Vagy esetleg a nyári vakációban, amikor mindenki arra gyúr, milyen tengerpartra mehet a lehető legolcsóbban?
Alapjában véve nem tudok egyetérteni a sztrájkkal, mint eszközzel, noha elfogadom, hogy alkotmányban rögzített munkavállalói jog. Hogy miért nem tudok egyetérteni vele? Mert egy jól működő országban (tehát nem olyanban, mint a mioritikus haza) nem kellene eljutni a sztrájkig. Az állampolgárok által választott országvezetésnek bármi áron meg kellene akadályoznia azt, hogy a munkavállalói, társadalmi elégedetlenség odáig fajuljon. Nyilván nem lovasrohamra, vízágyúkra gondolok itt, hanem tárgyalásra és főleg a követelések okainak józan elemzésre. Tehát, nem a követelésekről magukról beszélek. Hanem arról, hogy miért követel(het)nek az elégedetlen polgárok bármit is.
Pedig vehetne frankofón példát Franciaországról. Szokták erre azt mondani, hogy a puliszka nem robban, a civil társadalom gyermekcipőben jár, 40 év kommunizmus plusz 30 év átmeneti manele-kapitalizmus szétvert mindent, amit közösségi mozgalomnak lehet(ett) nevezni, és mindezt a digitális világ térhódítása és a két éves össznemzeti kovidkarantén csak tovább atomizálta. Nyilván van ezekben a magyarázatokban igazság. De lám, 2023 májusában általános tanügyi sztrájk van, a hírek szerint a romániai közoktatásban dolgozó személyzet 70 százaléka hétfőn letette a munkát. Miután végigjárták az általános sztrájkhoz vezető törvényes utat.
A pedagógusok egyik legfontosabb követelése rémesen egyszerű: egy kezdő tanár kapjon olyan 4000 lejt kézbe, egy veterán tanár pedig olyan 7000 lejes fizetéssel nézzen farkasszemet a nyugdíjkorhatárral. Tekintettel arra, hogy a közoktatás fő célja a jövő munkavállalóinak alapvető képzése, nem értem, miért kellene a fenti összegeket követelni. Hiszen többek közt erről szól Klaus Ionopotchivanoc Iohannis álkisebbségi államelnök híres hírhedt Képzett Románia projektje blöffje. Hogy jól képzett generációk foglalják el az ország munkahelyeit.
Hát elsősorban úgy, hogy tisztességesen honorálják a képzők, vagyis a tanítók, tanárok munkáját. Mert akkor a pedagógusok egyrészt motiváltak lennének, másrészt nem éreznék azt, hogy le vannak szarva, elnézést a csúf kifejezésért. Nem jutna eszükbe azt sem, hogy hej, mentek volna el bébiszitternek, mert röhögve többet keresnének egy közepes tanári fizetésnél. És adott esetben nem szégyellhetnék magukat, amikor a diákjaik szemberöhögik őket, ha a tanári pálya kerül szóba, mint karrierlehetőség. Na és ehhez képest mi történik Bezzegromániában 30 éve? Mondhatni: semmi. Vagy mégsem: megszámlálhatatlan (gyakran kétes képzettségű) közoktatási miniszter, megszámlálhatatlan törvény, módosítás, szabály, átirat, bürokratikus vegzatúra, no meg a Képzett Románia örökös délibábja.
És akkor itt vagyunk: 18 évvel az utolsó tanügyi sztrájk után ismét üresen tátong a hazai iskolák nagy része. Amire azt mondom: nagyon helyes! Végre! Ja, hogy ez nem tetszik az éppen kormányváltó táncba kezdő hatalomnak? Hát persze, hogy nem tetszik. Milyen szép képet nyújt a derék mindenki (értsd, Amerika, EU) csicskája Románia a világ felé. Nálunk minden rendben van, dübörög a gazdaság, orvosoljuk a járvány okozta károkat, nem is akkora az infláció, amekkora, még a vaj is olcsóbb lett, de jó, már nem kell széfben kitenni a boltok polcaira. Ráadásul a politikai porondon is béke van, olyan nagy béke, hogy az már fülsiketítő. És akkor jön ez az igazán kínos izé, hogy a tanárok itt követelőznek. Igazán csúnya dolog, kedves tanárok, hogy pont most sztrájkoltok! Hát nem látjátok, hogy fontosabb dolgaink vannak? Épp a békés kormányátvételt intézzük (értsd, marakodunk a minisztériumokon)! Na igen, de ezt nem lehet hivatalosan lekommunikálni.
