ELEK GYÖRGY — Könnyen megtörténhet, hogy sokan beállnak Ponta és Dragnea ernyője alá a mézesmadzag után kapaszkodva, de a forráslehetőségek egyre jobban szűkülnek, a keveset egyre többfelé kell majd osztani, ami előbb-utóbb újabb elégedetlenséget fog kiváltani, és elkezdődhet egy újabb vándorlási hullám.
KREBSZ JÁNOS — Lassan hozzá kell szoknunk, hogy ellenzék nélküli demokráciában élünk. Az első kétharmad után nagyon hamar kijózanodtak az értelmes emberek, s azt mondták, hogy ebben a szisztémában kétharmadot még az édesanyámnak se!
BENEDEK ISTVÁN — A baj ott van a dolgokban, hogy nincs az adófizetőknek akkora szerencséjük, hogy a kormány feje a világ végéig szaladjon.
MAGYARI LAJOS — Lehettünk kormánykoalícióban, a számunkra igazán fontos jogszabályokat akkor sem fogadta el a nacionalista parlament, a többség, s a román kormányok megyei helytartói, a prefektusok ugyanolyan szemérmetlenül támadták nemzeti identitásunkat, mintha makacs ellenzékben lennénk.
BENEDEK ISTVÁN — A szakértők ellenvetéseivel, miszerint a járulékcsökkentés nyomán kimaradó államháztartási bevételek pótlásáról gondoskodni kellene, a politikusok nem sokat törődtek.
KILIN SÁNDOR — A szociál-liberális koalíció sem váltotta be a hozzá fűződött (túlzott) elvárásokat, a Ponta-kormányok is csak vegetáltak, a legutóbbi, sorban a harmadik talpon maradása legfeljebb annak köszönhető, hogy nincs markáns ellenzéke.
SZILVAY GERGELY — A baloldal toleranciát tanulhatna a határon túli magyaroktól. Esetleg feltehetnék a kérdést: mit csináljon a baloldal máshogy, hogy leküzdje a feléje irányuló bizalmatlanságot és ellenszenvet?
CSINTA SAMU — Ha akarnám, már hallanám is azokat a – határon innen és túl egyaránt megszólaló – hangokat, amelyek a belorusz típusú egyszínűség veszélyétől görcsbe rándulva siratják most a magyarországi demokráciadeficitet.