És ebben a nagyon fiatal szerző felelőssége mondhatni a legcsekélyebb.
Nagy kérdés, hogy napjainkban hogyan kell megírni, tálalni, reklámozni egy könyvet, hogy az a nagy információzavarban eljusson a potenciális olvasókig, és esetleg be is vonzza őket. Az is nagy kérdés, hogy mennyire megy ez az illető mű rovására.
Nos, szerda este, Kolozsváron volt szerencsénk egy könyvbemutatóhoz, ami – ha nem is ad válaszokat a fent vázolt kérdésekre – mindenképpen érdekes és tanulságos példa arra, hogy… fogalmunk sincs, mire, de érdekes.
Mindjárt előre is bocsátanánk, hogy a 18 éves, nemrég leérettségizett szerző felelőssége talán a legkisebb ebben a történetben.
De vegyük sorra: a Facebookon mindegyre szembe találtuk magunkat, egy eseménnyel, amely a már említett szerző említett kötetének filmpremierrel egybekötött bemutatójára invitálta a nagyérdeműt. El is mentünk hát a kolozsvári Vallásszabadság Házába, annak is a dísztermébe – ami dugig volt. Sőt még az ajtó előtt is fürtökben álltak az emberek. Az esemény tehát jól lett meghirdetve, bevonzotta a közönségét, ez eddig rendben van.
Az ifjú, elsőkötetes szerzőt Papp Annamária újságíró, történész kérdezgette a bemutatón, ami – tekintve, hogy egy második világháborús könyvről van szó – szintén a komolyan vehetőség látszatával ruházta fel az eseményt, és a kötetet egyaránt.
A szerző szerint a könyve egy fiktív szereplő fiktív története, amely azonban hiteles történelmi díszletek, események között játszódik, amolyan dokumentum-fikció. A könyv maga naplóregény, egy második világháborút megjárt katona naplója, amelyet a fronton, a csaták között írt, hogy így vezesse le az átélt szörnyűségeket, nehogy megőrüljön.
A moderátor rá is kérdezett, hogy hogyan dokumentálódott, milyen forrásokat használt a korszak megismeréséhez. A szerző pedig elmondta, hogy egyrészt megnézett egy dokfilmsorozatot egy második világháborús amerikai ejtőernyős osztagról,
amelyeknek a végén igazi világháborús amerikai veteránokkal készült rövid interjúk is szerepeltek (innen már egyértelmű volt, hogy a kolozsvári szerző amerikai nézőpontból írta meg a könyvet). Plusz többször átnyálazott egy világháborús atlaszt is.
Nos ez így talán kevés egy ilyen nagyszabású témához.
Nem csoda, hogy a szerző valahogy úgy írta le a második világháborút, mint egy olyan szörnyű háborút, amiben sok ország vett ugyan részt,
A könyv főhőse, a fiktív napló szerzője egy Jeremy Scott nevű 18 éves kaliforniai srác, aki 1942 augusztusának végén vonul be a seregbe, hogy harcolhasson a világháborúban, amiről ő kezdetben úgy gondolja, hogy jó buli lesz, kap egy pöpec egyenruhát, lesz sok új barátja, az ellenség meg majd úgysem jön el, úgyhogy nem fog meghalni senki. Nos, nem ez lesz, szegény Jeremy pedig kisvártatva rájön, hogy a háború rossz, sőt még annál is egy kicsit rosszabb.
Jakab Norbert szerint
az „igazán fontos csaták” 1942–45 között zajlottak.
(A moderátor különben finoman rákérdezett egy adott ponton, hogy így „a könyv megjelenése apropóján” nem lenne-e kedve erdélyi magyar világháborús veteránokkal eldiskurálni – ha ugyan még találni ilyeneket –, olyanokkal, akik közül sokan nyugati, például amerikai, de zömükben szovjet hadifogságba kerültek, mire Jakab Norbert kijelentette, hogy teljes mértékben nyitott lenne erre. Ami dicséretes, de talán a könyv megírása előtt kellett volna ezt megejteni.)
A könyv megszületésének hátteréről megtudtuk, hogy a szerző kiadványszerkesztői szakon járt licibe Kolozsváron, így aztán az érettségi mellett a 12. osztály végén egy általuk szerkesztett kiadványt is prezentálniuk kellett, legyen az magazin vagy mondjuk… könyv. Mivel pedig Jakab Norbert már 9. osztályos korában elkezdte az említett naplóregényt – csak hamar félbehagyta, mert nem jött az ihlet –, úgy döntött, hogy ezt fogja befejezni, és ezzel teljesíti a feladatot.
