Amikor egy országban a hatalom jobb keze nem tudja, mit csinál a bal…

Ülünk ebben az alig 100 éves csirizzel hevenyészve összeragasztott projektországban és jó nekünk. A nap minden reggel felkel, elmehetünk dolgozni, kereshetjük a pénzt napestig, senki nem akadályoz meg (esetleg a leépítések, ideig-óráig). És figyelem, következik egy krasznahorkai mondat. Igaz, néha be kell szerezni egy-egy igazolást, engedélyt, egyéb hivatalos iratot, ami ebben a mioritikus tündérkertben inkább a kísérleti egér sziszüphoszi küzdelmeire emlékeztet a laboratóriumi labirintusban, mint egyszerű ügyintézésre, de nem baj, mert

szidhatjuk, például, teljesen büntetlenül, felhőtlenül és meggyőződéssel az államelnököt, a miniszterelnököt, a minisztereket, a pártokat, külön az RMDSZ-t, mert az RMDSZ ugyebár csakis minket, szegény kisebbségi fába szorult magyarokat tesz tönkre, változtat szabad akarat nélküli zombikká nap mint nap, persze, csak EZ az RMDSZ, a másik, a régi, na az, az, kérem tisztelettel, minden erdélyi magyar hülyéből harcos, tudatos és szabad arkangyalt, továbbá Kossuthdíj-gyanús költőt csinált, na de mit is beszélünk, kérem, hát az rég volt, amikor minden jobb volt, kérem,

elkorcsosul itt minden, és igen, a benzin is olcsóbb volt, meg voltak igazi sajtók is, így többes számban, nem mint ma, amikor csak pár hős áldozatibáránycomb-sajtó van talpon a vidéken, az is kizárólag az igazi és független és objektív honpolgárok adományaiból él, dehogy támogatja őt bárki is, mint a többit, a szenny- és gennysajtót, a sunyi, csicska és talpnyaló és nem-szabad és nem-független és nagyon nem objektív sajtót, de legalább nekik rossz most, mert ők még autóval utaznak, nem bringával, mint a progresszió, és drága a benzin, nyavalyások, drága! Eddig a krasznahorkai mondat.

Szóval,

jobb híján nézzük, hallgatjuk, olvassuk, mi történik, merre alakul a sorsunk, miután a korábbi kormány(ok) akkora léket hagyott (hagytak) az állam hajójának tatján, hogy Moby Dick, a fehér bálna is simán beleférne. A jelenlegi kormány (a független-objektív sajtóra emlékeztető PSD-vel a nyakában) próbálkozik. Persze, nem a legélesebb kés a fiókban ez a kormány sem, hiába villog Ilie Bolojan miniszterelnök úr lézerszeme: ők is a rendszerhez tartoznak. Ahhoz a rendszerhez (tisztelet a kivételeknek), amely a politikai és gazdasági elitből, azok nyámjaiból és klientúráiból áll és

Igaz, legalább nem nézi le a népet (kellenek azok a szavazatok minden negyedik évben), mint az akadémiákban, egyetemeken, szerkesztőségekben, mindenféle kutató- és egyéb intézetekben csücsülő értelmiségi elit (tisztelet a kivételeknek). Mert ha a kormány nem tartozna a fent említett rendszerhez, simán megoldaná az iráni háború okozta benzinár-emelkedést. Mert nem olyan nagy dolog az. A szakértők könyörögve sikoltozzák szinte két hete, fordítsa a jó kormány az üzemanyagok jövedéki adójából befolyó pénzt (ami nettő bevétel) az árszökkenés megfékezésére.

(mert akkor esetleg a szállítók nem lassulnak le, nem szállítanak drágábban, nem lesz minden drágább és nem lesznek üres polcok a boltokban). A kormánynak ehhez képest kedden délutánig (tetszik érteni?) annyira futotta, hogy elhalasztotta az intervenciós sürgősségi kormányrendelet bejelentését… szerdára vagy csütörtökre. Ó, kedves nép, hát egy bizottság közbeszólt, nem tehetünk semmit, várni kell, demokrácia van. És abban a bizottságban kik ülnek, kérjük tisztelettel?

választmányokkal, intézetekkel, akadémiákkal, amelyek hatalmas látszatmunkát végeznek, viszont az évi költségvetésük nagyon is valós, több millió, adott esetben tízmillió lejből áll. Az elmúlt két hétben Románia lakosságának oroszlánrésze a töltőállomások digitális tábláit bámulta meredt szemekkel. Nem is csoda, hiszen úgy nőttek azok a számok, ahogy a hőmérő higanyszála kúszik fölfelé kánikula idején. A Times New Roman nevű remek vicclap (lassan ők hozzák az egyetlen érzékelhető valóságot ebben az álországban) el is sütötte a poént, hogy az ember vesz 50 lejre benzint, de mire elér a kasszáig, már 90 lejt kell fizetnie.

Szóval, miközben az ország szeme a benzinkutakon függött, történt még ez-az, amire már nem jutott figyelem.

(És nem először, hadd jegyezzük meg.) Ezek a jeles és az USR szerint totál fölösleges intézmények a következők: a Tudósok Akadémiája (AOSR), az Orvostudományi Akadémia (ASM), a Technikai Akadémia (AST), a Levantei Kultúra és Civilizáció Haladó Tanulmányi Intézete (ISACCL!!!), a Román Emberi Jogi Intézet (IRDO, juhé!) és az 1989. Decemberi Román Forradalom Intézete.

