Felújítja a kolozsvári Ecsetgyárat az ingatlan tulajdonosa, amelynek eredményeként az eddigi öt szintről két szintre: a földszintre és az első emeletre szorul össze az a burjánzó művészeti és kulturális tevékenység, amely a 21. században nemzetközileg is híressé tette ezt a külsőleg enyhén romos, szocreál épületet és Kolozsvárt. A másik három, átalakítandó emeletre cégek költöznek majd.
A zsugorodás persze nemcsak az ingatlanfejlesztésnek köszönhető, hanem a bő egy éve bekövetkezett nagy ecsetgyári skizmának. Akik akkor megalapították, illetve beléptek az új, Ecsetgyári Galériák és Művészek Föderációjába, azok a tavalyi év végére gyakorlatilag ki is költöztek az Ecsetgyárból (állításuk szerint anyagilag és logisztikailag sokkal kedvezőbb feltételek közé, az állomás mögötti volt gyártelep egyik épületébe).
Az Ecsetgyár épületében maradt négy galéria, két előadóterem, 13 műterem, az irodákban pedig négy (főleg előadó)művészeti egyesület, bérleti szerződésük három évre szól – tudtuk meg az eredeti Ecsetgyár Föderáció keddi sajtótájékoztatóján. Összesen több mint 30 ember alkotja most az Ecsetgyár kulturális csapatát, és a már megszokott helyszíni „kultúratermelés” (kiállítások, előadások, filmvetítések, beszélgetések) mellett az a céljuk, hogy jobban nyissanak a város felé.
Fotók: Szabó Tünde
Az ING-től 65 ezer eurót nyertek az Urbaniada versenyen, hogy létrehozzák az innovatív kezdeményezések inkubátorát. Ez gyakorlatilag egy konténer lesz, ami Pop-up Pavilon néven fog felbukkanni a város különböző negyedeiben, hogy összegyűjtse azokat a környezet- és közérzetjavító ötleteket a környéken, amelyek különösebb herce-hurca nélkül megvalósíthatók. Lecsóprogramja lesz: a kiállítástól a zakuszkaversenyig értelmezi a közösségi összejöveteleket.
Először a Vasutas Parkba költözik ki júniusban, ahol arra gyűjtenek majd ötleteket a helyiektől (is), hogyan és mire szeretnék használni az évek óta pusztulni hagyott közparkot. A Vasutas Park még egy rövid ideig a CFR, illetve a szállításügyi minisztérium tulajdonában lesz, a városháza két éve vár arra a dokumentumra, amely ráruházza a park tulajdonjogát.
Ennek a kétéves várakozásnak a végét jelenti, hogy két napja a minisztérium Csoma Botond RMDSZ-es képviselő interpellálására ígéretet tett az irat kiállítására és a park átadására a városházának – számolt be a fejleményről Szakáts István, az Ecsetgyár Föderáció elnöke, aki sokat akciózott azért, hogy a korábban zárt parkot a vasútigazgatóság adja végre közhasználatba.
Corina Bucea programigazgató, Mircea Filip vállalkozó, az épület többségi tulajdonosa, Szakáts István, az Ecsetgyár Föderáció elnöke
Legalább a jogi akadály elhárul azelől, hogy a kolozsváriak visszakapjanak 5,3 hektárnyi zöldövezetet a Szamos partján, és olyan köztéri bútorokkal, illetve eseményekkel rendezzék be, amelyeket majd a Pop-up Pavilonban kiötölnek, illetve amit jóváhagy a városháza és az építészek rendje.
Addig is az Ecsetgyárban
- folytatódnak a műhelyek a kreatívkodó gyerekeknek,
- megnézhető egy saját gyártású előadás, a Korlátozott Felelősségű Társaság bemutatója március 31-én,
- három előadás szerepel a Termelési szalag műsorán,
- április 5-én beszélgetni lehet Geta Brătescu képzőművésszel, aki idén egyedül tölti meg a Velencei Biennálé román pavilonját,
- májusban pedig indul az együttműködés az One World Romania fesztivállal: minden hónap utolsó előtti péntekjén meg lehet nézni egy dokumentumfilmet a nagyon friss, nemzetközi termésből.
