Tudják, az a nép, amelynek elloptak 45 évet az életéből, aztán ellopták a forradalmát, végül ellopták a demokráciáját is.
Hogy melyik népről van szó? Az alábbi történetből kiderül. 1989-et írtunk, tél volt, közeledett a karácsony, meleg víz néha volt, áram néha volt, a gáz néha remek nyomással érkezett a csövön.
Egy nap (december 21.) apám korábban hazajött a klinikáról. Mondta, valami készül. Mozgolódás van a városban. Azonnal ki akartam menni én is. Apám nem engedett. Még egy dolog, amiért haragudtam rá. Aztán hallottuk, hogy lőnek.
Harmadnap (december 23.) végre kimehettem.
Lőtt a katonaság, lőtt a szeku. De a posztforradalmi eufóriában ez nem számított annyira. A főtéren állandó volt a nyüzsgés, az emberek ölelgették egymást. Emlékszem, hatalmas pelyhekben hullt a hó. És ölelgettük egymást, magyarok, románok. Akkor még hittem abban a csodás felkiáltásban, hogy: nem számít, miféle, csak ember legyen! Hurrá, vége a nackommunista diktatúrának, kitört a szabadság, egyenlőség, testvériség, mindenki szeret mindenkit, éljenek a románok, a magyarok, a szászok (már amennyi maradt belőlük a nagy végkiárusítás után).
Telt az idő, a diktátor-párosnak is lőttek, egyre tágult a világ, a tévében már nem csak esténként volt pár órányi műsor (az is milyen), minden nap ott tolongott a bukaresti stúdióban egy rakás forradalmár: ezt akarták, azt akarták, így akarták, úgy akarták – ha tetszik, élőben közvetítették a naponta megérkező jövőt.
Ő volt Ion Iliescu, akiről később kiderült (nyilván csak számomra, húszéves suttyó számára, no meg a hasonszőrű tájékozatlanok számára), hogy ugyanolyan nackommunista volt, mint a Ceaușescu házaspár, csak jobb volt a píárja.
Tehát, erről a népről van szó. Amit a románok szeretnek román népnek nevezni. Pedig nem az. Mert belefoglaltatik (az érvényes törvények, lakhely, adófizetés, egyéb kötelezettségek okán és jogán) Európa legnagyobb kisebbsége, a magyar is. És más kisebbségi közösségek is. Például. A cigány kisebbség például nem is olyan kicsi. Ezt csak azért írom le, hogy világos legyen,
Na s akkor ugorjunk egy jó nagyot. A megnyerő mosolyú, macskásan doromboló hangú úr elvtárs 35 évvel később, 2025 augusztusában meghalt. És eltemették: állami szertartás, katonai tiszteletadás (sortűz, tátti!), nemzeti gyásznap!
Ami a két dátum között lezajlott: Ion Iliescu vezérlete alatt történt annak a sorsfordulónak az átcsomagolása, amit a nép (meg a média, meg a mítoszteremtők) ma is forradalomnak nevez, pedig lehet, hogy államcsíny volt. Ion Iliescu a felelős az első három bukaresti bányászjárásért. Ion Iliescu dirigálta a háttérből a marosvásárhelyi borzalmat. Ion Iliescu dobatta ki az országból (kétszer is) a 43 évvel korábban a kommunista rezsim által száműzött Mihály királyt. Azt hiszem,
Lószart, mama, üzente Iliescu atyuska.
2000-ben fogcsikorgatva mentem el szavazni, a fentiek miatt. Ugyanis két opció volt: vagy ez a népirtó, vagy a habzószájú vérnackó Corneliu Vadim Tudor, aki szerint Romániában kalasnyikovval kell rendet tenni és tartani, a magyarok pedig menjenek a picsába. Ez volt az az év, az a szavazás, amikor szembeköptem magam és Iliescura szavaztam.
Aztán eltűnt a nagypolitika előteréből, de nem azelőtt, hogy pályára állítson
Érthető, hiszen számukra már más volt a tét: úgy bekerülni az NATO-ba, EU-ba, hogy ne sérüljön a helyi hatalmi kör és gárda, úgy lavírozni az európai s globális terepen, hogy bólogatásnak tűnjön a fejrázás is.
Na de vissza a temetéshez: 2025. augusztus 7-én, csütörtökön elföldelték Ion Iliescut, a szabad(nak nevezett) Románia első elnökét. Oké. Az RMDSZ nem vett részt a temetésen, nagyon helyesen. Ez van, Isten megbocsát, az ember is, de felejteni nem kell. Nicușor Dan sem vett részt a temetésen. Szintén érthető okokból. Az ő demokráciáját is ellopta Iliescu és a kaméleonkommunista brigád.
