Úgy tűnik, ez a fajta gondolkodásmód bejött szokásba az erdélyi végeken is. És innen – az említett logika szerint bár – már csak egy aprócska balettlépés a fasiszta, náci, AURista, sosokista és egyéb nyalánkságok.
A világ minden közepén vannak ikonikus helyek. Peruban ilyen a Machu Picchu, New Yorkban a Szabadság-szobor, Berlinben a Brandenburgi kapu, Budapesten a Halászbástya… Kolozsváron pedig a Farkas utca. Például. A Farkas utcáról szólnék, nem egyébért, de ahhoz van némi közöm: kolozsvári polgár vagyok, no és éppen ott lakom. Kolozsvár, Erdély ikonikus utcáját (és környékét) felújítják. Mindjárt, de tényleg mindjárt kész is lesz. Összeismerkedtem a munkálatokat vezető főmérnökkel, jókat beszélgetünk. Eddig négy célidőpontot adott meg: iskolakezdés, október eleje, november eleje és december 1. A végén már ő is nevetett a terv, az idea és a valóság közti árnyalatnyi különbségen. Nem tudok nem szimpatizálni ezzel az emberrel, annak ellenére, hogy nekem is rengeteg bosszúságot okoztak a munkálatok, pontosabban az elhúzódásuk. Elismerem, jó munkához idő kell (a rosszról most hadd ne beszéljek), adott esetben szebb, rendezettebb lesz a város történelmi központja.
Rendezett (korszerű) útburkolat, rendezett (korszerű) lámpatestek, rendezett (korszerű) szabadtéri ülőalkalmatosságok, rendezett (korszerű) kukák… hiba nincs. (Ha van, remélhetőleg korrigálják, például kicserélik a munka befejezése előtt máris összetört „rósejbniköveket”.) Na de hogy szebb lett-e, ez más kérdés. És fogas. Mert (hogy ne menjek nagyon vissza az európai kultúra és civilizáció kanyargós örvényén) Shakespeare óta tudjuk, hogy „szép a rút és rút a szép”. Vagyis: ami számodra szép, kedves polgártársam, számomra nem az. És fordítva. Ezért fogas a szépségi kérdés.
Gaal György irodalomtörténész, helytörténész, volt angol tanárom (akinek ezúton is köszönöm a hozzám, kölökhöz való jóságot, türelmet, amellyel a fejembe töltögette a háudujúdút meg Robert Burns verseit) írt egy cikket – most, hogy a Farkas utcai munkálatok tényleg, de tényleg a célegyenesbe értek –, amelyben elmondja az utcafelvarrással kapcsolatos gondolatait, érzéseit. Persze, ezeknek a gondolatoknak (az érzéseket most hagyom, szubjektivitásuk okán) azért van némi alapjuk, hiszen Gaal tanár úr, ha tetszik, a tenyerén hordja Kolozsvár történelmét. Például, leírja cikkében, hogy:
Tehát nem csak a szépség, a zöld iránti rajongás (vagy kortárs-kreatív kifejezéssel élve, gruppfetisizmus) vezette a korabeli tervezőket, amikor kisebb-nagyobb zöldövezetekkel szabdalták fel a széles kő-tereket. Az ellenérvet is érteni vélem:
Többek közt ezért tűntek el a Farkas utca gruppjai is. Hogy ehhez mit szólnak a természetvédők, a zöldrajongók, tudom, olvastam, de nem fűznék hozzá megjegyzést. Kolozsváron manapság havonta van egy fesztivál, értelemszerűen a városközpontban (pedig a negyedekben is jó lenne, de ez egy másik történet), a Fő tér és környéke pedig ideális helyszín. Nagyobb a kő-tér, szélesebben tudnak hömpölyögni a néptömegek, beleértve engem is, ha épp olyan fesztivál van, ami érdekel. Az más kérdés, hogy mindent, de tényleg mindent alá kell-e rendelni a pragmatizmus szent elvének, főleg egy olyan szimbolikus tér esetében, mint Kolozsvár történelmi központja. Gyakran hallom azt a Damoklész-érvet, hogy hát Nyugaton ezt ma így csinálják: tágas kő-terek, utcaszintre süllyesztett köztéri szobrok stb. Azzal is messzemenően egyetértek, hogy nekünk, keleti végieknek sok esetben hasznos, ha felzárkózunk a fejlett Nyugathoz. (Nem mondtam ezzel semmi újat, Bethlen Gábor fejedelem is ezt ismételgette a maga idejében, esetleg annyi különbséggel, hogy más Nyugatra gondolt, mint ma én.) Azzal a megjegyzéssel, hogy a józan eszünket (apropó, ez is egy nyugati találmány, a common sense) azért nem kellene bebetonozni a felzárkózás talapzatába. Ha, teszem azt, abszurd példaként, a fejlett Nyugat kitalálja, hogy az utcák fölöslegesek, mert hát mindenki otthon ül (dolgozik, szórakozik, szocializál, szexualizál, urizál, egzitál stb.) a legkülönbözőbb képernyők előtt, és drónok szállítják az ablakhoz a napi betevőt – nos, ezen abszurd (és remélhetőleg soha valósággá nem váló) esetben nem biztos, hogy oda is fel kell zárkóznunk nekünk, itt, a keleti végeken.
