„Tyúkláb, lúdláb mindenkinek!” – így köszön a követőinek a 22 éves angyalosi (Kovászna megye) Incze Csaba youtuber, ismertebb nevén Mr. Originality Csabika, aki lassan nyolc éve készít sajátos székely humorral megspékelt egyedi tartalmakat a legnagyobb videómegosztóra. Persze nem csak vicceskedésről szól a dolog: YouTube-csatornáján – melyet már több mint hatvanezren követnek – külön sorozatokban foglalkozik komolyabb – többek közt történelmi vagy hagyományőrzéssel kapcsolatos – témákkal is, és külön ügyel arra, hogy nézői a régió értéktárába is betekintést nyerjenek. Na de mit kell tudni a youtuberek világáról, a tartalomgyártásról, az internetcelebkedésről? Lehet vele pénzt keresni? Incze Csaba válaszolt a kérdéseinkre.

Adja magát a kérdés: hogyan lesz valakiből youtuber? Önkifejezési, alkotási vágyból? Vagy megtetszett az, hogy interneten bárkinek lehet saját „tévéműsora”?

Teljesen spontán indult ez az egész, soha nem terveztem, hogy egyszer youtuber leszek, s ehhez képest most már hetedik éve csinálom. Volt egy DubSmash nevű applikáció – ez a TikTok-nak az elődje –, ahol lehetett különböző zenékre tátogni, s 15 évesen az unalmas pillanataimban ezzel töltöttem az időm, majd ezeket összevágtam, és feltettem a YouTube-ra. A vágóprogrammal már 12 évesen kezdtem barátkozni. Amúgy – így visszagondolva – túl fiatal voltam akkor még ehhez az egészhez. Egy YouTube-csatornát beindítani 16-17 éves kor alatt nem érdemes, utána az ember már megfontoltabban kezeli ezt az egészet. Persze most már ez mindegy. Fenn is hagytam a csatornámon az első, 6 megapixeles kamerával felvett videómat, hogy ne felejtsem el, honnan indultam. Semmi tervem nem volt ezzel az egésszel, poénból, unaloműzésből vágtam ebbe bele, de azóta persze sok minden változott.

Vicceskedés ide vagy oda, azért viszonylag hamar komolyra fordult a dolog, legalábbis ha a nézettségi számokat, vagy a követőtábor méretét vesszük figyelembe…

2017 volt az év, amikor dobbantottam, egy komolyabb szintre léptem. A humorfaktor persze az alapfűszer, az megmaradt, a tartalomgyártás viszont már sokkal tudatosabban zajlott. Talán meg kellett érjek ahhoz, hogy észrevegyem az úgynevezett piaci rést: hogy mi az, ami hiányzik a YouTube-ról. Azt figyeltem meg, hogy ilyen ízes, székelyes tartalom például nem sok van – s akkor döntöttem úgy, hogy én most akkor ezen változtatni fogok. S akkor adta magát a téma: a disznóölés például a székelyeknél egy nagy esemény, mindenki tudja, hogy mifelénk egy kicsivel másképp zajlik, mint másutt, több a pálinka is. Akkor gondoltam, hogy írok egy vicces szöveget a témáról, azt felmondom, s valami képeket rávágok, aztán feltöltöm a YouTube-ra. Hát ez olyan jól sikerült, hogy egyetlen hét alatt 6000-en nézték meg az én kicsi csatornámon – ez erőst nagy dolognak számított akkoriban.

Úgy tűnik, megtaláltad azt a bizonyos piaci rést.

Igen, elég egyértelművé vált, hogy van igény a székelyes tartalmakra, s rá is álltam erre a vonalra. Így visszanézve egész jó döntés volt, a mai napig csodálkozom azon, hogy ez mennyi embert érdekel. Persze nem pattognak állandóan ki a fejemből a jobbnál jobb ötletek, van úgy, hogy egy-két hónapig semmi nem jut eszembe. De aztán mindig akad, bepottyan egy újabb téma, s abból készül egy újabb videó – amíg ez így működni tud, hogy véletlenszerűen jönnek az ötletek, addig nem lesz gond ezután sem, lesz műsor. Tavaly ősz óta fut például egy új focis sorozatom a csatornámon, a Székely mennyei megyei, ahol szintén a székely egyszerűséget próbálom bemutatni azáltal, hogy kimegyek megyei szintű bajnoki meccsekre, a falusi csapatok összecsapásaira, szóba állok a játékosokkal, a nézőkkel – szerintem így is be lehet mutatni a sport közösségkovácsoló erejét. De említhetném például a Vicces erdélyi apróhirdetések című sorozatot is, amit nagyon sokan néznek, szeretnek – mondjuk azok biztosan nem, akiknek a szövegei belekerülnek ezekbe a videókba, de hát ez van, kell bírni a strapát.

