más kisebbségi közösségek is. Például. A cigány kisebbség például nem is olyan kicsi. Ezt csak azért írom le, hogy világos legyen,
Na s akkor ugorjunk egy jó nagyot. A megnyerő mosolyú, macskásan doromboló hangú úr elvtárs 35 évvel később, 2025 augusztusában meghalt. És eltemették: állami szertartás, katonai tiszteletadás (sortűz, tátti!), nemzeti gyásznap!
Ami a két dátum között lezajlott: Ion Iliescu vezérlete alatt történt annak a sorsfordulónak az átcsomagolása, amit a nép (meg a média, meg a mítoszteremtők) ma is forradalomnak nevez, pedig lehet, hogy államcsíny volt. Ion Iliescu a felelős az első három bukaresti bányászjárásért. Ion Iliescu dirigálta a háttérből a marosvásárhelyi borzalmat. Ion Iliescu dobatta ki az országból (kétszer is) a 43 évvel korábban a kommunista rezsim által száműzött Mihály királyt. Azt hiszem,
Lószart, mama, üzente Iliescu atyuska.
2000-ben fogcsikorgatva mentem el szavazni, a fentiek miatt. Ugyanis két opció volt: vagy ez a népirtó, vagy a habzószájú vérnackó Corneliu Vadim Tudor, aki szerint Romániában kalasnyikovval kell rendet tenni és tartani, a magyarok pedig menjenek a picsába. Ez volt az az év, az a szavazás, amikor szembeköptem magam és Iliescura szavaztam.
Aztán eltűnt a nagypolitika előteréből, de nem azelőtt, hogy pályára állítson
Érthető, hiszen számukra már más volt a tét: úgy bekerülni az NATO-ba, EU-ba, hogy ne sérüljön a helyi hatalmi kör és gárda, úgy lavírozni az európai s globális terepen, hogy bólogatásnak tűnjön a fejrázás is.
Na de vissza a temetéshez: 2025. augusztus 7-én, csütörtökön elföldelték Ion Iliescut, a szabad(nak nevezett) Románia első elnökét. Oké. Az RMDSZ nem vett részt a temetésen, nagyon helyesen. Ez van, Isten megbocsát, az ember is, de felejteni nem kell. Nicușor Dan sem vett részt a temetésen. Szintén érthető okokból. Az ő demokráciáját is ellopta Iliescu és a kaméleonkommunista brigád.
De azért szidni aznap nem voltam képes az atyuskát. Megtették mások, offline, online, ahol érték. Nem értek egyet az ilyesmivel, de meg tudom érteni, például ennek a dokumentumfilmnek az ismeretében.
Éppen lecsengett a nagy esemény, amikor az atyuska talán lekedveltebb neveltje, az Adrian Năstase nevű Iliescu-janicsár (annak idején Románia miniszterelnöke) közölt a blogján egy lekezelően kioktató szösszenetet arról, hogy
amikor a demokratikus Románia első demokratikusan megválasztott elnökét temetik. Akinek mennyit köszönhetnek. Azt elfelejti megemlíteni a jó Năstase (ugye, aki egészen véletlenül arcon lőtte magát korábban, hogy megússza a sittet, de hiába), szóval a jó tanítvány nem említi, hogy annak az Iliescunak a temetése zajlott le, aki ellen két per is létezik (a forradalom pere és a bányászjárások pere), mindkettőben emberiesség elleni (azaz főbenjáró) bűncselekményekkel vádolják. (Más kérdés persze, hogy a speckónyugdíjakban az igazságért annyira kardoskodó bírói testület mennyire volt cinkos, sőt, hazaáruló abban, hogy mindkét per elsikkadjon.)
Tehát,
Persze, a kormány által határozatban előírt nemzeti gyász nem kötelező, írja a janicsár. Tehát lehet fesztiválozni, sőt, manelét is lehet hallgatni.
Ezen a ponton ismét eszembe jutott: ha nem lett volna Iliescu, nem alakulhatott volna ki a PSD fedőnéven Romániát évtizedeken keresztül átbaszó, lejárató, leszívó elitbrigád, amelynek Năstase úr is jeles tagja (de nyugi, az ellenzék sem sokkal jobb), nem terjedt volna generációról generációra az a reményvesztettség, adott esetben szellemi, lelki eltunyulás, hogy
Aminek az egyik mellékeredménye egyébként az, hogy Európa legnagyobb diaszpórája ma a román.
A szösszenetet olvasva jó ideig ökölbe szorított kézzel ültem. Elöntött a tehetetlen düh. Ezek oktatnak minket? A népet? Ezek? Aztán eszembe jutott egy Ada Milea-dal első sora és felröhögtem. Nyájas Olvasó, jó lesz szembenézni a hullaszagú valósággal: Iliescu nem halt meg! Sőt, Ceaușescu sem halt meg!
MTV: élt 44 évet. Mit adott az ikonikus zenei tévécsatorna a hazai nézőknek – egy generációnak?
Akkor kezdődött, amikor 2059-ben felrobbant a vásárhelyi vegyipari platform. Egy katalizátoregység karbantartásánál berobbant egy tartálycsarnok, és onnan megmagyarázhatatlan irányba fordultak az események.
