// 2026. július 27., hétfő // Olga, Liliána
Szántai János Szántai János

Újra pezseg a kisebbségi diszkriminációs koktél

// HIRDETÉS

A recept: végy két rész etnikai és nyelvi, egy rész szexuális kisebbséget, ízesítsd jó nagy kanál xenofóbiával és frusztrációval, öntsd le az egészet gyűlöletkeltéssel, gyújtsd meg és kész.

(Külön)Vélemény

Szerző: Szántai János
2026. július 27., 17:29

Az elmúlt héten mintha felpezsgett volna a kisebbségi frontvonal. Ez azért is szembeszökő, mert az utóbbi hónapokban mintha hátrébb kerültek volna a kisebbségellenes hergelések. Ennek okát meglelni nehéz feladat lenne. Talán azért is volt szélcsend, mert akadtak nagyobb problémák is a mioritikus hazában. Például az, hogy az országnak nincs választott, legitim kormánya.

Persze, ez nem jelenti azt, hogy

a különböző trikolór és nackó és szekusgyanús bugyrokban ne hergeltek volna a romániai magyar, zsidó vagy egyéb közösségek ellen.

Dehogynem! Csak ezek a hergelések nem kerültek annyira reflektorfénybe. Elvoltak, elvannak (egyelőre legalábbis) az internet miazmás bugyraiban.

// HIRDETÉS

A kisebbségellenes szél olyan két héttel ezelőtt kelt a piros-sárga-kékre pingált nagynemzeti hegyek közt, amikor jogerős és végleges és márványba vésett bírósági döntés kötelezte Sepsiszentgyörgy önkormányzatát arra, hogy a város összes kétnyelvű utcanévtábláját levegye. Mert, így a bíróság, az milyen dolog, hogy a román – aki esetleg nem tudná, ez a Románia nevű 108 éves projektország, egyben igazán fejlett európai áldemokrácia egyetlen hivatalos nyelve – és magyar elnevezés egymás mellett áll. Tessék szépen egymás alá írni, ahogy… na és itt jön a probléma. Mert

olyan előírás, törvény, szabály, parancs, dekrétum a hírek szerint (még) nincs ebben az amúgy tényleg csodálatos országban,

hogy a különböző nyelvű feliratokat egymás alá kell írni. És van egy olyan elv (ez sincs kőbe vésve, értelemszerűen), hogy amit a törvény nem tilt (vagy kimondottan nem szabályoz), azt meg lehet tenni. Mert nem ütközik a törvénybe (részletek itt).

A sepsiszentgyörgyi eset egy hosszú magyarellenes intézkedéssor éppen utolsó (bár azóta lehet, már nem az) eleme. És hiába csodálkozik a helyzetet nem ismerő ember, hogy jé,

egy európai uniós tagállamban, amely mindenféle vonatkozó egyezményt szerződést aláírt, 2026 nyarán előfordulhat ilyesmi.

Hát hogyne, vonják meg a vállukat rezignáltan az erdélyi magyarok. Akik közül jó páran talán épp csomagolnak, a bárhova tervezett emigrációra készülve. Miközben a Mihai Tîrnoveanu és Dan Tanasă-féle hivatásos hergelők (persze, van mögöttük párt is, az igen népszerűvé vált AUR) ott és úgy grasszálnak, ahogy nekik tetszik, fröcskölve magukból a vegytiszta gyűlöletet.

Volt egy hosszan kitartott pillanat, amikor a kevésbé rezignált romániai magyarok úgy érezhették, most, na most meg fog változni valami. Nyilván nem jön az épp regnáló román államelnök a székely autonómia kulcsával, ezt talán túlzás lett volna elképzelni. Bár időnként (a kevésbé komor pillanataimban) szoktam mondogatni:

a román hatalom helyében én mindent megadnék a magyaroknak, amit csak akarnak.

