Az elnyomáshoz nincs szükség feltétlenül bakancsra. Elég az is, hogy a felelős emberek, szervezetek elegánsan félrenéznek, ha éppen zajlik a „nyakkendős” asszimiláció.
Megnéztem, ahogy a minap Ilham Alijev azeri elnök kitűzte a zászlót az elfoglalt Hegyi-Karabah (vagy Arcah) Köztársaság immár volt fővárosában, Sztepanakertben (mostantól fogva Hankendi). Valahogy sikerült neki úgy intézni a zászlófelvonást, hogy közben
" target="_blank" rel="noopener">katonabakanccsal tiporta a legyőzöttek zászlaját. Szép! Azt is megnéztem, micsoda
" target="_blank" rel="noopener">szellemváros lett Sztepanakertből (az örmények annak ellenére tömegesen elmenekültek, hogy a kedves azeri hatóságok kijelentették, maradjanak csak nyugodtan, bántódásuk nem esik...), miután a nemrég lezajlott villámháború következményeként a de jure nem, de facto viszont a legközelebbi múltig nagyon is létező Hegyi-Karabah Köztársaság szinte teljes népe elmenekült Örményországba. Mert hogy az enklávé lakosságának nagy többsége örmény. Volt. És eltöprengtem picit,
Persze, mondhatjuk azt nyeglén, hogy hát Közel-Keleten meg ott né, ahajt olyan helyek vannak, amelyek nyomokban tartalmazzák azt a fajta demokráciát, amelyet mi is ismerünk. Ám épp az utóbbi évek tapasztalatai – lásd az orosz–ukrán háborút, példának okáért – arra utalnak, hogy az ilyen jellegű demokrácia-deficites helyek egy pillanat alatt átterjedhetnek Európára is. És innen csak egy ugrás a román politikai elit egyes tagjainak azon (pillanatnyi politikai érdekek szerint ritkábban vagy épp sűrűbben ismételt) szóhasználatáig, miszerint… az úgynevezett Székelyföld. Mert értelemszerű, hogy Székelyföld de jure nem létezik. Viszont de facto nagyon is.
Szőcs Géza költő 1985-ben írt egy szöveget. A szöveg címe: Javaslat egy kisebbségi világszervezet létrehozására. Idéznék ebből a szövegből:
Teljes mértékben érthető (legalábbis azok számára, akik tudják, milyen körülmények közt nyomorgott akkoriban a romániai magyar kisebbségi közösség, és nem csak), hogy Szőcs Géza költő miért írta meg ezt a szöveget 1985-ben. (Amely szöveg utóéletének egyébként igen kalandos története van, aki kíváncsi, itt olvashat róla.) Hogy mi lett az eredmény? Nagyjából semmi. Persze,
(Aki a változásokról szeretne olvasni, ajánlom neki például ezt az anyagot.) Éppen tavaly volt az ENSZ kisebbségi jogokról szóló nyilatkozatának 30 éves évfordulója. Melynek kapcsán Bocskor Andrea kárpátaljai magyar politikus és európai parlamenti képviselő (a Fidesz színeiben) többek közt ezt mondta az Európai Parlament ülésén:
Mindezt azért írtam le, hogy valamiképpen felvezessem azt a kényelmetlen érzést, amely minden őshonos kisebbségi közösség tagjaiban (jó esetben) mocorogni kezd, amikor azt látja, hogy egy hasonló sorsú közösséget ért bármely atrocitásra hogyan reagál, például az ENSZ vagy az Európai Unió. És ezzel visszatérnék a hegyi-karabahi, bakanccsal kikényszerített exodushoz. A Hegyi-Karabah Köztársaság elleni szeptemberi villámháború és főleg annak következményei kapcsán az Európai Parlament kiadott egy állásfoglalást, amelyben… és ettől az embernek instant hányingere lesz (nekem biztos)… szóval amelyben a jól ismert szófordulatokkal találkozunk.
