A múlt héten történt, hogy egy medve megölt egy kirándulót a Bucsecs-hegységben. Azóta elszabadultak az indulatok. Mindenki aszerint reagál, ahogy a szíve diktálja, vagy amennyi vaj van a fején. A kulcskérdés: milyen higgadt lépéseket tehet bárki most, hogy (megint) felrobbant a bomba?
Amikor ezt a szöveget írom, a mioritikus haza vezetői épp rendkívüli ülésre készülnek a parlamentben. Délután egy órától a képviselőház mező- és erdőgazdálkodási bizottsága ülésezik, háromkor pedig a teljes parlament izzadni fog, de nem a melegtől. Módosítani fogják (szándék szerint) a vadászati törvényt. Mégpedig az emberre és/vagy emberi javakra támadó medvék azonnali eltávolítására, kilövésére vonatkozóan. (Időközben meg is szavazták. ) Kérdés: miért történik ez éppen most, a nyár kellős közepén? Hiszen vakációzik a politikai elit. Igen, de az ország népe is. És hova megy az ország népe vakációzni? Többek közt a hegyekbe. Vagyis Prahova megyébe, a Székelyföldre, Brassó környékére, például.
Ráadásul megtörtént az oly rég megjósolható tragédia: a múlt héten egy pár (lány + fiú) kirándulni ment a Bucsecs hegységbe. És jött a medve, elkapta a lányt, bevonszolta a borókásba, ahonnan a test lezuhant egy szakadékba. A történet pontos forgatókönyve ma sem világos, viszont tény, hogy a helyszínre érkező mentőkre is rátámadt a zsákmányát védő nagyvad. A lány meghalt, a medvét lelőtték. Mindenek előtt elmesélnék két történetet. Az egyiknek közvetlen tanúja voltam gyerekként, a másiknak szinte. A kommunista diktatúra idején történt (amikor szintén szigorúan tilos volt medvére lőni, ha valaki nem volt pártos honfi elvtárs). Szüleimnek volt egy jó barátja: székely ember, jó nagy családdal (legalább 11 gyerekre emlékszem). Az időrendben első történet idején a Fogarasi-havasokban dolgozott a család, a Tornyok (Turnuri) menedékházban. Nyaranta odajártunk abban az időben. Egy alkalommal azzal fogadtak, hogy né, mi történt: az asszony kiment a fabudiba, jött a medve és nekiállt szétszedni a tákolmányt. (Cinikus poén: mekkora szarban lehetett az asszony…) No, valahogy elzavarták a szigorú védelem alatt álló vadat, szóltak az erdésznek, aki lepuffantotta a medvét. Titokban. Ahogy Pelikán Józsefék leölték a Dezsőt A tanú című regényben (és filmben). És ha már ott volt a rengeteg hús, csináltak belőle mindenfélét. Persze, a hatóság is kijött,
Mikor ott jártunk, volt még a kolbászból. Nem ettem belőle. Persze, felmerült a kérdés: miért tette a medve, amit tett? Hát azért, mert pária volt. A szebeni állatkertből (felteszem, felső utasításra) kitelepítettek pár süldő mackót a Fogarasi-havasokba. Hogy milyen jó lesz nekik. Na de a medvének se könnyű, pláne, ha vannak nagy és erős fajtársak a szomszédban, akik elhajtják őket az élelem mellől. Tehát koldulni kezdtek. És a kirándulók adtak nekik enni. Az a medve is ilyen kolduskenyéren nőtt fel. Bizonyos értelemben érthető tehát az akciója. A második történet a Hargita megyei Ivóban történt, ugyanazzal a családdal. A fogarasi műszaknak vége volt, a család gazdálkodott, az ember pedig a fakitermelésben dolgozott (hol máshol). A ház fölött volt egy abrosznyi termőföld, mellette kis kaliba. Őrizni kellett a termést vaddisznó, medve ellen. Épp látogatóban voltunk náluk. Ilyenkor ruhákat, játékokat vittünk, főleg a rengeteg gyereknek. Az ajándékok közt volt egy hatalmas plüsskutya. Eljött az este, zajlott a beszélgetés a háznál. Az apa egyszer csak rámordult a legnagyobb fiúra (12 éves lehetett): Indulj a kalibához! A gyerek szó nélkül felállt, fogta a plüsskutyát és indult. Azt itt hagyod, még összepiszkolódik, szólt az atyai parancs. A gyerek megállt, ölelte a kutyát, kicsordultak a könnyei, majd letette a földre. Apám közbevetette magát. Legyen, viheted, mondta az ember. A gyerek szája a füléig szaladt: felkapta a plüsskutyát és ment.