Pont most, a közelgő vizsgaidőszak előtt kell sztrájkolni? Továbbá: kedves tanárok, nem gondoltok a szülőkre? Pont most, a munka idejében kell sztrájkolni? Mire halkan kérdem: mégis mikor sztrájkoljanak a tanárok? Amikor a kormány épp ráér? Épp oda tud figyelni? Épp akad valami elfogadható ajánlata az évtizedek óta tolt bullshiten kívül? Vagy ha már épp annyira ég a seggük, sztrájkoljanak a nyári vakációban? Amikor a szülők arra gyúrnak, hogy melyik tengerparton készítsenek szelfit csemetéikkel, a lehető legolcsóbban? Ja, ez a kormánytagokra is érvényes, kevésbé a legolcsóbb tengerpart elve.
Ezt a kommunikciót visszhangozza a hazai média egy része is. Ami persze, rendben van, szabad a vélemény s a gondolat. Egyes „elemzések” viszont felkavarják a gyomrom: például a tévéstúdiókban bérletet szerző Cristian Pîrvulescu professzoré, aki lazán azzal indokolja (mindenféle bizonyíték híján) a pedagógussztrájk időzítését, hogy az érintett szakszervezetek lepaktáltak a PSD-vel. Persze, én is láttam korrupt szakszervezeti vezetőkről szóló filmeket. És valóban könnyebb egy-két vezért megkenni, mint normális fizetéseket ajánlani tanárok tízezreinek. De ismétlem, mindenféle bizonyíték híján ilyet bedobni nettó aljasság. Különösen egy pedagógus részéről. Mert, ugye, Pîrvulescu úr is pedagógus. Igaz, egyetemi. Ami más liga.
Mi legyen a gyerekkel, ha nem megy iskolába a sztrájk miatt? Ki és hogyan fog rá vigyázni? De hadd mondjak egy eléggé övön aluli, masszívan közhelyes érvet: egy határral odébb háború van. És ott is vannak szülők, meg gyerekek is. És valahogy megoldják a mindennapok kínzó problémáit. Amelyek picit talán súlyosabbak, mint a sztrájkidőben zajló gyerekfelügyelet kérdése. Apropó: rengeteg Ukrajna-támogató profilképet láttam. Tanártámogatót eleddig egyet sem. Vajon miért?
Harminc centiméter van a képernyő és a szemetek között, tudtátok? Harminc centiméteren zajlik a teljes életetek, ez a civilizáció új aranystandardja, sőt, szilíciumstandardja.
Ha a rokonom vagy, van munkahelyed. Ha nem vagy a rokonom, akkor nem biztos. Csak legyen minden lepapírozva.
Senkinek sincs kőbe vésett szerződése a sorstól arra, hogy képes megbirkózni a szabadsággal – mondja Pálfy Zoltán történész, a BBTE adjunktusa. Nagyinterjú, I. rész.
A cikkgyárosoktól a peer review-ig elmagyarázzuk, min megy keresztül egy mai romániai kutató.
Nem úgy van az, hogy egy „független” illető valamire rámutat, hogy az propaganda, és akkor az propaganda.
Többnapos körútra érkezik Tarr Zoltán társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős miniszter csütörtökön Erdélybe, ahol RMDSZ-es politikusokkal, egyházi vezetőkkel, valamint a kulturális élet és a civil szféra képviselőivel találkozik.
Továbbá: Marcel Ciolacu felébredt a szendergésből és kijelentette: mihamarabb kormány kell az országnak. És bemutatták Párizsban a vadiúj, nem Romániában gyártott elektromos Dacia Springet.
Ahhoz, hogy megértsük a nagy szemétfelháborodást, muszáj első körben felelősöket keresnünk. Majd, ha ezen túllépünk, akkor jöhetnek a magyarázatok. Nos, akkor ki a felelős? Nyolcvan százalékban Borboly Csaba, húsz százalékban Bíró Barna Botond.
Hazatérhetnek a csíkszeredai kórházban júliusban született négyes ikrek: a három kislányt és egy kisfiút a jövő hét elején engedik haza a brassói szülészetről.
Alsó végtagjain sérült meg az a juhász, akire kedd délután támadt rá egy medve a Felsőboldogfalva községhez tartozó Telekfalva határában. A férfit a székelyudvarhelyi kórházba szállították a történteket követően.
