A múlt héten történt, hogy egy medve megölt egy kirándulót a Bucsecs-hegységben. Azóta elszabadultak az indulatok. Mindenki aszerint reagál, ahogy a szíve diktálja, vagy amennyi vaj van a fején. A kulcskérdés: milyen higgadt lépéseket tehet bárki most, hogy (megint) felrobbant a bomba?
Amikor ezt a szöveget írom, a mioritikus haza vezetői épp rendkívüli ülésre készülnek a parlamentben. Délután egy órától a képviselőház mező- és erdőgazdálkodási bizottsága ülésezik, háromkor pedig a teljes parlament izzadni fog, de nem a melegtől. Módosítani fogják (szándék szerint) a vadászati törvényt. Mégpedig az emberre és/vagy emberi javakra támadó medvék azonnali eltávolítására, kilövésére vonatkozóan. (Időközben meg is szavazták. )
Kérdés: miért történik ez éppen most, a nyár kellős közepén? Hiszen vakációzik a politikai elit. Igen, de az ország népe is. És hova megy az ország népe vakációzni? Többek közt a hegyekbe. Vagyis Prahova megyébe, a Székelyföldre, Brassó környékére, például.
Ráadásul megtörtént az oly rég megjósolható tragédia: a múlt héten egy pár (lány + fiú) kirándulni ment a Bucsecs hegységbe. És jött a medve, elkapta a lányt, bevonszolta a borókásba, ahonnan a test lezuhant egy szakadékba. A történet pontos forgatókönyve ma sem világos, viszont tény, hogy a helyszínre érkező mentőkre is rátámadt a zsákmányát védő nagyvad. A lány meghalt, a medvét lelőtték.
Mindenek előtt elmesélnék két történetet. Az egyiknek közvetlen tanúja voltam gyerekként, a másiknak szinte. A kommunista diktatúra idején történt (amikor szintén szigorúan tilos volt medvére lőni, ha valaki nem volt pártos honfi elvtárs). Szüleimnek volt egy jó barátja: székely ember, jó nagy családdal (legalább 11 gyerekre emlékszem). Az időrendben első történet idején a Fogarasi-havasokban dolgozott a család, a Tornyok (Turnuri) menedékházban. Nyaranta odajártunk abban az időben. Egy alkalommal azzal fogadtak, hogy né, mi történt: az asszony kiment a fabudiba, jött a medve és nekiállt szétszedni a tákolmányt. (Cinikus poén: mekkora szarban lehetett az asszony…) No, valahogy elzavarták a szigorú védelem alatt álló vadat, szóltak az erdésznek, aki lepuffantotta a medvét. Titokban. Ahogy Pelikán Józsefék leölték a Dezsőt A tanú című regényben (és filmben). És ha már ott volt a rengeteg hús, csináltak belőle mindenfélét. Persze, a hatóság is kijött,
Mikor ott jártunk, volt még a kolbászból. Nem ettem belőle. Persze, felmerült a kérdés: miért tette a medve, amit tett? Hát azért, mert pária volt. A szebeni állatkertből (felteszem, felső utasításra) kitelepítettek pár süldő mackót a Fogarasi-havasokba. Hogy milyen jó lesz nekik. Na de a medvének se könnyű, pláne, ha vannak nagy és erős fajtársak a szomszédban, akik elhajtják őket az élelem mellől. Tehát koldulni kezdtek. És a kirándulók adtak nekik enni. Az a medve is ilyen kolduskenyéren nőtt fel. Bizonyos értelemben érthető tehát az akciója.
A második történet a Hargita megyei Ivóban történt, ugyanazzal a családdal. A fogarasi műszaknak vége volt, a család gazdálkodott, az ember pedig a fakitermelésben dolgozott (hol máshol). A ház fölött volt egy abrosznyi termőföld, mellette kis kaliba. Őrizni kellett a termést vaddisznó, medve ellen. Épp látogatóban voltunk náluk. Ilyenkor ruhákat, játékokat vittünk, főleg a rengeteg gyereknek. Az ajándékok közt volt egy hatalmas plüsskutya. Eljött az este, zajlott a beszélgetés a háznál. Az apa egyszer csak rámordult a legnagyobb fiúra (12 éves lehetett): Indulj a kalibához! A gyerek szó nélkül felállt, fogta a plüsskutyát és indult. Azt itt hagyod, még összepiszkolódik, szólt az atyai parancs. A gyerek megállt, ölelte a kutyát, kicsordultak a könnyei, majd letette a földre. Apám közbevetette magát. Legyen, viheted, mondta az ember. A gyerek szája a füléig szaladt: felkapta a plüsskutyát és ment.