Ugyanakkor az is legyen világos: amíg a legkülönbözőbb fórumokon mindenki alaposan elmondja a (szakértői vagy épp amatőr) véleményét, a fentiekhez hasonló történetek zajlanak szerte „Medveországban”. És erre jött a múlt heti tragédia. Szeretném leszögezni: nem kívánok abba a parttalan sártengerbe merülni, hogy kinek van inkább igaza, a medvéseknek-e, a medveelleneseknek-e. Azt se szeretném taglalni, hogy ki (mi) hatol minek (kinek) az életterébe. És arról se szeretnék elmélkedni, hogy ki volt ott előbb. Vagy itt. Mert a medvék már a „spájzban” vannak, ha tetszik. Hétfőn reggel jött a hír, hogy valaki elgázolt medvére lelt a Kolozs megyei Koppánd és Tordatúr között, az úton. Vagyis olyan 20 kilométerre a várostól. Nagyobb összegbe merek fogadni, hogy süldő állatról van szó, amelyet az erősebbek kimartak az élőhely perifériáira. Szóval, nem szeretném tovább görgetni a sehova se vezető véleményháborút. Az illetékesek a tragédiát követően ismét leszögezték: az egész felelős rendszer – az érintett polgármesteri hivataloktól a vadgazdálkodási intézményeken keresztül a minisztériumig meg a kormányig – vétkes abban, ami a múlt heti tragédiához vezetett. Nem értem, miért nem tették a dolgukat a rendszer részei, például annak érdekében, hogy a helyzet ne fajuljon idáig. Igaz,
amikor a számmisztikázó szakemberek csak azon vitatkoznak, hogy kétszer vagy éppen háromszor annyi medve él Romániában, mint amennyinek lenne hely. Igen, lehet mondani, hogy mindez azért van, mert az egész imént említett rendszer bizonyos érdekeket szolgál ki, amely érdekek hordozói nagy pénzeket keresnek (keresnének) a medvevadászatból. Na de azt is lehet mondani, hogy mások, a hivatásos zöldek a medvelobbiból keresnek szép pénzeket. Kiderült például, hogy az Agent Green nevű egyesület vezére, bár aprópénzekkel indult, most 10 000 eurót is zsebre tud vágni havonta, van neki hét autója (biztos elektromosak egytől egyig), meg egy lakása Bécsben. (Félreértés ne essek, örvendek annak, ha valaki jól megél a munkájából, csak amíg a gyáros előre megmondja, hogy neki a profit a cél, a zöldaktivista minduntalan közösségről, természetről, hasonló szent és érdekmentes dolgokról beszél.) Tehát, a problémát bonyolultnak látom.