Gondolom rendszeresen követed a YouTube-statisztikákat. Hol nézik a videóidat?

Őszinte leszek: ha az arányokat nézzük, a legtöbben Magyarországról, csonkahonból kattintanak rá a tartalmaimra, de vannak nézőim Kanadában, Németországban és Svájcban is. Persze Magyarországon többen is vannak pár millióval, mint idehaza, szóval nem csoda, hogy onnan fut be a legtöbb megtekintés.

A hozzád közelállók amúgy hogyan fogadták ezt a youtuberkedés-dolgot?

Cseppet döcögősen indult a dolog, mert az elején sokan kétkedve fogadták ezt az egészet, de anyukám például az első pillanattól kezdve mellettem állt, tőle kaptam az első kamerát is. De ma már elmondhatom, hogy a rokonság is támogat, előszeretettel osztogatják a videóimat. Nagymamám is örül neki, ő amúgy már három videóban is szerepelt, nagyot is mentek azok a felvételek. Na meg a barátok. Hát a barátokkal az a helyzet, hogy őket meg kell szűrni már. Észre tudom venni, hogy ki az, aki csak érdekből közeledik hozzám, és ki az, aki őszinte barátsággal, és segíteni, támogatni szeretne.

Ha nem vagyok túl indiszkrét: csajozni lehet az internetcelebkedéssel?

Figyelj, én nem tartom magam hírességnek, sztárnak, vagy internetcelebnek. Mindig azt szoktam mondani, hogy én egy átlagos srác vagyok, szeretek két lábbal a földön járni. De hogy a kérdésedre is őszintén válaszoljak: igen, lehet!

Több mint 60 ezer feliratkozója van a csatornádnak. Ez nem kevés felelősséggel jár…

Hát bizony igen nagy felelősség, erősen oda kell figyelni minden apró részletre, mert az emberek bármibe bele tudnak kötni. Egyetlen rossz mondattal ketté lehet törni egy karriert, vagy meg lehet pecsételni valakit egy életre! Amikor a csatornámat elindítottam 2016 februárjában, azt szerettem volna, hogy legyen 500 feliratkozóm. De tényleg. S ahogy telt az idő egyre csak duzzadt a közösségünk. Ez bizony felelősséggel jár, és nem mindegy, hogy az ember milyen tartalmakat ad ki a kezéből.

Úgy tudom, hogy már egyetemen is elemezték az egyik videódat. Erről mit kell tudni?

Érkezett egy komment egy lánytól, és abból tudtam meg, hogy a Babeș-Bolyai Tudományegyetemen a szociolingvisztika kurzuson elemezték az egyik videómat. Én elhiszem neki, mert hát miért írna egy random felhasználó ilyesmit csak úgy, a hasára csapva? De tudok más példát is mondani: a Veszprém megyei Pétfürdőről megkeresett egy magyar tanár azzal, hogy kivetíthetik-e magyar órán a videóimat, hogy elemezzék a nyelvjárást. Mondtam, hogy persze, örülök neki, megtisztelő! Szóval elmondhatom, hogy olyan célokat is elértem, melyekről álmodni sem mertem volna. Nemrég voltam például a Kászonokban, megörökítettem egy szép hagyományt, a bikaütést, s azt is kivetítették az egyik Hargita megyei líceumban. Ezek a visszajelzések hihetetlenül jól esnek, igazából fel sem tudom fogni. A hónap végén egyébként egy videóm kapcsán meghívást kaptam az egyik sepsiszentgyörgyi iskolától, ahol Gábor Áronról fogok előadást tartani. Örvendek, hogy törcitanárok is felfigyeltek a dolgaimra.

A művészneveddel is arra kívántál utalni, hogy a te kínálatod egyedi?