Nem úgy van az, hogy egy „független” illető valamire rámutat, hogy az propaganda, és akkor az propaganda.
Nem úgy van az, hogy egy „független” illető valamire rámutat, hogy az propaganda, és akkor az propaganda.
Az irodalmi és könyves szakma kiakadt, amiért a kulturális minisztérium a Filmes és Kulturális Befektetések Ügynökségére bízná Románia díszmeghívotti szereplésének koordinálását a rangos könyvvásár 2028-as kiadásán. Pedig… (PAMFLET)
Az irodalmi és könyves szakma kiakadt, amiért a kulturális minisztérium a Filmes és Kulturális Befektetések Ügynökségére bízná Románia díszmeghívotti szereplésének koordinálását a rangos könyvvásár 2028-as kiadásán. Pedig… (PAMFLET)
Románia társadalma elveszítette a türelmét már a kormányalakítási képtelenség miatt. Az államtól függés azonban mélyen gyökerezik.
Románia társadalma elveszítette a türelmét már a kormányalakítási képtelenség miatt. Az államtól függés azonban mélyen gyökerezik.
Meddig terjedhet az állam beleszólása a magánéletbe és hol lesz büntetőjogi kérdés az, hogy egy ember mit fogyaszt?
Meddig terjedhet az állam beleszólása a magánéletbe és hol lesz büntetőjogi kérdés az, hogy egy ember mit fogyaszt?
Gondolatkísérletek, amelyekből kiderül, hogy nincs is annyi félnivalónk, mint amennyire félünk.
Gondolatkísérletek, amelyekből kiderül, hogy nincs is annyi félnivalónk, mint amennyire félünk.
A mioritikus politikus a multikulturalizmus lelkes híve, amíg csak hangoztatni kell a szépen zengő szólamokat. Ám amikor a valóság elkezd bevándorolni, elpárolog a lelkesedés. Ami érthető. Csak problémás.
A mioritikus politikus a multikulturalizmus lelkes híve, amíg csak hangoztatni kell a szépen zengő szólamokat. Ám amikor a valóság elkezd bevándorolni, elpárolog a lelkesedés. Ami érthető. Csak problémás.
Ha a rokonom vagy, van munkahelyed. Ha nem vagy a rokonom, akkor nem biztos. Csak legyen minden lepapírozva.
Ha a rokonom vagy, van munkahelyed. Ha nem vagy a rokonom, akkor nem biztos. Csak legyen minden lepapírozva.
Harminc centiméter van a képernyő és a szemetek között, tudtátok? Harminc centiméteren zajlik a teljes életetek, ez a civilizáció új aranystandardja, sőt, szilíciumstandardja.
Harminc centiméter van a képernyő és a szemetek között, tudtátok? Harminc centiméteren zajlik a teljes életetek, ez a civilizáció új aranystandardja, sőt, szilíciumstandardja.
De ha csak pletyka is az egész, akkor is súlyos dolgokat mond el a demokráciának nevezett színjátékról.
De ha csak pletyka is az egész, akkor is súlyos dolgokat mond el a demokráciának nevezett színjátékról.
Túlzok, persze, amikor azt mondom: amit a múlt század második felében Szabó Tamás kolozsvári fotóművész nem látott, azt nem volt érdemes látni. De nem túlzok, amikor azt mondom: mindent látott, amit fontos volt látni.
Túlzok, persze, amikor azt mondom: amit a múlt század második felében Szabó Tamás kolozsvári fotóművész nem látott, azt nem volt érdemes látni. De nem túlzok, amikor azt mondom: mindent látott, amit fontos volt látni.
Harminc centiméter van a képernyő és a szemetek között, tudtátok? Harminc centiméteren zajlik a teljes életetek, ez a civilizáció új aranystandardja, sőt, szilíciumstandardja.
Ha a rokonom vagy, van munkahelyed. Ha nem vagy a rokonom, akkor nem biztos. Csak legyen minden lepapírozva.
Senkinek sincs kőbe vésett szerződése a sorstól arra, hogy képes megbirkózni a szabadsággal – mondja Pálfy Zoltán történész, a BBTE adjunktusa. Nagyinterjú, I. rész.
A cikkgyárosoktól a peer review-ig elmagyarázzuk, min megy keresztül egy mai romániai kutató.