(És nem érdekel az az érv, miszerint a zuhanásba is belehalhatott. Ugyanis a medve rántotta bele a szakadékba, magától nem zuhant volna le.) Azt hiszem, itt az ideje egy picit megállni s elgondolkodni. Például azon, hogy az idáig fajult helyzetben mit lehet tenni. Nem tűzoltásként, nem indulatosan, nem csőlátással, nem petíciózással, hanem higgadtan. Na de! Az egyik híradós műsorban megkérdezték a zernyesti medvemenhely vezetőjét, mi a véleménye a tragédiáról. A hölgy azzal
" target="_blank" rel="noopener">kezdte, hogy nagyon szomorú (4 perc 50 másodpercnél kezd beszélni). Na, mondtam, szép. És normális. Biztos jön az ilyenkor kötelező mondat, hogy szomorú a 19 éves lány értelmetlen halála okán. De nem. Nem azért szomorú ez a hölgy. Hanem azért, hogy milyen gonoszak vagyunk mi, emberek. Nem vagyunk képesek békében élni egymással, no meg a Természettel. (Zárójelben annyit: én azért picit szégyellném magam a hölgy helyében.) Na ezért kell megállni. Ezért kell elgondolkodni. Mondok egy példát, amiből ki lehet (ki kellene) indulni. Írország a minap döntött: betiltják az XL bully kutyafajta importját, tenyésztését és tartását (bizonyos kivételektől eltekintve), mert életveszélyesnek ítélik a fajt. Oké, de mi köze ennek a hazai medvekérdéshez, kérdezhetné akárki. Semmi. Pontosabban az, amit az ír szakminiszter asszony mondott az ügy kapcsán:
Ez az alapállás. Innen nem mozdulhatunk el. És ha – az összes illetékes hatóság, lobbi, a kirándulók ostobasága (mert nagyon ostoba az a kiránduló, aki medvével bratyizik, mondtam már elégszer) –, szóval minden elképzelhető tényező összhatása következtében oda jutottunk, ahova, akkor lépni kell. Mert ismétlem: egyetlen medve élete sem ér annyit, mint egy emberé. Aztán hogy a sürgősségi vészhelyzet legalább részleges feloldása után hogyan tervezzük újra az egész rendszert (a megelőzésre összpontosítva elsősorban), hogyan keressük meg a felelősöket (nem medvéket, hanem kizárólag embereket, hanyag, inkompetens illetékeseket, kártékony zöldaktivistákat, büntetendő módon ostoba embereket, stb.), az más kérdés. De most lépni kell. Mert hiába néz ki úgy a helyzet, mint egy bokszmeccsen, ahol a medve áll a piros sarokban, az ember meg a kékben. A közvetlen meccset mindig a medve fogja nyerni. Az ember pedig belehal(hat).
Szereti a kémfilmeket? Legyen kém… Nem, sajnos ez nem egy rossz komédia – ez a valóság…
„Az agrárpiacot egyetlen nagy gigacég, a Genotech uralta, csúcstechnológiával, elképzelhetetlenül nagy területeken termesztettek mindent. A szinte teljesen automatizált agrártechnikát mesterséges intelligencia irányította.”
Transylvania cat néven jegyezték be az újonnan elismert erdélyi macskafajtát az Egyesült Királyságban.
Egy harcművészetben nem az a lényeg, hogy az edzéseken szétverjük a partnerünket, hanem az, hogy egymást támogatva segítsük a kölcsönös fejlődést - mondja a Wing Tsun Transylvania kung-fu iskola vezetője.
A pantelimoni klánháború miatt pedig egy komplett hadsereget vezényeltek ki.
A nemrég szinte bezárt marosludasi cukorgyár a tulajdonosváltást követően immár napi 24 órában üzemel, hogy feldolgozza a félezer erdélyi gazdától érkező nyersanyagot. A cukorgyár 8800 hektár cukorrépaföldre kötött szerződést.
Nyugdíja nélkül maradt egy férfi, miután egy idegen megölelte az utcán. Ittas állapotban még egy rendőrnek sem sikerül mindig a két sánc között maradni az autójával.
Kedden távozott sepsiszentgyörgyi otthonából a 15 éves Keresztes Róbert-Szabolcs, aki azóta nem tért haza. kérik, hogy aki tud róla, hogy hol tartózkodhat jelezze a rendőrségen.
Az elkövetkező időszakban hat új mozdonyt szállít le romániai és magyarországi vasúttársaságoknak – jelentette be a Softronic Craiova gördülőállomány-gyártó a világ legnagyobb vasúti vásárán, az immár 14. alkalommal megszervezett Innotranson.
Hatalmas felháborodást váltott ki a zetelaki közösségben, miután kiderült, hogy a polgármesteri hivatal egyik alkalmazottja videókamerát szerelt fel a községháza egyik személyzeti vécéjében. A polgármester feljelentést tett az ügyben a rendőrségen.
Őszintén azt hittem, hogy a megszavazott óriási bizalmat, a gyalázatosan végigvitt tíz évet követően legalább a távozása méltóságteljes lesz ennek az embernek. Úgy tűnik, mégsem.
Őszintén azt hittem, hogy a megszavazott óriási bizalmat, a gyalázatosan végigvitt tíz évet követően legalább a távozása méltóságteljes lesz ennek az embernek. Úgy tűnik, mégsem.
Már a szélsőséges Mihai Tîrnoveanu, a Nemzet Útja Egyesület elnöke is a parlamentbe menne. Kell ez nekünk?