Hát, mit mondjak, nagyon örvendek. És elképzelem, amint az állásfoglalás hatására az otthonaiból elüldözött százvalahányezer hegyi-karabahi örmény ember azonnal lerakja a cókmókját és üdvrivalg meg tapsikol meg azonnal virágot küld az Európai Parlamentnek, hogy ez igen, ez derék, ez jó mulatság, férfimunka volt!
Értem én, hogy a hegyi-karabahi konfliktusnak jó mély gyökerei vannak. Történhetett volna másképp is. Ha például a Szovjetunió dicsőséges születését követően a főfejek megfogadták volna a Kaukázuson Túli Ügyek Szovjet Irodája javaslatát, miszerint hadd egyesüljön Örményország, bocsánat, az Örmény Szovjetköztársaság és Hegyi-Karabah. Mert hát örmény többség élt mindkét helyen. Nos, végül nem így történt, mindenféle politikai okokból kifolyólag. Hegyi-Karabah az Azerbajdzsáni Szovjet Szocialista Köztársasághoz került. Habként a tortán az azeri többség által lakott Nahicseván nevű terület is. (A két terület egyik közös jellemvonása, hogy egyik sem érintkezett közvetlenül az „anyaországokkal”.) És innen egyenes út vezetett a fegyveres konfliktusok hosszú sorozatáig, attól a pillanattól kezdve, ahogy sínre lépett a gorbacsovi glasznoszty és peresztrojka. (Na és a háttérben megingott, majd rogyadozni kezdett a Szovjetunió). Az utolsó csapás idén szeptemberben sújtotta a de jure nem, de facto viszont létező hegyi-karabahi államalakulatot. Pont került a I-re.
És akkor visszatérnék egy gondolat erejéig Szőcs Géza költő 1985-ös szövegéhez. Amely így zárul:
A világ országaiban élő nemzeti kisebbségek együtt hatalmas többséget képviselnek bármely, külön-külön vett többséggel szemben. Ennek a kisebbségekből szerveződött többségnek a kinyújtott békejobbja lehetne az általunk elképzelt kisebbségi internacionálé.”
Ez is egy meg nem valósult terv lett. Mint ahogy a Minority SafePack is az. Legalábbis pillanatnyilag. Ami többek közt azt is jelenti, hogy amíg a világon létező, önmagukat felelősnek nevező nemzetközi (és nem csak) szervezetek
Bármikor sor kerülhet százezres tömegek menekülésére, etnikai tisztogatásra, államelnöki zászlótiprásra. Vagy akár ionopotozásra. Mert tudjuk, példának okáért, ezt is: az „állítólagos Székelyföld” de jure nem létezik, de facto viszont nagyon is. És azt is tudjuk, hogy az elnyomáshoz nincs szükség feltétlenül bakancsra. Elég az is, hogy a felelős emberek, szervezetek elegánsan félrenéznek, ha éppen zajlik a történetesen „nyakkendős” asszimiláció.
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
Avagy miért ijesztő most picit az, aminek természetesnek kellene lennie, mégsem volt az soha?
Felvirradt a nagy nap, a Svédországban élő kolozsvári származású énekes rajongói újra együtt voltak.
El kellene dönteni: a medve fontosabb vagy az ember.
Nekünk kell döntenünk, nem Budapestnek, Brüsszelnek, Washingtonnak vagy Moszkvának. Kicsit tragikus, hogy azok munkáját is el kell végezzük, akiknek a dolga lett volna, hogy ezt a helyzetet megelőzzék.
Megnyerte a megmérettetésen függetlenként indult Nicușor Dan a romániai államfőválasztást, miután a hivatalos szavazatszámlálás alapján előnye behozhatatlanná vált ellenfele, George Simion számára.
Két közvélemény-kutatás eredményei is megjelentek kedden, izgalmas eredményeket mutatnak. Szatmár megyében a csomagtartóból árultak 1,5 millió euró értékű műkincseket, amik egy franciaországi múzeumból tűntek el.
Ismét közösen szavazott George Simion, a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) jelöltje Călin Georgescu volt független elnökjelölttel Mogoșoaia-n.