A román és magyar kultúra közötti hídépítés nem küldetés, hanem normális viselkedés kellene legyen – mondja a Bukaresti Egyetem nyugalmazott professzora.
Szubjektív lencse és költői merengések az elmúlt évtizedek alatt alig változó romániai vasúti viszontagságokról. Elöl ül a masiniszta, de ki igazítja ma a „gőzöst”?
További hírek: petíció indult, hogy a repülőn utazó családtagokat egymás mellé ültessék a légitársaságok. Egy Maros megyei sofőr az önkívület határára itta magát, utána volán mögé ült.
Őrizetbe vették hétfőn a rendőrök a Beszterce-Naszód megyei Jád (Livezile) község polgármesterét szexuális bűncselekmények miatt.
Úgy történt, hogy fokhagyma helyett arzén került a tejfölös pecsenyébe – a Magyar Tudomány Napja Erdélyben fórum történelem szekciójának előadásain jártunk.
Még tart a nyomozás a szépvízi víztározónál holtan talált fiatalok ügyében, de a szakvélemény szerint semmi nem utal arra, hogy a két érintetten kívül más is részt vett volna a tragédia okozásában.
Érthető módon a romániai közéletet is élénken foglalkoztatják az ukrajnai háború lezárását célzó béketervvel kapcsolatosan megkezdődött tárgyalások.
Gázspray-jel és elektromos sokkolóval hatolt be egy szentegyházi lakos otthonába három fiatal férfi, ahol a háztulajdonost bántalmazták, majd elvették tőle a telefonját és 800 lejt. A gyanúsítottak előzetes letartoztatásba kerültek.
Ha nem tart sehová a történelem, nincs nagy közös cél, csak a saját életünk menedzselése marad.
Ha nem tart sehová a történelem, nincs nagy közös cél, csak a saját életünk menedzselése marad.
Miért veszélyes manapság, ha az ember vállalja az önálló véleményét?
Miért veszélyes manapság, ha az ember vállalja az önálló véleményét?
Szerkesztőségünk öt tagja – focirajongó és nem focirajongó is – leírta gondolatait a mohácsi tragédiával felérő magyar–ír mérkőzés után.
Szerkesztőségünk öt tagja – focirajongó és nem focirajongó is – leírta gondolatait a mohácsi tragédiával felérő magyar–ír mérkőzés után.
Az elit megmondóember általában valamit számonkér, ami nincs ott, de szerinte ott kellene lennie, mégpedig most azonnal.
Az elit megmondóember általában valamit számonkér, ami nincs ott, de szerinte ott kellene lennie, mégpedig most azonnal.
Tudta, hogy Emil Boc kiválóan versel magyarul Petőfi Sándor, József Attila vagy éppen Kosztolányi Dezső modorában? Erre tessék! (Naná, hogy pamflet.)
Tudta, hogy Emil Boc kiválóan versel magyarul Petőfi Sándor, József Attila vagy éppen Kosztolányi Dezső modorában? Erre tessék! (Naná, hogy pamflet.)
Túl nagy kockázat nélkül ki lehet jelenteni: a magyar közösség szempontjából bizonyos értelemben minden román pártnak van egy AUR-arca. Az ördög viszont, mit mindig, a részletekben bujkál.
Túl nagy kockázat nélkül ki lehet jelenteni: a magyar közösség szempontjából bizonyos értelemben minden román pártnak van egy AUR-arca. Az ördög viszont, mit mindig, a részletekben bujkál.
MTV: élt 44 évet. Mit adott az ikonikus zenei tévécsatorna a hazai nézőknek – egy generációnak?
MTV: élt 44 évet. Mit adott az ikonikus zenei tévécsatorna a hazai nézőknek – egy generációnak?
Akkor kezdődött, amikor 2059-ben felrobbant a vásárhelyi vegyipari platform. Egy katalizátoregység karbantartásánál berobbant egy tartálycsarnok, és onnan megmagyarázhatatlan irányba fordultak az események.
Akkor kezdődött, amikor 2059-ben felrobbant a vásárhelyi vegyipari platform. Egy katalizátoregység karbantartásánál berobbant egy tartálycsarnok, és onnan megmagyarázhatatlan irányba fordultak az események.
„Mi, erdélyiek, zömében a valóság talaján állunk” – vallotta az aradi edzőlegenda, akivel csúcsra jutott a román klubfoci.
„Mi, erdélyiek, zömében a valóság talaján állunk” – vallotta az aradi edzőlegenda, akivel csúcsra jutott a román klubfoci.
És abban aligha lesz köszönet.
És abban aligha lesz köszönet.
MTV: élt 44 évet. Mit adott az ikonikus zenei tévécsatorna a hazai nézőknek – egy generációnak?
Akkor kezdődött, amikor 2059-ben felrobbant a vásárhelyi vegyipari platform. Egy katalizátoregység karbantartásánál berobbant egy tartálycsarnok, és onnan megmagyarázhatatlan irányba fordultak az események.
A román és magyar kultúra közötti hídépítés nem küldetés, hanem normális viselkedés kellene legyen – mondja a Bukaresti Egyetem nyugalmazott professzora.
Szubjektív lencse és költői merengések az elmúlt évtizedek alatt alig változó romániai vasúti viszontagságokról. Elöl ül a masiniszta, de ki igazítja ma a „gőzöst”?