Ezzel annyiba is maradt volna a Gaal tanár úr cikke fölötti merengésem, ha meg nem jelenik a digitális köztéren egy Facebook-bejegyzés, Jakabffy Tamás újságíró, szerkesztő billentyűzetéből. (Lehet, hogy csupán véletlenről van szó, de a Gaal-cikk megjelenése után egy nappal. Ezt azért írom le, mert nincs rá konkrét hivatkozás a bejegyzésben.) Amivel akár egyet is tudnék érteni, ha nem keveredett volna bele három dolog.
Önmagukban ezekkel a dolgokkal szavakkal persze semmi baj nincs. Megvan a maguk többé-kevésbé széles jelentéshorizontja. A kontextuális beágyazással viszont van némi problémám. Tessék, itt az első:
Ebben a mondatban több dolgot nem értek. Először is a kolozsváriak zömét. Kikre gondol a szerző, amikor kolozsváriakat említ? Netán a teljes lakosságra? Jó sok időt eltölthetett akkor a lekérdezéssel. Vagy a magyar lakosságra? Arra kevesebb idő kell, ez tény. Bár kötve hiszem, hogy a szerző végigjárta volna a várost. Ha pedig nem járta végig, akkor ez egy légből (közösségi hálókról) kapott (fel)tételezés. Aztán ott van a másik zavart keltő kijelentés: több mint konzervatív. Azon túl, hogy maga a konzervatívság afféle nem tetsző fejcsóválást kiváltó jegyként tűnik fel (nem az), ott van előtte az a „több mint”. Mi az, ami több mint konzervatív? Ultra? Mega? Szélső? Az ember összerezzen, amikor ilyeneket olvas. Hiszen innen csak egy aprócska balettlépés van a fasisztáig, AUR-istáig, sosokistáig és egyéb nyalánkságokig, a mai villámgyors képzettársítások világában.
Nézzük a másodikat:
Tehát, nyersebbre fordítva: aki öreg, az hajlamos így gondolkodni. Ha összefűzöm a két (fel)tételezést, ez jön ki: aki öreg, az több mint konzervatív.
Azon túl, hogy van igazság az életkor és a megszokott(ság)hoz való ragaszkodás közt, a fenti kontextusban összeálló gondolat egyrészt sértő (hej, más esetben hogy ugranak egyesek a bullying, bashing jelenségre), másrészt így egyszerűen nem fogadható el igaznak, mivel az, hogy a kolozsváriak zöme öreg és így gondolkodik, azért alaposabb bizonyításra szorul.
És a harmadik:
Nem, nem dölyfös. Beszélhetnék itt ismét a common sense-ről, illetve arról, hogy a fejlett nyugati (és még távolabbi) újításokból a józan ész alapján mit gondolhatunk el átvételre érdemesnek és mit nem (ebbe az is beletartozik, hogy mennyire tudunk önállóan gondolkodni, adott esetben). De inkább erre a minősítésre fordítanám a figyelmet: ledölyfösözni valaki(k)nek a gondolatait azért, mert másfélék? (A gondolatok, nem feltétlenül a gondolók.)
A bejegyzés végén a szerző egy tollvonással kiiktatja saját gondolatköréből az esztétikumot. Mert hogy az igen szubjektív hivatkozás volna. Persze, hogy ki lehet iktatni (a nyugati civilizáció teljes esztétikai tudáskészletét is ki lehet dobni), csak hát ennek sincs sok köze a valósághoz. Mert hiába vezet sétát a legnagyobb építész a Farkas utcában (vagy bárhol), hiába magyaráz statikáról, kötőanyagokról, tehetetlenségi nyomatékról, az emberek zöme akkor is a szépséget fogja látni, a szépséggel fog hazamenni. Vagy a rútsággal. A Farkas utca (és környéke) jelenlegi állapotába helyezve a gondolatsort: igen, meg fogjuk szokni. Ahogy a kommunista diktatúra brutalizmusát is megszoktuk. Tehettünk mást? De attól még nem fogjuk szépnek tartani. És nem csak a dölyfös, ultrakonzervatív módon gondolkodó zöm. Van egy jó (vagy rossz) hírem: tizenévesekkel beszélgetve kiderült, hogy ott sincs vonalas uniszónó, ami a tetszést illeti. De talán csak dölyfös koravének, akiknek nem tetszik.