Kinyírjak ők egymást (széthúzás, ostoba értelmiségi mozgalmak, emigráció, asszimiláció stb.) mindenféle állami „támogatás” nélkül. Persze, de a románok se hülyék: gyakorlatilag kidobnák az ablakon az egyik legkézenfekvőbb ellenségképet.

Szóval, volt egy pillanat, amikor joggal voltunk optimistábbak a megszokottnál.

Nem tudom, emlékeznek-e még a FUEN (Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója) kezdeményezésére, a Minority SafePack néven elhíresült akcióra. 2013-ban indult és az volt a célja, hogy az EU jogalkotás útján, vagyis konkrét törvényekkel járuljon hozzá az európai nemzeti, etnikai és nyelvi kisebbségek védelméhez. A kezdeményezés a feltételeknek eleget téve sikeres is lett, 2020-ban landolt az európai Bizottság asztalán, amely – meglepetés! – elegánsan hátat fordított a kezdeményezésnek, aztán 2025-ben az Európai Unió Bírósága elutasította az ügyben benyújtott fellebbezést, ezzel hosszú időre kukába küldte az európai nemzeti, etnikai és nyelvi kisebbségi jogok védelmét az EU-s jogrendszer szintjén. (Itt olvasható egy alapos, angol nyelvű cikk a történetről.)

Hogy mire hivatkozott az EU, amikor hátat fordított a sokszínűség ilyen értelmű védelmének? Arra, hogy az említett kisebbségi közösségek jogai kellőképpen rendezettek a tagállami kereteken belül. És akkor

vessünk egy újabb pillantást a sepsiszentgyörgyi utcanévtáblák eltávolítására vonatkozó román (értsd, EU-tagállami) döntésre.

Nyilván bárki könnyen megérti a tisztelt Európai Bizottság elegáns félrenézésének valós okát, amely az I. világháború végén történt nagyhatalmi döntésekig vezethető vissza. A különböző ikonikus jóvátételi helyszíneken üldögélő urak újrarajzolták a vesztes hatalmak területi térképeit, miközben magasról tettek arra, hogy lényegében jövőbeli puskaporos hordókat pingálnak a papírra. Ezt ma így szokták nevezni civilizált társaságban (enyhe fintorral): érzékeny terület. Csakhogy a félrenézéssel az Unió tisztelt bürokratái szembemennek az összes elképzelhető egyezménnyel, chartával, egyéb jeles pergamennel, amely az Unió elvi, ideológiai alapjait képezi.

A nyílt vagy burkolt asszimilációt, az elvándorlást kiváltó, segítő (nyílt vagy burkolt) intézkedések ugyanis, amelyhez az Unió nem is olyan diszkréten asszisztál, nem eredményeznek sokszínűséget.

De nem baj, mondhatja erre egy született optimista, ha nincs nemzeti, etnikai, nyelvi sokszínűség – pontosabban, csak ott van, ahol a tagállamok kegyesek – akkor van másféle. Ilyen szempontból örvendek az LGBTQ+-közösség sikereinek. Ők egy olyan kisebbség, amelyet az Európai Unió teljes mellszélességgel támogat. Nem kell hozzá polgári kezdeményezés, egymillió aláírás, bürokráciai kecseszkecsken, semmi. A sokszínűségért történő uniós síkra szállás önkéntes és garantált.

Ismétlem, örvendek ennek. És ahogy már többször leírtam, szolidáris vagyok az LGBTQ+-közösséggel. Romániában nem kimondottan jó a helyzetük. Persze, bizonyos értelemben jobb, mint a szélesre tárt karú, érzékenyítő, sok pénzt az ilyen típusú kisebbségvédelembe belenyomó Nyugaton. Romániában ugyanis nem fordul elő az a borzalom, ami például a múlt héten Berlinben.

Romániában nem hajt bele egy iszlamista terroristagyanús egyén a Pride-ünneplő tömegbe.