Már a szélsőséges Mihai Tîrnoveanu, a Nemzet Útja Egyesület elnöke is a parlamentbe menne. Kell ez nekünk?
Az okoseszközök túlhasználása a kihat fiatalok mentális egészségére, de minket sem kímél. Mennyire drasztikus lépés az EU-s országok okoseszköz-visszaszorítása az oktatási intézményekben?
Az okoseszközök túlhasználása a kihat fiatalok mentális egészségére, de minket sem kímél. Mennyire drasztikus lépés az EU-s országok okoseszköz-visszaszorítása az oktatási intézményekben?
Avagy milyen lyukból milyen szél fúj kampányban, és mennyire vagyunk szélvédett helyen?
Avagy milyen lyukból milyen szél fúj kampányban, és mennyire vagyunk szélvédett helyen?
Szenvedélyes viszony fűz a mobiltelefonunkhoz. Vele ébredünk, ismeri a titkainkat, és mindenhová elkísér minket. Az ideális készülék megtalálása egyre nagyobb kihívás, de ez a legkisebb probléma.
Szenvedélyes viszony fűz a mobiltelefonunkhoz. Vele ébredünk, ismeri a titkainkat, és mindenhová elkísér minket. Az ideális készülék megtalálása egyre nagyobb kihívás, de ez a legkisebb probléma.
Hamarosan véget ér a fesztiválszezon, a brandek viszont mindennél erőteljesen nyomulnak. Jó-e az nekünk, ha toljuk a multicégek szekerét anélkül, hogy észrevennénk? Lehet-e még élvezni valamit anélkül, hogy folyton reklámhelyszínre csöppennénk?
Hamarosan véget ér a fesztiválszezon, a brandek viszont mindennél erőteljesen nyomulnak. Jó-e az nekünk, ha toljuk a multicégek szekerét anélkül, hogy észrevennénk? Lehet-e még élvezni valamit anélkül, hogy folyton reklámhelyszínre csöppennénk?
Ez a képviselő alkotmánymódosítással kötelezné a romániai magyarokat is, hogy tudjanak románul. Nem AUR-os képviselőről van szó.
Ez a képviselő alkotmánymódosítással kötelezné a romániai magyarokat is, hogy tudjanak románul. Nem AUR-os képviselőről van szó.
„A valamikori Szent Anna-tó és a Csomád nem sokkal azután került a tudományos figyelem középpontjába, hogy két évvel ezelőtt, 2136-ban Indonéziában kitörni készült a Krakatau.”
„A valamikori Szent Anna-tó és a Csomád nem sokkal azután került a tudományos figyelem középpontjába, hogy két évvel ezelőtt, 2136-ban Indonéziában kitörni készült a Krakatau.”
Lassan, de biztosan jön az elsivatagosodás. Fel vagyunk mi erre készülve?
Lassan, de biztosan jön az elsivatagosodás. Fel vagyunk mi erre készülve?
Ha a tanár, mint olyan, elvesztette a tekintélyét, a kialakuló „egyenlőség alapú káoszt” meg kell szüntetni. Valahogy. Bárhogy? És ha oktatók szexuális ragadozókká válnak, a kialakuló vészhelyzetet is fel kell oldani. Valahogy. Bárhogy?
Ha a tanár, mint olyan, elvesztette a tekintélyét, a kialakuló „egyenlőség alapú káoszt” meg kell szüntetni. Valahogy. Bárhogy? És ha oktatók szexuális ragadozókká válnak, a kialakuló vészhelyzetet is fel kell oldani. Valahogy. Bárhogy?
Szereti a kémfilmeket? Legyen kém… Nem, sajnos ez nem egy rossz komédia – ez a valóság…
„Az agrárpiacot egyetlen nagy gigacég, a Genotech uralta, csúcstechnológiával, elképzelhetetlenül nagy területeken termesztettek mindent. A szinte teljesen automatizált agrártechnikát mesterséges intelligencia irányította.”
Transylvania cat néven jegyezték be az újonnan elismert erdélyi macskafajtát az Egyesült Királyságban.
Egy harcművészetben nem az a lényeg, hogy az edzéseken szétverjük a partnerünket, hanem az, hogy egymást támogatva segítsük a kölcsönös fejlődést - mondja a Wing Tsun Transylvania kung-fu iskola vezetője.