A könyv alapján Jakab Norbert, és média szakos barátai egy mintegy tízperces amatőr rövidfilmet is készítettek, amelynek cselekménye a következő: a nyitó képsorokban három fehér inges, fekete nadrágos, nadrágtartós fiatalember – három amerikai katona – menekül két náci katona elől (nekik van egyenruhájuk is).
Képernyőmentés a film előzeteséből
Az amerikai szökevényeket hamarosan elkapják, és visszaviszik őket a gonosz náci tiszthez, aki kihallgatja egyiküket: Jeremyt. Jeremy hanyagul odavet neki néhány mondatot arról, hogy a háború nagyon rossz, és a nácik veszíteni fognak, mire a náci tiszt láthatóan szomorú lesz. Aztán támad egy kis kalamajka aminek következtében az egyik amerikai katonát lelövik, a másik kettő viszont elmenekül. Jeremy Scott és a vele meglépett társa ekkor váratlanul egy amerikai kórházban találják magukat, ahol az egyikük kap egy injekciót, majd betoppan egy CIA-ügynök (őt a könyv szerzője alakítja), aki közli velük, hogy felfoghatatlanul nagy szolgálatot tettek a hazának a küldetéssel, amit végrehajtottak (erről a filmben nem derül ki semmi közelebbi), úgyhogy mindketten megkapják a Bíbor Szív kitüntetés. A záró képsorokon Jeremy Scott egy katonai sisakot helyez elesett társa sírkövére, majd belső monológ formájában közli a nézővel, hogy: „Jeremy Scott vagyok Kaliforniából, és a történetem még messze nem ért véget.”
A könyv is hasonlóan magas filozófiai szférákban szárnyal amúgy, az utolsó mondata, mintegy végső tanulságként például a következőt adja a gyanútlan olvasó tudtára: „A pillanat, amikor azt hiszed, mindened el van veszve, akkor van meg az erőd ahhoz, hogy továbblépj.”
Szóval mindent egybevetve tiszteletreméltó a fiatalember elszántsága, amivel megírta a könyvet – különben tűzoltó-akadémiára készül, de már elkezdte a következő könyve megírását –, az amatőr filmes csapat lelkesedése is, hogy ilyen szépen filmre vittek egy nagyon banális történetet, de egyrészt a téma talán több munkát, utánajárást igényelt volna, másrészt nehéz azt feldolgozni, hogy egyetlen tapasztaltabb könyves szakember sem szólt a fiatal, és még érthető módon naiv szerzőnek, hogy ez az anyag talán még nem elég erős a könyv formájában való megjelenéshez.
Szóval, ha valaki a Volt egyszer egy háború kiadója környékén jár, kapcsolja már fel náluk a villanyt.
A könyvbemutató végén ugyanakkor hosszú, dedikálásra váró sor alakult ki Jakab Norbert asztala előtt – így aztán marketing szempontból mégiscsak van mit tanulni a vállalkozástól.
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
A direkt magyarellenesség helyett továbbra is a szofisztikált ellehetetlenítési módszerekben bízik az európai táborba visszatért román állam.
A kolozsvári Jazz in the Park fesztivál továbbra sem (túl) drága, viszont szaporodnak a politikai üzenetek. És a bulizene. Ami önmagában nem baj. Virágozzék minden virág. Csak ne feledkezzünk meg a jazzről.
Esszük a vízízű, papírízű zöldségeket és közben álmodozunk letűnt korok finomságairól. De mi ennek az oka?
Medve végzett egy olasz turistával a Transzfogarasi út Argeș megyei szakaszán – közölték a hatóságok csütörtökön.
Állami költségvetésből buliztak a Salromnál, miközben megfeszített erővel keresték a hatóságok a parajdi bányakatasztrófa megoldását. A betegszabadságokat is érintik a kormány új megszorítási intézkedései.
Egy 70–80 méteres szakadékból került elő annak a motorosnak a holtteste, akit csütörtökön megtámadott egy medve a Transzfogarasi úton, a Vidraru-tó közelében.
Az olasz sajtó részleteket közölt a csütörtöki transzfogarasi halálos medvetámadás áldozatáról, a 48 éves Omar Farang Zinről, aki Facebook-oldalán tett közzé szerdán medvés fotókat és videókat.