Én úgy vagyok megbélyegezve, mint a székely vlogger, pedig hát van három olyan székelyföldi tartalomgyártó is, akik már sokkal nagyobb dolgokat értek el e YouTube-on, mint én, több százezres követői táborral rendelkeznek. De úgy gondolom, hogy én más fajta tartalmakat gyártok, több olyan videóm is van, ami egyedi, amilyet mások kínálatában nem találsz meg, csak nálam.

A nézettségi és követői számoktól eltekintve van rivalizálás az erdélyi youtuberek közt?

Csak pozitív dolgokat tudok mondani ezzel kapcsolatban. Nincs ellenségeskedés, mindenki végzi a saját dolgát. A sepsiszentgyörgyi származású Forró Csongival, azaz Cresserrel közös videót is készítettünk – ő 824 ezer feliratkozónál tart –, de jó a viszonyom Dezső Bencével is, aki szintén Sepsiszentgyörgyről indult, tőle tanácsokat is kaptam. De említhetném Csigér Alexet is, akivel az interneten beszéltem, segítséget kértem tőle, és azonnal válaszolt, készségesen segített.

Térjünk vissza egy kicsit a melóhoz. Hogyan választasz témát a videóidhoz?

Teljesen véletlenszerűen. Jön egy ötlet, azt megpróbálom megvalósítani, s aztán gyakran előfordul, hogy a végeredmény teljesen más lesz, de a lényeg az, hogy az emberek szeretik. Most átlagban 15-20 ezren nézik a tartalmaimat, ami számomra hatalmas dolog, örülök neki.

Melyek lennének a menő témák a csatornádon?

Van a Székely népem szokásai című hagyománybemutató sorozatom, azt nagyon sokan szeretik, de a legmenőbbek azok a videók – Székely vs. magyar –, melyekben a székely nyelvjárásra próbáltam felhívni a figyelmet, arra, hogy itt, mifelénk még sokan élnek olyanok, akik székelyesen beszélnek, bizonyos dolgokra sajátos kifejezéseket használnak, s még nem törték ki a nyelvüket, mint egyesek. De az abszolút kedvenc az a nagymamámmal készült, kenyérsütős videó, azt nagyon sokan szerették.

A kamerák előtt nem mindenki tud virgonckodni. Neked szokott lámpalázad lenni?

Persze, bevallom, hogy nem igazán tudtam megszokni azt, amikor a székelyföldi városokban megyek az utcán és vlogolok. Külföldön más a helyzet, de itthon valamiért állandóan lámpalázam van, nem tudom, hogy miért. Mifelénk még furcsának tűnik ez, igaz, nem is verik le egymást a kamerával utcákat járó vloggerek a Székelyföldön. Az elején még odahaza, Angyaloson is kaptam ilyen beszólásokat, hogy „na, Incze Csabi fia megbolondult, beszélget az utcán a kamerával”, de ez azóta változott szerencsére.

A visszajelzéseket követed amúgy? Olvasol kommenteket?

Én az a fajta vagyok, aki minden kommentet elolvas, s minden üzenetre válaszol. Sokan a követőim közül meg is lepődnek ezen, hogy „úristen, Csabika visszaírt”, gondolom ez azért van, mert más tartalomgyártókra ez nem igazán jellemző. Próbálom tartani a kapcsolatot a nézőkkel, azért is, mert számomra fontosak a visszajelzések.

Biztos számítottál rá, hogy egy adott ponton meg fogom kérdezni: meg lehet élni a magyar nyelvű vlogolásból?