Az ember első ránézésre azt gondolná, jé,

Mert ugye, ott van még a sima Román Akadémia, amely a hivatalos hírek szerint a mioritikus tudományosság legmagasabb, hófödte csúcsa, élén a vérnackó és besúgógyanús Ioan Aurel Poppal.

Na de nézzünk pár példát a hat közül. A személyes kedvencem ez a levantei izé, ez az ISACöCöLö. Aki esetleg nem tudná, a jeles intézményt 2017-ben Románia korábbi államelnöke, Emil Constantinescu alapította, a rossz nyelvek szerint azért, hogy legyen hol elkvaterkáznia élete hátralevő részében. Más rossz nyelvek szerint az intézmény igazgatója, maga Constantinescu úr államtitkári fizetést húzott (az ma olyan 16 000 lej bruttó) 2019-től. De a kutatók és tanácsadók is szépen keresnek.

Konferenciák, kerekasztalok, tetszik tudni, a legnagyobb kamupotenciállal rendelkező akadémiai akciók. Az intézmény honlapján az utolsó bejegyzés 2025. májusi, ami a sajtónyilatkozatokat illeti. Konferenciákról szintén nincs hír, viszont 2026-ban az egyik levantei levente valahol valamit előadott. Szép! Ja, a jeles intézmény a világbékéért is harcol. Mint a szépségkirálynők. Megjegyzendő, a világ jelenlegi állásából kiindulva, rohadt szarul harcolnak a levantei leventék. Élükön Constantinescu úrral.

A román törvények szerint ahhoz, hogy egy intézmény akadémia legyen, szigorú feltételeket kell teljesítenie. Jelenleg a Román Akadémia az egyetlen igazi akadémia. A többi már a nevében hazudik. (És ha megnézik, mind igyekszik másolni az Akadémia logóját, mint a Plima cipő a Pumát, például.) Szóval, ez a Technikai Akadémia is jó kis kamuintézmény: nincsenek jövőbeli és jelenlegi eseményei, vannak ugyan kutatói körei (olyan ez, mint a repülőmodellező kör, annyi különbséggel, hogy utóbbiban folyik valós tevékenység), nincsenek nagy projektjei, nincs hatása az iparra, se az oktatásra.

A jeles akadémia évi négymillió lejes költségvetése elsősorban a fentiek fizetéseire és juttatásaira megy. Szép, mi?

A végére hagytam a legszebbet (ugyanis ebben az álakadémiában van a legtöbb politikus, elítélt, rendőri felügyeletes, simlis, besúgó stb.), a Tudósok Akadémiáját (AOSR). Ez a jeles intézmény 2006-ban még egyszerű egyesület volt. Aztán valakik kitalálták (tartok tőle, hogy a posztkommunista történelem legrettegettebb oktatási miniszter asszonya, Ecaterina Andronescu is ott ült a kreatív kommandóban), legyen az egyesület Akadémia! Mert

És az milyen jó lesz mindenkinek, aki benne van a buliban. Így is történt. És a gyakorlatilag bulvárhír szintig se jutó akadémia (ugye, bár annyi lett volna, hogy Andronescu asszony haja lángra lobbant, mert kísérletezés közben túl közel hajolt a Bunsen-égőhöz) azóta gyarapszik, hízik és olyan jeles személyiségek ülnek, ültek benne, mint a már említett Ecaterina Andronescu, Valeriu Tabără volt mezőgazdasági miniszter (tavalyi elhalálozásáig), a 2023-ban elhunyt Anghel Stanciu volt PSD-s képviselő, az akadémia egyik pénzleszívó motorja (alaposan benne volt a keze az álintézmény évi 10 millióra duzzasztott költségvetésének kipasszírozásában), Teodosie, a rebellis ortodox püspök, de ülnek ott szekus besúgók, csúszópénzesek, elítéltek, csalók, még Ion Iliescu elvtárs is tiszteletbeli tagja volt az akadémiának, amíg élt.

És hogy milyen a hangulat? Aki tud románul, nézze meg ezt meg ezt a videót, a szürreálisnak és az abszurdnak olyan keveréke, amire normális embernek a szava is elakad. Egy parlamenti meghallgatáson a jeles akadémia elnök asszonya képtelen volt beszámolni az általa vezetett intézmény 2025-ös tevékenységéről. Miközben 10 millió megy a számlájára, az államkasszából…

Ülünk ebben az alig 100 éves csirizzel hevenyészve összeragasztott projektországban és valóban jó nekünk. A nap minden reggel felkel, elmehetünk dolgozni, kereshetjük a pénzt napestig, senki nem akadályoz. Szidhatjuk büntetlenül, felhőtlenül és meggyőződéssel az államelnököt, a miniszterelnököt, a minisztereket, az RMDSZ-t, a sajtót, egymást…

Annak azonban igenis lenne (persze, ha a középkorban élnénk, ahol az ostoba értelmiségi elit egy része szerint amúgy is élünk), hogy szurokba-tollba forgassuk a sok opportunistát, legyen az román, magyar, katolikus, ateista, konzervatív, aktivista, férfi, nő, aztán kitegyük őket a Holdon. Ott aztán akadémiázhatnának, peticionálhatnának, protestálhatnának, tüntikézhetnének kedvükre.