Petre-Florin Manole munkaügyi miniszter csütörtöki sajtótájékoztatóján bejelentette, hogy a havi bruttó 347 lejes étkezési támogatásban pedig csak a bruttó hatezer lejnél kisebb alapfizetésű közalkalmazottak fognak részesülni.
A 24 éves érmihályfalvi lány nepáli kalandjai egy Instagram-bejegyzésre írt e-maillel kezdődtek.
A 24 éves érmihályfalvi lány nepáli kalandjai egy Instagram-bejegyzésre írt e-maillel kezdődtek.
A szerzővel Kolozsvár-könyveinek kolozsvári bemutatója előtt ültünk le beszélgetni sirályokról, fényekről, indiánokról és a dobhártya-visszavarrás mindennapos élményéről.
A szerzővel Kolozsvár-könyveinek kolozsvári bemutatója előtt ültünk le beszélgetni sirályokról, fényekről, indiánokról és a dobhártya-visszavarrás mindennapos élményéről.
Minden az egység illúziójával kezdődött, ami végül megvalósult, de nem úgy, ahogy azt tervezték – derül ki Bánkúti Gábor történész kolozsvári előadásából.
Minden az egység illúziójával kezdődött, ami végül megvalósult, de nem úgy, ahogy azt tervezték – derül ki Bánkúti Gábor történész kolozsvári előadásából.
A magyar zenetörténet legendás csapatát láthatta bárki, aki elzarándokolt Bonchidára az idei TIFF-en. És hej, micsoda hangattakot produkált az 50 éves Vágtázó Halottkémek.
A magyar zenetörténet legendás csapatát láthatta bárki, aki elzarándokolt Bonchidára az idei TIFF-en. És hej, micsoda hangattakot produkált az 50 éves Vágtázó Halottkémek.
A különböző szexuális kisebbségek közöttünk élnek. Ahogy az etnikai kisebbségek is a többség tömegei közt élnek. Megtanulni együtt élni, ez lehet egy cél. Ideológia-vezérelt hisztéria nélkül. Ez volna a neheze.
A különböző szexuális kisebbségek közöttünk élnek. Ahogy az etnikai kisebbségek is a többség tömegei közt élnek. Megtanulni együtt élni, ez lehet egy cél. Ideológia-vezérelt hisztéria nélkül. Ez volna a neheze.
A gyergyói zenekar szombati produkciójával örökre beírta magát a székelyföldi krónikákba.
A gyergyói zenekar szombati produkciójával örökre beírta magát a székelyföldi krónikákba.
A direkt magyarellenesség helyett továbbra is a szofisztikált ellehetetlenítési módszerekben bízik az európai táborba visszatért román állam.
A direkt magyarellenesség helyett továbbra is a szofisztikált ellehetetlenítési módszerekben bízik az európai táborba visszatért román állam.
A kolozsvári Jazz in the Park fesztivál továbbra sem (túl) drága, viszont szaporodnak a politikai üzenetek. És a bulizene. Ami önmagában nem baj. Virágozzék minden virág. Csak ne feledkezzünk meg a jazzről.
A kolozsvári Jazz in the Park fesztivál továbbra sem (túl) drága, viszont szaporodnak a politikai üzenetek. És a bulizene. Ami önmagában nem baj. Virágozzék minden virág. Csak ne feledkezzünk meg a jazzről.
Megnéztük, milyen 2025-ben a tavaly felújított kolozsvári Szamos-part a kirobbanó nyárban. Nem csalódtunk.
Megnéztük, milyen 2025-ben a tavaly felújított kolozsvári Szamos-part a kirobbanó nyárban. Nem csalódtunk.
Torockón koncertezett a legendás banda, ahol összefutottunk az emberrel, aki 25 év után először volt Edda koncerten.
Torockón koncertezett a legendás banda, ahol összefutottunk az emberrel, aki 25 év után először volt Edda koncerten.
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
A direkt magyarellenesség helyett továbbra is a szofisztikált ellehetetlenítési módszerekben bízik az európai táborba visszatért román állam.
A kolozsvári Jazz in the Park fesztivál továbbra sem (túl) drága, viszont szaporodnak a politikai üzenetek. És a bulizene. Ami önmagában nem baj. Virágozzék minden virág. Csak ne feledkezzünk meg a jazzről.