Romániában nincs egy halálos és 29 többé-kevésbé súlyosan sérült áldozata az ilyen terroristagyanús támadásoknak (és ez csak a legfrissebb példa). Nyilván azért, mert a terroristagyanús iszlamisták nem Romániába jönnek. Hanem a civilizált (és gazdag és öregedő és a saját érzékenyítő és jogállami és minden egyéb diskurzusába lassan belefulladó) Nyugatra. Ahol értelemszerűen mindenki kultúráját tisztelik. Alapból azokét is, akiknek a kultúrájába belefér például az, hogy egy furgonnal rontsanak az LGBTQ+-közösség békésen ünneplő tagjai közé és meggyilkolják, akit érnek. Hogyne, világos,

nem minden iszlamista terrorista (ahogy nem minden erdélyi magyar romángyűlölő revizionista). Sőt!

De általánosságban kijelenhető: a muszlim kultúra az integráció bármilyen elfogadható szintjét kudarcra ítélő módon különbözik az európai kultúrától. Ha ezt az EU nem veszi tudomásul (márpedig úgy tűnik), akkor nem is olyan diszkréten asszisztál a borzalmakhoz. Ahogy a vérbe fojtott katalán függetlenségi mozgalomoz is asszisztált.

Tehát, ha ez a Nyugat (közelebbről a döntéshozók és végrehajtók) most jogállamiságból meg állampolgári és jogvédelemből vizsgázna, máris megbukna.

Szoktunk álmélkodni azon, hogy a román kormány tagjai nem mondanak le egy-egy méretes gazemberség kiderítése után. Miért, a német kormányból lemondott valaki?

Ám a tény, hogy Romániában nem gyilkolnak LGBTQ+-embereket terroristagyanús iszlamisták, nem jelenti azt, hogy az említett kisebbségi közösséget nem érik diszkriminatív jellegű atrocitások.

Itt van például a nagyváradi Pride-felvonulás esete. (Lassan közhely, hogy Romániában még mindig nincs törvény az azonos neműek bejegyzett élettársi kapcsolatáról. Pedig minden valamire való román politikus hetente ismétli, hogy Románia NATO- és EU-tagállam. Úgy tűnik, van olyan EU-tagállam, akinek elnézik a katonák, de a bürokraták is.) A szikár adatok szerint Romániában jelenleg négy város ad otthont (engedélyt!) Pride-akcióknak: a főváros, Kolozsvár, Temesvár és Iași. Nagyvárad az ötödik lenne, ha már negyedik éve nem akadályozná meg a rendezvényt a város liberális polgármestere és csapata.

A városháza olyasmikre hivatkozott (hivatkozik), hogy az akció sérti a közerkölcsöt, más nagyváradi polgárok jogait.

Emlékszem a korai kolozsvári Pride-okra, amikor bugyit kívül, egyéb ruhát alig viselő lénytársak rázták a rongyot a magát jogvédőnek, jogharcosnak nevezett eseményen. Minden tiszteletem a progresszív élgondolkodóknak, de nem lehetnek olyan ostobák, hogy azt gondolják, egy konzervatív értékrendű közösségben, társadalomban be lehet rúgni az ajtót csak azért, mert a fejlett Nyugaton ez már bevett szokás (amíg nem jön egy furgon). A valóságot illik figyelembe venni.

Örömmel látom, hogy változott a trend,

az LGBTQ+-közösség vezetői belátták, hogy a ruhátlanság nem tartozik a jogérvényesítés eszköztárába.

Ettől a perctől kezdve teljes szolidaritást vállalok a nagyváradi Pride-dal. Ugyanis az önkormányzat pont ugyanazokat a puha diktatúrákra jellemző elnyomási módszereket alkalmazza (törvények, szabályok, engedélyeztetés stb.), amelyeket a romániai magyar közösség esetében is bedob, lásd a sepsiszentgyörgyi táblaeltávolítást.