Ezen a szinten ebből nem lehet megélni, de például akkor tudna jövedelmező lenni, ha lennének állandó szponzorok. A helyzet viszont az, hogy a mi régiónk még nem nyitott erre, sokan még csak a Facebookban látják a potenciált a hirdetéseket illetően, ami csak részben igaz. Nézzük csak az én csatornámat: évente átlagban 1,2 millió körül mozog a megtekintések száma. Szóval ha valaki mondjuk egy éves szponzori szerződést kötne velem, akkor legalább ennyien látnák az adott cég termékét, ami szerintem komoly reklámérték. De optimista vagyok, szerintem 2-3 éven belül ez nálunk is működni fog. Amúgy voltak apróbb megkeresések, például egy alkalommal készítettem egy kirándulós videót, melynek keretében bemutattam, kipróbáltam egy szálláshelyet – ezt hívják beépített reklámnak, ezt amúgy meg is kell jelölni az ilyen típusú tartalmaknál. Én azt mondom, hogy kitartónak kell lenni, és majd az anyagi része is rendben lesz. Én bevallom őszintén, hogy szeretnék eljutni erre a szintre. Nem a feliratkozók száma a lényeges egyébként, a YouTube-on a nézettségtől függ az, hogy tudsz-e keresni pénzt ezzel. Talán ha átlagban 40-50-60 ezren néznék a videóimat, akkor elmondhatnám büszkén, hogy kizárólag ez a munkahelyem. Szoktam amúgy ezen kívül eseményekre járni fotózni, s még vállalok ilyen-olyan apróbb munkákat is emellett.

Említetted, hogy a régióban még mindig nem kezelik a helyén ezt a műfajt. Mi lehet az oka ennek?

Az a baj, tudod, hogy az emberek közül sokan a mai napig azt gondolják, hogy a vloggerek nem dolgoznak semmit, csak töltögetnek fel dolgokat az internetre, aztán szevasz. De egy ilyen embert ha odatennék, hogy vágjon meg egy videót, nem tudná, hol az eleje s hol a vége a dolognak. Volt olyan nap is, amikor 16 órán át vágtam egy anyagot, de az is lehet, hogy még annál is tovább tartott. Szerencsére imádom, amit csinálok. 23 éves leszek hamarosan – s már őszülgetek –, s soha nem kóstoltam meg a cigarettát, de nagyjából úgy képzelem el, hogy a nikotinhiány is úgy nyilvánul meg, mint nálam az, amikor nem kell videózással, vágással foglalkozzak. Elvonási tüneteim lesznek olyankor, mert függő vagyok. Videóvágás-függő.

Szóval eszed ágában sincs abbahagyni egyhamar a vloggerkedést. Mi lenne a következő célod?

A YouTube százezer feliratkozó után szokott küldeni egy elismerést, ami szerintem egészen jól mutatna itt a szobámban, ahol a videókat szoktam készíteni. Jól esne, de megmondom őszintén, én nem arra gyúrok, hogy ennyi meg annyi feliratkozóm legyen, én inkább arra figyelek, hogy a videóim értéket hordozzanak, hogy a tartalmaim legyenek egyediek. Az egyedi tartalmakkal meg az a helyzet, hogy eleve nehezebben futnak, kisebb tömeget tudnak megszólítani, mint mondjuk egy trendi téma, amiből már van egy csomó a YouTube-on. Én nem akartam ezeket a trendeket követni, inkább próbáltam, próbálok fejlődni, határokat feszegetni.

Az eddigi munkáid közül melyikre vagy igazán büszke?

A legbüszkébb arra a több mint 30 perces kisfilmemre vagyok, melyben egy majdnem teljesen kiürült Szeben megyei falut mutatok be, de meglátogattam egy közeli település szórványközösségét is, s mindezt dokumentáltuk egy profi operatőr segítségével. Szerintem szenzációs lett, még akkor is, ha a felvételen az erődtemplom helyett erdőtemplomot mondok. Bakiztam, de hát ez előfordul, csak az hibázik, aki dolgozik.

Készülnek még hasonló, komoly témájú anyagok is majd?

Szeretnék még ehhez hasonló dokumentumfilm-jellegű tartalmakat készíteni, felfedezni Székelyföldtől távol eső zárt szórványközösségeket, beszélgetni az ottani emberekkel. Büszke vagyok arra is, hogy készítettem videókat a hagyományainkról, hiszen az a helyzet, hogy egyik-másik kihalófélben van, nem árt ezeket dokumentálni, és megmutatni az utókornak. Történelmi témájú tartalmaim is vannak, azzal is azt kívánom üzenni: legyünk büszkék a múltunkra, vállaljuk azt, hogy honnan jöttünk, hogyan beszélünk, milyen a nyelvjárásunk. Bízom benne, hogy aki ezeket a videókat megnézte, kapott valami értékeset, hasznát veszi a mindennapokban, vagy ha az iskolában ismét hall a témáról, akkor nem indul zéróról, s elmondhatja, hogy „hát ezt a dolgot én már Csabikánál láttam”.