Ja, elő szokott fordulni a „Farkas utca-ügyben” egy másik érv is: a tervezők profik, tudják mit csinálnak, a kolozsváriak zöme pedig amatőr, tehát nem tudja, mit beszél. Ezzel az érvvel teljes mértékben egyetértek.
Vagy sebészhez megy, ha el kell távolítani a vakbelét, és nem építészhez. Na de ha az a sebész véletlenül a polgárban hagyja a szikét (előfordult már ilyesmi), akkor felelősségre szokták vonni (jó esetben). A Farkas utcával kapcsolatban nagyon, de nagyon sokan (amatőrök) jelezték már, hogy a burkolat „rósejbnikövei” összetörtek (egyszer séta közben több száz törött követ számláltam a Szabók bástyájától a BBTE központi épületéig). Értem én, hogy az elgondolás jó volt. Értem azt is, hogy az építész érti a dolgát. Na de mi lesz a kövekkel? És a felelősséggel? Egy másik érdekesség: az utca református kollégium előtti részén több olyan terület van, amely jól ledöngölt földdel burkoltatott. Biztos ez is jó elgondolás. Ám az utóbbi idők esőiben bizony sáros lett a lábbelim. Lehet, hogy ezzel a fogással a régmúltat akarták felidézni a tervezők, amikor olyan, hogy kő a határban volt csak,és zimankó idején biza dagasztani kellett a sarat.
Summa summarum: a Farkas utca – akárcsak a világ bármely közepén található ikonikus helyek – mindig is ügy volt, ma is az, és a jövőben is az lesz. Véleményt cserélni, vitázni róla jog is, bizonyos értelemben pedig kötelesség is, ha már itt élünk. Letöbbmintkonzervatívozni, leöregezni másokat, ledölyfösözni egymás véleményét, gondolatait, érzéseit viszont… ismétlem, nem elegáns.
Valaki azért kritizál valaki mást, mert az rátérdel a neki nem tetsző sajtó nyakára. A kritika után pedig, mint aki jól végezte dolgát, ő is rátérdel a neki nem tetsző sajtó nyakára. Ráadásul Erdélyben, ahol ilyesmi nemigen szokott történni.
Tűnődés a székelyföldi, erdélyi, romániai turizmus állapotáról és buktatóiról.
A törvények megszületéséért vívott harc akkor eredményes, ha azokat érvényesíteni is sikerül. Nagyinterjú dr. Garda Dezső volt parlamenti képviselővel, történésszel.
Mi köze a japán hegyi pataknak a Maroshoz? És hova lettek az algát legelésző paduccsordák a kotrógépek nyomában?
… a román külügyminiszter asszony meg akarta mondani, mi a helyes vízió az orosz-ukrán háború ügyében, de jól elkeresztelte Volodimir Zelenszkijt… és reszkessetek, allinclusive-rajongók, Törökország bemutat nektek!
A fizetési időszak kezdetén a teljes összeg 30 százaléka vehető fel egy összegben a II. pillérben összegyűlt magánnyugdíjnak – döntötte el a román kormány csütörtöki ülésén.
Dan Tanasă ismét idegengyűlölő felhívást tett közzé. Ám mielőtt bólogatna, jusson eszébe, hogy számára Ön is idegen.
Hatvanöt éves férfi holttestét találták meg Csobotfalva közelében augusztus 21-én délután. A Hargita megyei rendőrség tájékoztatása szerint bika támadhatta meg az áldozatot, aki ennek következtében életét vesztette.
Jelenleg a helyi adók 60-70 százalékos emeléséről van szó, de ez még nem a végleges változat – jelentette ki Tánczos Barna miniszterelnök-helyettes.
Tizennyolc éves fiatal vesztette életét az Argeș megyei tragédiában, amikor egy épület tetőzete három emberre omlott a péntek esti viharban.
„Béke van. Ilyen a béke, a nagy kánikulák utáni esték simogató nyugalma. Ilyenek az emberek az augusztusi nyárestében.(...) Dögölj meg!”