Talán lesznek olyanok, akik e szöveg láttán összeráncolják a szemüket:

miféle dolog, hogy a szerző összekeveri a romániai magyar közösség jogharcát az LGBTQ+-közösségével?!

Hát alma és körte. Igaz. Viszont jelezném, hogy bár valóban teljesen más a két kisebbségi közösség múltja, helyzete, európai támogatottsága, két dologban nincs semmi, de semmi különbség. Az egyik az, hogy kisebbségi közösségekről van szó. A másik pedig a diszkriminció, az elnyomás, a jogmegtagadás vagy éppen jogtiprás. Na, ez nem is kettő. De közös. Persze, ezt fel is kell ismerni, mondom a kritikus gondolkodás jegyében. A romániai magyar közösség egy része kiáll az LGBTQ+-közösség mellett. A lehető legkülönbözőbb gondolkodású emberekről van szó. Születnek cikkek, felszólalások is az ügyben. Viszont

nem emlékszem, hogy láttam volna az LGBTQ+-közösség képviselői részéről akárcsak egy részvétteljes bejegyzést is akkor, amikor az európai bíróság kukázta a Minority SafePack kezdeményezést.

És akkor sem, amikor a hazai bíróság eltávolíttatta a sepsiszentgyörgyi utcanévtáblákat. Persze, lehet, tévedek. Ez esetben elnézést kérek.

Az az igazság, hogy már a cikk elején világos volt, hogy nem lesznek, nem lehetnek következtetések. Ugyanis a helyzet a pozitív, európai, civilizált végkifejlet szempontjából kilátástalan. A román kormány továbbra is nemzetbiztonsági kockázatként tekint a romániai magyar közösségre (még túl sokan vagyunk az ő szempontjukból), az LGBTQ+-közösségnek meg diszkréten hátat fordít (az ortodox egyház sűrű bólogatása mellett).

Ha a népesség továbbra is úgy fogy, ahogy eddig, akkor a magyarprobléma kábé 50 év múlva magától megoldódik.

Akkor már a román állam fog vigyázni a szimbolikus skanzenbe utalt édi kis kisebbségre. Addig működik a soft power. Az LGBTQ+-probléma pedig akkor fog megoldódni, ha Románia nem lesz ortodox ország. De azt is mondhatnám: amikor a disznók rappelni fognak.

// HIRDETÉS
Különvélemény

Miért szeretik jelenleg jobban az RMDSZ-t a románok, mint a magyarok?

Varga László Edgár

És mi lenne, ha ki-ki kénye-kedve szerint oszlathatna fel neki nem tetsző pártokat?

Amikor újra felébredt a szekusállam Romániában

Szántai János

Az évekig langyos-unalmasnak tűnő mioritikus politikai élet nagyjából Călin Georgescu feltűnése óta megint izgalmassá vált. Aztán mostanában mintha már túl izgalmas lenne. Mint egy vad összeesküvés-elmélet.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Ezért nem lesznek előrehozott választások Romániában

Fall Sándor

Nézzük csak meg közelebbről, mi folyik épp a romániai politikában, kik a szereplők, és milyen érdekek vezetnek el oda, hogy legyen új kormány és ne kelljen megnyomni a nagy újraindítás gombot.

Csodaszép természetfilm a Duna-deltáról – akkor él igazán, ha békén hagyjuk

Sánta Miriám

A 25. TIFF-en néztük meg a România Sălbatică rendezőjének legújabb alkotását, és kedvünk támadt madarakat lesni egy vízen ringó csónakból. De vajon tudjuk-e, milyen huncutok a varjak, vagy hogyan csalogatja elő a rovarokat az iszapból a széki lile?

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
Kataszter-katasztrófa: milyen tanulságai lehetnek a földhivatal-rendszer összeomlásának?
Főtér

Kataszter-katasztrófa: milyen tanulságai lehetnek a földhivatal-rendszer összeomlásának?

