Több millió kiváló autóvezető országában élünk szerencsére, nem is lehet megérteni, honnan az a sok baleset, koccanás. Az utak a hibásak csakis, mint a fociban a bíró.
Közlekedne a jó romániai sofőr az utakon, de nincsenek utak, vagy ha vannak netán, tele vannak autóval. Ott az a sok autó és az a kevés út, egyáltalán nem fair, hogy osztozni kell: egy autó, egy út, úgy lenne az ideális a jó romániai sofőrnek, erre fel – mint a fociban, ahol egy labda jut annak a sok játékosnak, és közben olyan sok a szabály – mindenki ott tolong azon a kevéske aszfalton, s nem lehet haladni.
A haladás igen fontos a romániai közlekedésben, bizonyára történelmi okokból, végül is tájainkon majd ötven évig az élet meghatározó része volt a fogalom: igaz, akkoriban még gyalogosan, vagy zsúfolt buszok küszöbén lógva jutottak el az emberek a gyárak Haladás nevű szekcióiba, hogy fogadjanak kártyázás közben kedvenc, Haladás nevű sportklubjuk eredményeire, esetleg pannókra véssék fel a szót országépítés közben. S minthogy már akkor is mindenki úgy haladt, ahogy tudott, az eljárás remekül áthagyományozódott az élet megannyi területére, így például az autós közlekedésre. Az tehát a jó sofőr Romániában, aki halad. Ahogy tud. És hát mifelénk ki mint tud, úgy halad. Mert haladni kell, de nem nagyon lehet – sokan egy egész életet elbíbelődünk ebben a küzdelemben, no, és közben közlekedünk. Hasonlóképpen.
S e körülmények közt
Természetszerűleg egy hímnemű autóvezető mindig jobb autóvezető egy nőneműnél, de hát ezzel mindenki tisztában van. Egy férfi kérem, mint harcmezőn cirkál az utakon, jelentőségteljesen, kihegyezett idegvégződésekkel, feszülő szüggyel, és igyekszik megnyerni a csatát. Igaz, többnyire egyedül csatázik, de a cél magasztos: jobban, gyorsabban, ügyesebben. A férfi, ha sofőr: leginkább vezet. A nő, ha sofőr: leginkább közlekedik. És talán azt is kijelenthetjük: gyakran a férfi akkor is vezet, ha a nő ül a volánnál. Ilyenkor nagyon nehéz a férfinak. Mert ő máskor váltana sávot. Gyorsabban hajtana, pusztán csak azért, hogy ne akadályozza a forgalmat. Ugyanezért közelebb menne az előtte levő autóhoz, és sokkal később kapcsolná be az irányjelzőt. Arról nem is beszélve, hogy ennél a sebességnél már rég felkapcsolt volna ötösbe, és abszolút nem ott parkolta volna le az autót. Pláne nem úgy. Mindenki tudja tehát, hogy
– itt van ez a szép honi táj, lehetne nézni önfeledten, de vezetni és pláne parkolni kell benne állandóan. (A romániai autóvezetőnek egyébként, lett légyen hím- vagy nőnemű, mindig van egy ismerőse, aki nem úgy és nem oda parkolt volna, mert tud egy jobb helyet. És ezt közli is.)
Tájainkon a jó autóvezetés elsőrendű kerete nem a gonosz szabályok betartása, amelyeket elszállt, életidegen nyugatiak találtak ki (mint a focit, ugye, jellemző), hanem éppen (ez szintén a Haladás-kor öröksége lehet némiképp, de hát törékeny és érzékeny a néplélek is, ugye) a fölösleges korlátozások kicselezése. Legalább egy kicsit. Illetve amennyire csak lehet. Azt is tudni kell, hogy a legtöbb romániai sofőr jobb sofőr a többi romániai sofőrnél. Ahogy a jó romániai sofőr – aki olykor nő is lehet azért – kigurul az útra, egyből megy is fel benne a pumpa, mert
lépten-nyomon megáll mindenféle képzelt akadályok miatt vagy különböző táblák okán.
Márpedig a jó romániai autós a gördülékeny vezetés híve, és nem szeret várni, mert ha várni akarna, busszal menne vagy vonattal, hát nem? De hát különben is, csak a frájerek tömegközlekednek Romániában, aki vitte valamire, az autóba ül a sarki boltig is ma már.
És hát a jó romániai sofőr vitte szerencsére, csak meg kell nézni a lerobbant blokkok előtt, a szűk utcák szélén sűrűn sorakozó autókat.
Vikszolja, suvickolja is rendesen, s ha lesz rajta egy karcolás, egy horpadás, megvan a baj, ordít, szitkozódik, összeomlik a jó romániai sofőr, hibáztat mindent és mindenkit, nem bírja elviselni e tökéletlenség gondolatát, és hát a javítás árától is fél veszettül, mert a jó romániai sofőr rendszerint többet költ az autójára, mint amennyi pénze van.
A jó romániai sofőr tehát nagyon szeret autózni, csak roppant félti a kocsiját, rendkívül zavarja őt a többi autós és – mint említettük – az a sok oktalan várakozás a forgalomban. Ez borzasztó lelki teher neki, szenvedéseit enyhítendő dudál, előz, ugrik, furakszik. A jó romániai sofőr hosszú kocsisorokat előz meg kanyargós utakon.
