Ennyi volt: bezár a kolozsvári Ecsetgyár

Volt egyszer régen, az ántivilágban, Kolozsváron, egy ecsetgyár. Ahol, mint azt a neve is mutatja, ecseteket gyártottak. Aztán változtak az idők, csomó szocialista termelési egység bezárt. A kolozsvári ecsetgyár is.

Ilyen ecseteket gyártottak a kolozsvári ecsetgyárban, az ántivilágban. Fotó: Klara Veer.

Aztán jött 2009, amikor a lepattant szocreál ipari épületben ismét beindultak a motorok: létrejött az Ecsetgyár. Ahol viszont már nem ecseteket gyártottak, hanem kortárs művészetet, zenét, színházat, kultúrát. A művészeti központ pár év alatt nemzetközi hírnévre tett szert: hazai és külföldi alkotók százai adogatták egymásnak a kilincset. A „művészetgyár” rendesen letette az obulust: komolyan hozzájárult ahhoz, hogy a kincses város felkerüljön a kulturális világtérképre.

Bogdan Vlăduță kiállítása az Ecyetgyárban (2015). Fotó: Váczi Roland.

Persze, ahogy az sajnos (adott esetben) lenni szokott, a siker, pénz, csillogás megszüli az ellentéteket is. 2017-ben gyakorlatilag kettészakadt az Ecsetgyár kemény magja: egy részük kivált a csapatból és saját szervezeteket alapított. És innen a szokásos forgatókönyv szerint zajlottak a dolgok: a felek összebalhéztak, pereltek, közben az új csoportosulás beköltözött egy másik gyárba (a volt hűtőgyár épületébe).

A művészeten kívüli élet sem kímélte az ecsetgyáriakat: az épület tulajdonosa felújításba kezdett, szintén 2017-ben, melynek eredményeképpen az ecsetgyári művészek elvesztették az addig rendelkezésre álló terek több mint felét.

Aztán eltelt még pár év, jött a pandémia, minden bezárt (vagy alig működött), és máris itt vagyunk 2022-ben, amikor az Ecsetgyár hivatalos Facebook-oldalán megjelent a szomorú üzenet: ennyi volt, pont, bezár.

Dívák, Sinkó Ferenc rendezése (2014). Fotó: Bíró István.

Közleményükben a közösség képviselői kijelentik: a lakat kudarcot jelent. Mind az ecsetgyári közösségét, mind pedig a helyi és országos hatóságokét, amelyek a szövegezők szerint képtelenek a közösségi kulturális érték meghatározására és hosszú távú támogatására. A nemzetközi partnerek is ludasok az ügyben, amennyiben egyre inkább a gyors haszon mentén támogatják a kulturális projekteket, a művészet helyett a fesztiválok és szórakoztatás felé kacsintgatnak.

Mit tehet az ember, amikor egy kedves ismerős sírjánál áll? Leveszi a kalapját, tiszteleg az eltávozott (immár) emléke előtt. És igyekszik megtartani az illetőt saját emlékezetében.

A sírkövön akár ez is állhatna: Ecsetgyár, kortárs művészeti központ. Élt 13 évet. Béke színeire.