Romániában szinte mindenkinek saját ingatlanja van – ennek történelmi okai vannak. Romániának azonban fokozott digitális sérülékenysége is van – ennek pedig jelenkori okai vannak.

Tarr Zoltán bocsánatot kért a „felhasznált, átvert, rettegésben tartott” határon túli magyaroktól Fehéregyházán
Krónika

Tarr Zoltán bocsánatot kért a „felhasznált, átvert, rettegésben tartott” határon túli magyaroktól Fehéregyházán

A magyar kormánynak kötelessége a határon túli magyarok jogainak képviselete, ami azt is jelenti, hogy ezekből a jogokból nem lehet elvenni – hangsúlyozta Tarr Zoltán Fehéregyházán.

Mike, a fejetlen kakas és Románia – tényleg annyira tragikus, hogy hónapok óta kormányválság van?
Főtér

Mike, a fejetlen kakas és Románia – tényleg annyira tragikus, hogy hónapok óta kormányválság van?

Az, hogy lassan három hónapja nincs kormánya az országnak: baj. De nem tragédia.

Már ki is vizsgálta az ügyészség, hogy milyen drónt lőtt le pénteken Buzău megyében a román vadászpilóta
Székelyhon

Már ki is vizsgálta az ügyészség, hogy milyen drónt lőtt le pénteken Buzău megyében a román vadászpilóta

Shahed típusú volt az a drón, amelyet pénteken a román légierő egyik F-16-os vadászgépe lőtt le a Buzău megyei Padina térségében – közölte a legfőbb ügyészség.

Magyar Péter már reagált a Fidesz elnökének tusványosi beszédére
Krónika

Magyar Péter már reagált a Fidesz elnökének tusványosi beszédére

Menthetetlen, bukott maffiafőnökkel foglalkozni felesleges – reagált Magyar Péter miniszterelnök a Facebook-oldalán Orbán Viktor, a Fidesz elnöke, volt kormányfő Tusnádfürdőn szombaton elmondott beszédére.

A nap, amikor Orbán Viktor 16 év után ellenzéki pártvezetőként mond beszédet Tusványoson
Székelyhon

A nap, amikor Orbán Viktor 16 év után ellenzéki pártvezetőként mond beszédet Tusványoson

Legutóbb 2002-ben fordult elő, hogy Orbán Viktor a miniszterelnöki pozíció átadása után az ellenzék vezetőjeként tartott előadást Tusnádfürdőn. Ez most ismét megtörténik. Kövesse velünk élőben a Tusványos legfontosabb szombati történéseit!

// még több főtér.ro
Különvélemény

Miért szeretik jelenleg jobban az RMDSZ-t a románok, mint a magyarok?

Varga László Edgár

És mi lenne, ha ki-ki kénye-kedve szerint oszlathatna fel neki nem tetsző pártokat?

Amikor újra felébredt a szekusállam Romániában

Szántai János

Az évekig langyos-unalmasnak tűnő mioritikus politikai élet nagyjából Călin Georgescu feltűnése óta megint izgalmassá vált. Aztán mostanában mintha már túl izgalmas lenne. Mint egy vad összeesküvés-elmélet.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Ezért nem lesznek előrehozott választások Romániában

Fall Sándor

Nézzük csak meg közelebbről, mi folyik épp a romániai politikában, kik a szereplők, és milyen érdekek vezetnek el oda, hogy legyen új kormány és ne kelljen megnyomni a nagy újraindítás gombot.

Csodaszép természetfilm a Duna-deltáról – akkor él igazán, ha békén hagyjuk

Sánta Miriám

A 25. TIFF-en néztük meg a România Sălbatică rendezőjének legújabb alkotását, és kedvünk támadt madarakat lesni egy vízen ringó csónakból. De vajon tudjuk-e, milyen huncutok a varjak, vagy hogyan csalogatja elő a rovarokat az iszapból a széki lile?

// HIRDETÉS