„Béke van. Ilyen a béke, a nagy kánikulák utáni esték simogató nyugalma. Ilyenek az emberek az augusztusi nyárestében.(...) Dögölj meg!”
Dan Tanasă ismét idegengyűlölő felhívást tett közzé. Ám mielőtt bólogatna, jusson eszébe, hogy számára Ön is idegen.
Dan Tanasă ismét idegengyűlölő felhívást tett közzé. Ám mielőtt bólogatna, jusson eszébe, hogy számára Ön is idegen.
Rendhagyó beszámoló Romsics Ignác történész, Versenyfutás Erdélyért című kolozsvári előadásáról.
Rendhagyó beszámoló Romsics Ignác történész, Versenyfutás Erdélyért című kolozsvári előadásáról.
Tudják, az a nép, amelynek elloptak 45 évet az életéből, aztán ellopták a forradalmát, végül ellopták a demokráciáját is.
Tudják, az a nép, amelynek elloptak 45 évet az életéből, aztán ellopták a forradalmát, végül ellopták a demokráciáját is.
„Azt mondták, mindegyiküknek látnia kell a Napot, hiába magyarázták nekik, hogy nappal a felszíni 65 fok, de főként a sugárzás percek alatt megöl bármilyen élőlényt. A Tanács megtagadta a kérésüket.”
„Azt mondták, mindegyiküknek látnia kell a Napot, hiába magyarázták nekik, hogy nappal a felszíni 65 fok, de főként a sugárzás percek alatt megöl bármilyen élőlényt. A Tanács megtagadta a kérésüket.”
Volna igény a hagyományos kantinokra, mégsem ruháznak be ilyenekbe.
Volna igény a hagyományos kantinokra, mégsem ruháznak be ilyenekbe.
A Harvard asztrofizikusa bejelentette, hogy veszedelmes idegen civilizáció űrhajója közeledik a Föld felé, és decemberben meg is érkezik. Elképzeltük, mi történne, ha az idegenek Romániában landolnának…
A Harvard asztrofizikusa bejelentette, hogy veszedelmes idegen civilizáció űrhajója közeledik a Föld felé, és decemberben meg is érkezik. Elképzeltük, mi történne, ha az idegenek Romániában landolnának…
Kell-e nekünk bekamerázott, okos szemétlerakó a városnegyedekbe? Emil Boc legújabb vívmánya, a kukák Big Brotherje alighanem érkezik a kincses városba, mi meg tovább szívjuk a bűzt.
Kell-e nekünk bekamerázott, okos szemétlerakó a városnegyedekbe? Emil Boc legújabb vívmánya, a kukák Big Brotherje alighanem érkezik a kincses városba, mi meg tovább szívjuk a bűzt.
„Megtörte egy egész generáció lendületét, rezignáltságba, cinizmusba, keserűségbe taszítva azokat, akik rájöttek, hogy a rendszerváltásnak nevezett 1989-es mozzanat elszalasztott esély, hamvába holt lehetőség.”
„Megtörte egy egész generáció lendületét, rezignáltságba, cinizmusba, keserűségbe taszítva azokat, akik rájöttek, hogy a rendszerváltásnak nevezett 1989-es mozzanat elszalasztott esély, hamvába holt lehetőség.”
Valaki azért kritizál valaki mást, mert az rátérdel a neki nem tetsző sajtó nyakára. A kritika után pedig, mint aki jól végezte dolgát, ő is rátérdel a neki nem tetsző sajtó nyakára. Ráadásul Erdélyben, ahol ilyesmi nemigen szokott történni.
Valaki azért kritizál valaki mást, mert az rátérdel a neki nem tetsző sajtó nyakára. A kritika után pedig, mint aki jól végezte dolgát, ő is rátérdel a neki nem tetsző sajtó nyakára. Ráadásul Erdélyben, ahol ilyesmi nemigen szokott történni.
Valaki azért kritizál valaki mást, mert az rátérdel a neki nem tetsző sajtó nyakára. A kritika után pedig, mint aki jól végezte dolgát, ő is rátérdel a neki nem tetsző sajtó nyakára. Ráadásul Erdélyben, ahol ilyesmi nemigen szokott történni.
Tűnődés a székelyföldi, erdélyi, romániai turizmus állapotáról és buktatóiról.
A törvények megszületéséért vívott harc akkor eredményes, ha azokat érvényesíteni is sikerül. Nagyinterjú dr. Garda Dezső volt parlamenti képviselővel, történésszel.
Mi köze a japán hegyi pataknak a Maroshoz? És hova lettek az algát legelésző paduccsordák a kotrógépek nyomában?