De azért szidni aznap nem voltam képes az atyuskát. Megtették mások, offline, online, ahol érték. Nem értek egyet az ilyesmivel, de meg tudom érteni, például ennek a dokumentumfilmnek az ismeretében.
Éppen lecsengett a nagy esemény, amikor az atyuska talán lekedveltebb neveltje, az Adrian Năstase nevű Iliescu-janicsár (annak idején Románia miniszterelnöke) közölt a blogján egy lekezelően kioktató szösszenetet arról, hogy
amikor a demokratikus Románia első demokratikusan megválasztott elnökét temetik. Akinek mennyit köszönhetnek. Azt elfelejti megemlíteni a jó Năstase (ugye, aki egészen véletlenül arcon lőtte magát korábban, hogy megússza a sittet, de hiába), szóval a jó tanítvány nem említi, hogy annak az Iliescunak a temetése zajlott le, aki ellen két per is létezik (a forradalom pere és a bányászjárások pere), mindkettőben emberiesség elleni (azaz főbenjáró) bűncselekményekkel vádolják. (Más kérdés persze, hogy a speckónyugdíjakban az igazságért annyira kardoskodó bírói testület mennyire volt cinkos, sőt, hazaáruló abban, hogy mindkét per elsikkadjon.)
Tehát,
Persze, a kormány által határozatban előírt nemzeti gyász nem kötelező, írja a janicsár. Tehát lehet fesztiválozni, sőt, manelét is lehet hallgatni.
Ezen a ponton ismét eszembe jutott: ha nem lett volna Iliescu, nem alakulhatott volna ki a PSD fedőnéven Romániát évtizedeken keresztül átbaszó, lejárató, leszívó elitbrigád, amelynek Năstase úr is jeles tagja (de nyugi, az ellenzék sem sokkal jobb), nem terjedt volna generációról generációra az a reményvesztettség, adott esetben szellemi, lelki eltunyulás, hogy
Aminek az egyik mellékeredménye egyébként az, hogy Európa legnagyobb diaszpórája ma a román.
A szösszenetet olvasva jó ideig ökölbe szorított kézzel ültem. Elöntött a tehetetlen düh. Ezek oktatnak minket? A népet? Ezek? Aztán eszembe jutott egy Ada Milea-dal első sora és felröhögtem. Nyájas Olvasó, jó lesz szembenézni a hullaszagú valósággal: Iliescu nem halt meg! Sőt, Ceaușescu sem halt meg!
Kovács Ioan 65 éves kolozsvári, Monostor negyedi lakos. Szerkesztőségünkhöz eljuttatott olvasói levelét teljes terjedelmében közöljük. (PAMFLET)
Amikor a másik elképzelései nem illeszkednek a narratívánkba, onnantól kezdve nem ismerjük meg az utcán.
Tudták, hogy 2Petru Groza egyszer a szőnyegen csúszva, Joszif Sztálint simogatva esedezett kegyelemért? Kun Miklós történész KMN-es előadásán jártunk.
Rezsimek jöttek-mentek Romániában a huszadik század alatt, és mindegyikben az volt a közös, hogy működött alatta valamilyen cenzúra.
A romániaiak töltik a legtöbb időt az utakon, mégis a legrövidebb távolságon ingáznak naponta a munkahelyükre. Továbbá: százhúszezer eurós kerékpárút került egy moldvai településre, de senki sem használja, a főúton pedig nincs aszfalt.
A székelyudvarhelyi Emlékezés Parkjában található „Vándor székely”-szobor eltávolítását rendelte el alapfokú ítéletében az Arad megyei törvényszék, mert a felperes állítása szerint ez a Romániában háborús bűnösnek nyilvánított Wass Albert írót ábrázolja.
Az AUR trikolóros törvénytervezete – és ami mögötte van.
Siegfried Mureşan Nicușor Dan elnök harmadik miniszterelnök-jelöltje. A 45 éves politikus az Európai Néppárt (EPP), illetve az Európai Parlament néppárti frakciójának alelnöke.
Mindenkit meglepett, megtörte a szokásokat, játékos kiegészítőt viselt – több román sajtóorgánum sem hagyta szó nélkül Kelemen Hunor RMDSZ-elnök nyakkendőjét, amellyel a Nicușor Dan elnökkel való csütörtöki konzultációra érkezett.