Látni sem bírja, ahogyan totojázva térnek ki és be mások a mellékutcákba, eléjük vág, rájuk dudál kicsit csak úgy, nevelő célzattal. És ő mindig talál parkolóhelyet, igaz, sokszor épp azt, amire egy másik autós vár, a lúzer-mamlasz-nyugger-lassúcsiga.
Pedig jó ember ő, a jó sofőr, istenfélő, meg minden. Ha gyalog jár. De amint belül az autóba, valahogy már leginkább csak önmagát szereti, melegebb égtájakra kívánja felebarátja házastársát, és bizony az úr nevét gyakran a szájára veszi. Szerencsére a visszapillantó tükrön ellensúlyként vigyázón ott lóg a szentkép és a rózsafüzér. Az talán saját magától is megvédi némiképp.
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
A direkt magyarellenesség helyett továbbra is a szofisztikált ellehetetlenítési módszerekben bízik az európai táborba visszatért román állam.
A kolozsvári Jazz in the Park fesztivál továbbra sem (túl) drága, viszont szaporodnak a politikai üzenetek. És a bulizene. Ami önmagában nem baj. Virágozzék minden virág. Csak ne feledkezzünk meg a jazzről.
Jövő héten jelenti be a kormány a deficitcsökkentő intézkedéscsomagot. Két hónapos kiskutyát dobott ki az ablakon egy pașcani férfi.
Megmarad a kétkulcsos áfa, de két százalékponttal emelkedik az általános forgalmi adó, és szintén a deficit csökkentése érdekében megemelik a dohány- és alkoholtermékek, továbbá az üzemanyagok jövedéki adóját.
Esszük a vízízű, papírízű zöldségeket és közben álmodozunk letűnt korok finomságairól. De mi ennek az oka?
Egy 70–80 méteres szakadékból került elő annak a motorosnak a holtteste, akit csütörtökön megtámadott egy medve a Transzfogarasi úton, a Vidraru-tó közelében.
Medve végzett egy olasz turistával a Transzfogarasi út Argeș megyei szakaszán – közölték a hatóságok csütörtökön.
Késsel fenyegetve csikartak ki egy idős férfitől 16 ezer lejt 20 méternyi ereszcsatorna felszerelésének „árát” négy ismeretlen, a férfi feljelentést tett a rendőrségen. Az elkövetőket 24 órára őrizetbe vették.
„Az MI-nek, legyen bármilyen fejlett, nem minden porcikája tökéletes. Néha véletlenül nyilvánossá tesz szigorúan titkos adatokat a 3-as kormányzati rétegből. Csakhogy ezek az adatbázisok szintén holografikusan védettek, ráadásul a kódolásuk is dinamikus.”
„Az MI-nek, legyen bármilyen fejlett, nem minden porcikája tökéletes. Néha véletlenül nyilvánossá tesz szigorúan titkos adatokat a 3-as kormányzati rétegből. Csakhogy ezek az adatbázisok szintén holografikusan védettek, ráadásul a kódolásuk is dinamikus.”
Esszük a vízízű, papírízű zöldségeket és közben álmodozunk letűnt korok finomságairól. De mi ennek az oka?
Esszük a vízízű, papírízű zöldségeket és közben álmodozunk letűnt korok finomságairól. De mi ennek az oka?
Az embernek kedve lenne, nem emigrálni, dehogy, máshol se kolbászabb a kerítés, csak a reklámokban… inkább elbújni szégyenében, hogy ez a román(iai) rendszer ennyire képes.
Az embernek kedve lenne, nem emigrálni, dehogy, máshol se kolbászabb a kerítés, csak a reklámokban… inkább elbújni szégyenében, hogy ez a román(iai) rendszer ennyire képes.
„És a gondolkodó élet csendben átadja helyét a fanatikus és a zombi iszonyú és nevetséges szembenállásának.”
„És a gondolkodó élet csendben átadja helyét a fanatikus és a zombi iszonyú és nevetséges szembenállásának.”
Gondolkodás egy amazonasi fejével az erdélyi magyarság visszhangkamráiról.
Gondolkodás egy amazonasi fejével az erdélyi magyarság visszhangkamráiról.
Mert a szakik szerint már csak idő kérdése, hogy mikor veszi át az irányítást…
Mert a szakik szerint már csak idő kérdése, hogy mikor veszi át az irányítást…
A 85 éves Emil Constantinescu meglepően őszinte volt egy, a bányászjárás évfordulójára szervezett eseményen, de ez aligha nyújt elégtételt a történelmi sérelmekre…
A 85 éves Emil Constantinescu meglepően őszinte volt egy, a bányászjárás évfordulójára szervezett eseményen, de ez aligha nyújt elégtételt a történelmi sérelmekre…
Ami megfogalmazhatatlan, mégis mindig megpróbálkozunk vele.
Ami megfogalmazhatatlan, mégis mindig megpróbálkozunk vele.
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
A direkt magyarellenesség helyett továbbra is a szofisztikált ellehetetlenítési módszerekben bízik az európai táborba visszatért román állam.
A kolozsvári Jazz in the Park fesztivál továbbra sem (túl) drága, viszont szaporodnak a politikai üzenetek. És a bulizene. Ami önmagában nem baj. Virágozzék minden virág. Csak ne feledkezzünk meg a jazzről.