Ugyanakkor az is legyen világos: amíg a legkülönbözőbb fórumokon mindenki alaposan elmondja a (szakértői vagy épp amatőr) véleményét, a fentiekhez hasonló történetek zajlanak szerte „Medveországban”. És erre jött a múlt heti tragédia.
Szeretném leszögezni: nem kívánok abba a parttalan sártengerbe merülni, hogy kinek van inkább igaza, a medvéseknek-e, a medveelleneseknek-e. Azt se szeretném taglalni, hogy ki (mi) hatol minek (kinek) az életterébe. És arról se szeretnék elmélkedni, hogy ki volt ott előbb. Vagy itt. Mert a medvék már a „spájzban” vannak, ha tetszik. Hétfőn reggel jött a hír, hogy valaki elgázolt medvére lelt a Kolozs megyei Koppánd és Tordatúr között, az úton. Vagyis olyan 20 kilométerre a várostól. Nagyobb összegbe merek fogadni, hogy süldő állatról van szó, amelyet az erősebbek kimartak az élőhely perifériáira. Szóval, nem szeretném tovább görgetni a sehova se vezető véleményháborút. Az illetékesek a tragédiát követően ismét leszögezték: az egész felelős rendszer – az érintett polgármesteri hivataloktól a vadgazdálkodási intézményeken keresztül a minisztériumig meg a kormányig – vétkes abban, ami a múlt heti tragédiához vezetett. Nem értem, miért nem tették a dolgukat a rendszer részei, például annak érdekében, hogy a helyzet ne fajuljon idáig. Igaz,
amikor a számmisztikázó szakemberek csak azon vitatkoznak, hogy kétszer vagy éppen háromszor annyi medve él Romániában, mint amennyinek lenne hely. Igen, lehet mondani, hogy mindez azért van, mert az egész imént említett rendszer bizonyos érdekeket szolgál ki, amely érdekek hordozói nagy pénzeket keresnek (keresnének) a medvevadászatból. Na de azt is lehet mondani, hogy mások, a hivatásos zöldek a medvelobbiból keresnek szép pénzeket. Kiderült például, hogy az Agent Green nevű egyesület vezére, bár aprópénzekkel indult, most 10 000 eurót is zsebre tud vágni havonta, van neki hét autója (biztos elektromosak egytől egyig), meg egy lakása Bécsben. (Félreértés ne essek, örvendek annak, ha valaki jól megél a munkájából, csak amíg a gyáros előre megmondja, hogy neki a profit a cél, a zöldaktivista minduntalan közösségről, természetről, hasonló szent és érdekmentes dolgokról beszél.)
Tehát, a problémát bonyolultnak látom.