Az állandó tevékenységek mellé bejön az építkezés és költözködés legalább egy éven át. A gyár második és negyedik emeletén már folynak az átalakítások – mondta Mircea Filip vállalkozó, az ingatlan menedzsere és többségi tulajdonosa. Ő senkit se tett ki, hangsúlyozta, múlt novemberben mindenkinek lejárt a bérleti szerződése, a teljes felület mintegy 40%-ról költöztek ki végleg művészek, mondta.
Akik maradni akartak, azok most a harmadik és az első emeleten tömörülnek, majd újabb helyiségekbe költöznek, ahogy halad a felújítás, amire ő egymillió eurót szán. Azt mondta, neki kényelmesebb lett volna, ha teljesen üres a gyár a felújítás idejére, jól jött, hogy a művészek közel fele kiköltözött, de a maradni szándékozó ecsetgyárosokat mindenképp támogatni akarta. Amire nem álltuk meg, hogy közbe ne vessük, hogy azért neki is jól jönnek menetközben azok a bérleti díjak.
A gyár külseje még idén megújul, már megszerezte az engedélyeket is a felújításra, szerdán talán már látványterveket is a rendelkezésünkre tud bocsájtani. A kemény felületek, a szocreál fíling nem fog teljesen eltűnni az 1978-ban épült gyár homlokzatáról, de elegánsabb lesz a jelenleginél. Amit a gyár korábbi felszereléséből meg lehet őrizni, például a fémajtókat, azokat megőrzik, ígérte.
Ilyen stílusú lesz a felújítás
A cégeknek szánt emeletekről annyit mondott, hogy egyterű, open-space irodákat tervez, amelyeket aztán a bérlő cégek igényei szerint osztanak fel. Konkrét bérlőket nem említett, Szakáts Istvánnal együtt a kreatív iparágak kifejezést ismételte.
Unszolásra később elárulta, építészeti irodákra gondolt, illetve közösségi irodákra is olyan cégek vagy szabadúszók számára, akik nem tudnak egy teljes irodát bérelni, de szívesen fizetnének egy sarokért vagy egy laptopnyi helyért. Szakáts szerint nyugaton gyakori az olyan hibrid hely, amelyet civil kultúrmunkások és művészek a kreatív ágazatokban utazó cégekkel osztanak meg.
Azt viszont nehéz elképzelnünk, hogy a felújítási költségek megtérítésében érdekelt tulajdonos inkább annak adja ki a felületet, aki kreatívabb, és nem annak, akinek több pénze van.
Az Ecsetgyár brandinget biztosító művészek felületeit
még csak tervezik, mert inkább átgondolnák, mint hogy elkapkodják, hangzott el a sajtótájékoztatón. Ami biztos, hogy az udvaron most főleg raktárokat működtető kisebb cégeket a tulajdonos kiköltözteti, és ezekbe a helyiségekbe tervezik a galériákat, a közönséget vonzó eseményeket – már csak a tűzoltóság megszigorított feltételei miatt is. Az udvar jövőre készül el.
Zajlik az élet a hátsó udvarban
A hátsó udvaron álló barakkokat elbontják, ide a tulajdonos 80-100 férőhelyes parkolót tervez.
Az első emeleten marad a Stúdióterem, a bár/konyha és az irodahelyiségek, de az utóbbiakat mindenképp újradizájnolják – mondta el Corina Bucea programigazgató, és közben ígéretes képeket és terveket mutatott.
A második emeleten marad a tetőkert, csak azt is újra ki kell találni és ültetni, mert a nagy felületű üvegablakok fényvisszaverése miatt a gyep folyamatosan kiég. Ha kész lesz, a cégek és a művészek közösen használhatják – hangzott el.
Távozóban lefotóztuk azokat a graffittiket, installációkat, amelyeket észrevettünk a külső falakon, mert a felújítással biztosan eltűnnek majd.
És hogy miért fejleszti az Ecsetgyárat kapitalistára a tulajdonos? Csak ki kell lépni a gyárkapun, hogy meglássuk a konkurrenciát: a vadiúj irodaházak sora szó szerint elérte az Ecsetgyárat, teljesen elfoglalják az Henri Barbusse utca egyik oldalát.
Vigyázzanak, kérem, a kapu záródik!