A belföldi szavazóhelyiségek megnyitásával vasárnap megkezdődött a romániai elnökválasztás második fordulója, amelyen a voksolásra jogosult mintegy 19 millió nagykorú állampolgár eldöntheti, ki lesz az ország következő elnöke.
Nagy a szavazókedv Székelyföld két megyéjében: Hargita és Kovászna megyében 11 óráig többen mentek el szavazni, mint két héttel ezelőtt délig. Maros megyében egyelőre nincs „meglepetés”.
Nekünk kell döntenünk, nem Budapestnek, Brüsszelnek, Washingtonnak vagy Moszkvának. Kicsit tragikus, hogy azok munkáját is el kell végezzük, akiknek a dolga lett volna, hogy ezt a helyzetet megelőzzék.
Nekünk kell döntenünk, nem Budapestnek, Brüsszelnek, Washingtonnak vagy Moszkvának. Kicsit tragikus, hogy azok munkáját is el kell végezzük, akiknek a dolga lett volna, hogy ezt a helyzetet megelőzzék.
Hogyan látná Erdélyt valaki, aki soha nem járt még a környéken. Legyen ez a valaki ezúttal hipotetikusan mondjuk egy Zöld Elefánt…
Hogyan látná Erdélyt valaki, aki soha nem járt még a környéken. Legyen ez a valaki ezúttal hipotetikusan mondjuk egy Zöld Elefánt…
Sosem kérdezzük meg magunktól, hogy mit tudunk azzal a valósággal kezdeni, amelyben nem voltunk, és ma sem vagyunk a domináns történelmi fél.
Sosem kérdezzük meg magunktól, hogy mit tudunk azzal a valósággal kezdeni, amelyben nem voltunk, és ma sem vagyunk a domináns történelmi fél.
Harmincöt éve nézegetem a mioritikus nemzeti hajót a világtengeren, milyen kapitányok, kormányosok hogyan irányítgatják. És úgy tűnik, képtelen elfogadni… lényegében önmagát. Emiatt aztán folyton zátonyra fut.
Harmincöt éve nézegetem a mioritikus nemzeti hajót a világtengeren, milyen kapitányok, kormányosok hogyan irányítgatják. És úgy tűnik, képtelen elfogadni… lényegében önmagát. Emiatt aztán folyton zátonyra fut.
Úgy van az, mint volt rég, az a Nap süt ránk rég. Az a Nap és az a Hold, az a szeretőnk, aki volt.
Úgy van az, mint volt rég, az a Nap süt ránk rég. Az a Nap és az a Hold, az a szeretőnk, aki volt.
Nem veszíthetjük el a legfiatalabb szavazóbázisunkat, ezért nem mindegy, hogyan szólítjuk meg őket.
Nem veszíthetjük el a legfiatalabb szavazóbázisunkat, ezért nem mindegy, hogyan szólítjuk meg őket.
Pedig elnökválasztásról is csak érintőlegesen van szó benne…
Pedig elnökválasztásról is csak érintőlegesen van szó benne…
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
„Ön nézte az elnökjelöltek vitáját a televízióban? Én igen, és hosszú ideig az volt az egyetlen, ami megragadott benne, hogy a jelen levő három elnökjelölt közül kettőnek milyen vakítóan égszínkék szeme van.”
„Ön nézte az elnökjelöltek vitáját a televízióban? Én igen, és hosszú ideig az volt az egyetlen, ami megragadott benne, hogy a jelen levő három elnökjelölt közül kettőnek milyen vakítóan égszínkék szeme van.”
Avagy miért ijesztő most picit az, aminek természetesnek kellene lennie, mégsem volt az soha?
Avagy miért ijesztő most picit az, aminek természetesnek kellene lennie, mégsem volt az soha?
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
Avagy miért ijesztő most picit az, aminek természetesnek kellene lennie, mégsem volt az soha?
Felvirradt a nagy nap, a Svédországban élő kolozsvári származású énekes rajongói újra együtt voltak.
El kellene dönteni: a medve fontosabb vagy az ember.