(És nem érdekel az az érv, miszerint a zuhanásba is belehalhatott. Ugyanis a medve rántotta bele a szakadékba, magától nem zuhant volna le.) Azt hiszem, itt az ideje egy picit megállni s elgondolkodni. Például azon, hogy az idáig fajult helyzetben mit lehet tenni. Nem tűzoltásként, nem indulatosan, nem csőlátással, nem petíciózással, hanem higgadtan. Na de! Az egyik híradós műsorban megkérdezték a zernyesti medvemenhely vezetőjét, mi a véleménye a tragédiáról. A hölgy azzal
" target="_blank" rel="noopener">kezdte, hogy nagyon szomorú (4 perc 50 másodpercnél kezd beszélni). Na, mondtam, szép. És normális. Biztos jön az ilyenkor kötelező mondat, hogy szomorú a 19 éves lány értelmetlen halála okán. De nem. Nem azért szomorú ez a hölgy. Hanem azért, hogy milyen gonoszak vagyunk mi, emberek. Nem vagyunk képesek békében élni egymással, no meg a Természettel. (Zárójelben annyit: én azért picit szégyellném magam a hölgy helyében.) Na ezért kell megállni. Ezért kell elgondolkodni. Mondok egy példát, amiből ki lehet (ki kellene) indulni. Írország a minap döntött: betiltják az XL bully kutyafajta importját, tenyésztését és tartását (bizonyos kivételektől eltekintve), mert életveszélyesnek ítélik a fajt. Oké, de mi köze ennek a hazai medvekérdéshez, kérdezhetné akárki. Semmi. Pontosabban az, amit az ír szakminiszter asszony mondott az ügy kapcsán:
Ez az alapállás. Innen nem mozdulhatunk el. És ha – az összes illetékes hatóság, lobbi, a kirándulók ostobasága (mert nagyon ostoba az a kiránduló, aki medvével bratyizik, mondtam már elégszer) –, szóval minden elképzelhető tényező összhatása következtében oda jutottunk, ahova, akkor lépni kell. Mert ismétlem: egyetlen medve élete sem ér annyit, mint egy emberé. Aztán hogy a sürgősségi vészhelyzet legalább részleges feloldása után hogyan tervezzük újra az egész rendszert (a megelőzésre összpontosítva elsősorban), hogyan keressük meg a felelősöket (nem medvéket, hanem kizárólag embereket, hanyag, inkompetens illetékeseket, kártékony zöldaktivistákat, büntetendő módon ostoba embereket, stb.), az más kérdés. De most lépni kell. Mert hiába néz ki úgy a helyzet, mint egy bokszmeccsen, ahol a medve áll a piros sarokban, az ember meg a kékben. A közvetlen meccset mindig a medve fogja nyerni. Az ember pedig belehal(hat).
Az ember igyekszik érteni, hogy a természetet óvni kell. És azt is, hogy az állatokat szeretni kell. De azt is meg kellene érteni, hogy jelen pillanatban nem az embernek kell mennie, hanem a medvének. Pont.
„Az MI-nek, legyen bármilyen fejlett, nem minden porcikája tökéletes. Néha véletlenül nyilvánossá tesz szigorúan titkos adatokat a 3-as kormányzati rétegből. Csakhogy ezek az adatbázisok szintén holografikusan védettek, ráadásul a kódolásuk is dinamikus.”
A portugál plébános fellépése a Iuliu Hossu-emlékév nyitányán az év egyik legkülönlegesebb eseménye volt.
A szerzővel Kolozsvár-könyveinek kolozsvári bemutatója előtt ültünk le beszélgetni sirályokról, fényekről, indiánokról és a dobhártya-visszavarrás mindennapos élményéről.
A tünetek átalakítják az ember mindennapjait, kikezdik az életkedvét, főleg, ha nincs válasz a bajaira – mondja a 42 éves interjúalanyunk, aki 13 hónap után kapott végső diagnózist.
Románia lakosságának 58 százaléka nem engedhet meg magának egy egyhetes nyaralást, ami jócskán a legmagasabb arány az Európai Unióban, és messze túlszárnyalja az EU-átlagot.
Meghalt a roncsautóprogram, de túlélte. Justin Timberlake a feleségével, Jessica Biel-lel érkezett az Electric Castle-re.
Egy 15 éves fiú életét vesztette abban a balesetben, melynek során vonat sodort el egy autót a gyimesközéploki Antalokpataka településen, szerdán délelőtt.
Közel félszáz romániai telephelyének bezárása mellett döntött a FrieslandCampina vállalat a Profit.ro gazdasági portál értesülései szerint.
Két ember meghalt egy közlekedési balesetben péntek reggel Vrancea megyében.
Az influenszerkedésnek akkora hatása van, hogy társadalmi léptékben is mérhető párhuzamos, informális hatalom-kiépülésnek lehetünk szemtanúi.
Az influenszerkedésnek akkora hatása van, hogy társadalmi léptékben is mérhető párhuzamos, informális hatalom-kiépülésnek lehetünk szemtanúi.