Az adócsalás megelőzése és visszaszorítása érdekében a Hargita megyei rendőrség autóalkatrészekkel foglalkozó cégekhez és az autószervizekbe szállt ki ellenőrzésre. Több törvénysértést is találtak.
A játék már a 2024 végi elnökválasztással véget ért, azóta a korábbi mentésből betöltött verzió fut.
A játék már a 2024 végi elnökválasztással véget ért, azóta a korábbi mentésből betöltött verzió fut.
Merengés az iskolai és otthoni felelősségvállalásról és a jelenlegi oktatási miniszterről.
Merengés az iskolai és otthoni felelősségvállalásról és a jelenlegi oktatási miniszterről.
Az AUR trikolóros törvénytervezete – és ami mögötte van.
Az AUR trikolóros törvénytervezete – és ami mögötte van.
Ne várjunk arra, hogy az állam egyszer valamikor felébreszti a polgári öntudatot, ne fulladjunk bele a passzív-agresszív kommentkultúra bugyraiba.
Ne várjunk arra, hogy az állam egyszer valamikor felébreszti a polgári öntudatot, ne fulladjunk bele a passzív-agresszív kommentkultúra bugyraiba.
„Tudom: az AUR-nak, az AfD-nek, Trumpnak, Putyinnak, az oltástagadásnak, a funkcionális analfabetizmusnak, a tudományellenességnek nem kellene léteznie, mivel a felvilágosodás óta olyan irányba tereljük a világot, hogy ezek ne létezzenek. De léteznek.”
„Tudom: az AUR-nak, az AfD-nek, Trumpnak, Putyinnak, az oltástagadásnak, a funkcionális analfabetizmusnak, a tudományellenességnek nem kellene léteznie, mivel a felvilágosodás óta olyan irányba tereljük a világot, hogy ezek ne létezzenek. De léteznek.”
Románia többségi vezető rétege néhány kivételtől eltekintve mit sem változott. Pont olyan nackó, mint a fekete március idején. Csak megtanult viselkedni. A pulpitusról hirdetett nyilvános nacionalizmus-megvallás viszont újdonság.
Románia többségi vezető rétege néhány kivételtől eltekintve mit sem változott. Pont olyan nackó, mint a fekete március idején. Csak megtanult viselkedni. A pulpitusról hirdetett nyilvános nacionalizmus-megvallás viszont újdonság.
Egy törvénytervezet a kommunizmus óta először tenné kötelezővé az iskolai egyenruhát. Pedig lennének itt fontosabb problémák is.
Egy törvénytervezet a kommunizmus óta először tenné kötelezővé az iskolai egyenruhát. Pedig lennének itt fontosabb problémák is.
A digitális létezésre átállás szükségszerűvé teszi magának az államnak az átalakulását is.
A digitális létezésre átállás szükségszerűvé teszi magának az államnak az átalakulását is.
Retrofuturisztikus nyavalygások: azt akartuk, hogy a dolgok egy gombnyomásra működjenek, aztán megelégeltük és a hatékonyság nevében túlbonyolítottunk egy csomó mindent.
Retrofuturisztikus nyavalygások: azt akartuk, hogy a dolgok egy gombnyomásra működjenek, aztán megelégeltük és a hatékonyság nevében túlbonyolítottunk egy csomó mindent.
Kovács Ioan 65 éves kolozsvári, Monostor negyedi lakos. Szerkesztőségünkhöz eljuttatott olvasói levelét teljes terjedelmében közöljük. (PAMFLET)
Kovács Ioan 65 éves kolozsvári, Monostor negyedi lakos. Szerkesztőségünkhöz eljuttatott olvasói levelét teljes terjedelmében közöljük. (PAMFLET)
Kovács Ioan 65 éves kolozsvári, Monostor negyedi lakos. Szerkesztőségünkhöz eljuttatott olvasói levelét teljes terjedelmében közöljük. (PAMFLET)
Amikor a másik elképzelései nem illeszkednek a narratívánkba, onnantól kezdve nem ismerjük meg az utcán.
Tudták, hogy 2Petru Groza egyszer a szőnyegen csúszva, Joszif Sztálint simogatva esedezett kegyelemért? Kun Miklós történész KMN-es előadásán jártunk.
Rezsimek jöttek-mentek Romániában a huszadik század alatt, és mindegyikben az volt a közös, hogy működött alatta valamilyen cenzúra.