Van ez a tervezett második deficitcsökkentő csomag, amiben a különleges nyugdíjak problémáját is megoldják állítólag. Na ja. Hogyne. Persze. Naná…
Van ez a tervezett második deficitcsökkentő csomag, amiben a különleges nyugdíjak problémáját is megoldják állítólag. Na ja. Hogyne. Persze. Naná…
Befejezhetetlen írás a Pénzpazarlásra Harminc Éve Rácsodálkozó Döntéshozók Országára rácsodálkozásról.
Befejezhetetlen írás a Pénzpazarlásra Harminc Éve Rácsodálkozó Döntéshozók Országára rácsodálkozásról.
A birminghami műfajteremtő metállegendák hagyatéka az egyetemes kultúra része marad. Azoknak is, akik a vasfüggöny mögül lesték őket, és azoknak is, akik az angol vasöntödékből.
A birminghami műfajteremtő metállegendák hagyatéka az egyetemes kultúra része marad. Azoknak is, akik a vasfüggöny mögül lesték őket, és azoknak is, akik az angol vasöntödékből.
Az ember igyekszik érteni, hogy a természetet óvni kell. És azt is, hogy az állatokat szeretni kell. De azt is meg kellene érteni, hogy jelen pillanatban nem az embernek kell mennie, hanem a medvének. Pont.
Az ember igyekszik érteni, hogy a természetet óvni kell. És azt is, hogy az állatokat szeretni kell. De azt is meg kellene érteni, hogy jelen pillanatban nem az embernek kell mennie, hanem a medvének. Pont.
„Az MI-nek, legyen bármilyen fejlett, nem minden porcikája tökéletes. Néha véletlenül nyilvánossá tesz szigorúan titkos adatokat a 3-as kormányzati rétegből. Csakhogy ezek az adatbázisok szintén holografikusan védettek, ráadásul a kódolásuk is dinamikus.”
„Az MI-nek, legyen bármilyen fejlett, nem minden porcikája tökéletes. Néha véletlenül nyilvánossá tesz szigorúan titkos adatokat a 3-as kormányzati rétegből. Csakhogy ezek az adatbázisok szintén holografikusan védettek, ráadásul a kódolásuk is dinamikus.”
Esszük a vízízű, papírízű zöldségeket és közben álmodozunk letűnt korok finomságairól. De mi ennek az oka?
Esszük a vízízű, papírízű zöldségeket és közben álmodozunk letűnt korok finomságairól. De mi ennek az oka?
Az embernek kedve lenne, nem emigrálni, dehogy, máshol se kolbászabb a kerítés, csak a reklámokban… inkább elbújni szégyenében, hogy ez a román(iai) rendszer ennyire képes.
Az embernek kedve lenne, nem emigrálni, dehogy, máshol se kolbászabb a kerítés, csak a reklámokban… inkább elbújni szégyenében, hogy ez a román(iai) rendszer ennyire képes.
„És a gondolkodó élet csendben átadja helyét a fanatikus és a zombi iszonyú és nevetséges szembenállásának.”
„És a gondolkodó élet csendben átadja helyét a fanatikus és a zombi iszonyú és nevetséges szembenállásának.”
Gondolkodás egy amazonasi fejével az erdélyi magyarság visszhangkamráiról.
Gondolkodás egy amazonasi fejével az erdélyi magyarság visszhangkamráiról.
Az ember igyekszik érteni, hogy a természetet óvni kell. És azt is, hogy az állatokat szeretni kell. De azt is meg kellene érteni, hogy jelen pillanatban nem az embernek kell mennie, hanem a medvének. Pont.
„Az MI-nek, legyen bármilyen fejlett, nem minden porcikája tökéletes. Néha véletlenül nyilvánossá tesz szigorúan titkos adatokat a 3-as kormányzati rétegből. Csakhogy ezek az adatbázisok szintén holografikusan védettek, ráadásul a kódolásuk is dinamikus.”
A portugál plébános fellépése a Iuliu Hossu-emlékév nyitányán az év egyik legkülönlegesebb eseménye volt.
A szerzővel Kolozsvár-könyveinek kolozsvári bemutatója előtt ültünk le beszélgetni sirályokról, fényekről, indiánokról és a dobhártya-visszavarrás mindennapos élményéről.