Ritka, mint a fehér holló: Felméri Cecíliával beszélgettünk első mozifilmjéről, amely egyben a negyedik Erdélyben

A kolozsvári rendező magyar–román koprodukcióban, sztárszínészekkel készítette a Spirált.
Hirdetés

Nem mondhatja el magáról túl sok erdélyi magyar filmalkotó, hogy lehetőséget kapott volna saját nagyjátékfilm készítésére, akár magyar, akár román állami támogatással. Az „erdélyi magyar nagyjátékfilm” ritka, mint a fehér holló – az idézőjelet az indokolja, hogy önmagában az is nehezen határozható meg, mitől számít egy film erdélyinek: a téma, a helyszín, a színészek, a felhasználható támogatások forrásai, a rendező személye vagy más kritériumok, esetleg ezek együtt tesznek transzilvánná egy alkotást. Ezért aztán helyesebb, ha „erdélyi magyar alkotók által rendezett nagyjátékfilmekről” beszélünk; és ezekből bizony nincs túl sok.

Interjúfotók: Erdély László

Az erdélyi magyar rendezők által a rendszerváltás után készített egészestés játékfilmeket – tehát nem a rövid-, animációs vagy dokufilmeket – szó szerint meg tudjuk számlálni egy kezünkön. Tompa Gábor 1999-ben rendezte az elsőt: a Csiki László írását adaptáló Kínai védelem román–magyar koprodukcióban készült, és jogi bonyodalmak miatt egy évtizedet késett a romániai bemutatója, hiszen a hazai közönség a 2009-es TIFF-fen láthatta először moziban. Szinte egy időben egyébként Lakatos Róbert dokumentum-játékfilmes road movie-jával, a Bahrtalo! Jó szerencsét! című, történetét és forgatási helyszíneit tekintve Kolozsvártól Egyiptomig ívelő „neorealista komédiával”. Aztán jött a Jakab-Benke Nándor rendezte Antigoné – avagy Erdélyben, filmet, együtt című önreflexív, szatirikus ál-Szophoklész-adaptáció, és ezzel nagyjából végére is értünk az erdélyi magyarnak nevezhető produkciók sorának.

Egészen mostanáig. A kolozsvári Felméri Cecília, akit eddig többszörösen díjazott kisjátékfilmjeiről és animációiról ismerhettünk (emlékszünk a Mátyás, Mátyásra?), most készíti első nagyjátékfilmjét, amely már az utómunka fázisában van, azaz a vágóasztalon – a filmnek december elejére kész kell lennie, hogy mikor kerül moziforgalmazásba, még nem tudni, ez függ az esetleges fesztiválbemutatóktól is. A Spirál című film a román–magyar koprodukciók sorában is premiernek számít: ez az első, erdélyi magyar alkotó által rendezett nagyjátékfilm, amit a román Országos Filmközpont (CNC) is támogat, a költségvetés nagyobbik részét adó Magyar Nemzeti Filmalap, illetve az Eurimages (az Európa Tanács kulturális alapja) mellett.

Kiss Diána Magdolna és Felméri Cecília | Forgatási fotók: Szilágyi Lenke 

A film tehát széleskörű nemzetközi finanszírozói háttérrel készült, ez azonban nem azt jelenti, hogy a költségvetése különösen nagy lenne, egyszerűen csak azt, hogy több kisebb forrásból állt össze egy szerény, de elegendő büdzsé, amelyből már normális körülményeket lehetett teremteni a film elkészítéséhez – tudtuk meg Felméri Cecíliától. Ebben pedig kulcsszerepe volt Muhi Andrásnak, a film producerének, akivel Felmérit több éves szakmai kapcsolat fűzi össze, lévén a korábbi rövidfilmjeinek többségén is a magyarországi szakemberrel dolgozott együtt.

Ez azonban már „más liga”, mint a rövidfilmeké: egy nagyfilm rendezése új kihívások elé állítja az embert. Talán a legnagyobb ezek közül, hogy a történetet a maga egészében lássa át, hiszen bármilyen változtatás a forgatókönyvben, az óhatatlanul kihatással van az egészre, megváltoztathatja a cselekmény hangsúlyait, akár a karakterek jellemét – és ez nem csak a forgatókönyvre, hanem a vágásra is igaz.

„Nagyobb ívben kell gondolkodni, ami nehezebb, de izgalmasabb is”,

a rendezőnő szerint.

Téli forgatás a befagyott tavon

Különösen egy olyan film esetében, mint a Spirál, amelynek „egybentartása” azért is volt nehéz, mert a története több mint egy évet ölel át, és minden évszakban forgattak, jelezvén az idő múlását. A forgatás tehát négy etapban zajlott, összességében 28 forgatási napon át, ami nagyon szoros tempót jelentett. Az némiképp megkönnyítette a stáb dolgát, hogy a helyszín változatlan maradt: végig egy tóparton, a magyarországi Sződligeten található horgásztónál forgatták a filmet, ahol azonban – amellett, hogy gyönyörű, festői természeti környezetet biztosított a történet számára – akadtak előre nem látott nehézségek. Felméri elmondása szerint ezek közül az egyik legfontosabb az időjárás szeszélyeinek való kiszolgáltatottság – ugyanis mindent természetes körülmények között forgattak, ő a korábbi munkáinál sem dolgozott soha stúdióban.

Borbély Alexandra, a film egyik női főszereplője

„A téli etappal szerettünk volna kezdeni, de nem lehetett előre tudni, hogy mikor fagy be a tó. Nagyon nehéz így tervezni, az egész stábbal állandóan egyeztetni kell újabb és újabb dátumokra, készenlétben tartani őket, és várni a hideget. Mivel csak márciusra fagyott be valamennyire, vártunk még egy évet, és utoljára hagytuk a téli etapot, mert arra nem volt elegendő a költségvetés, hogy vizuális effektusokkal, utómunkával »varázsoljunk« jeget a tóra

– meg a forgatást is lassítja, ha mindenféle platformokat, mesterséges környezetet kell építeni ehhez” – meséli, hozzátéve: „Szerencsére az idén befagyott a tó, és az utolsó két nap, amikor még jég volt rajta, sikerült leforgatni a jeleneteket, tényleg nagy szerencsénk volt. Vagy azzal is sakkozni kellett, hogy a jelenetek kontinuitása megmaradjon: ha egy jelenet elején süt a nap, de egy következő felvételnél már borús az idő, akkor a kettőt nem lehet összevágni.”

Réder György operatőr, Felméri Cecília rendező és Bagota Béla első rendezőasszisztens

Hirdetés

Minden forgatási etap komoly előkészületeket kívánt. A házat, amelyben a főszereplők laknak a történet szerint, ők maguk építették fel, bebútorozták, fűtést, vizet vezettek be, ezek működését minden alkalommal ellenőrizni kellett, elő kellett készíteni a jelenetekhez a berendezést, a kellékeket, az állatokat, a szükséges technikát (ún. technikai terepszemlét tartani), a színészekkel pedig próbálni a helyszínen, a forgatási napokon kívül.

Szerencséjére kiváló színészekkel és nagyon jó stábbal dolgozott, mondja Felméri, aki külön kiemeli Réder György operatőrt és Bagota Béla első rendezőasszistenst – róla egyébként érdemes elmondanunk, hogy idén mutatja be első nagyjátékfilmjét, a Valan című pszichotrillert, amely történetesen Erdélyben játszódik, Balánbányán és környékén forgatták.

Kiss Diána Magdolna és Bogdan Dumitrache

Ami a színészeket illeti: a filmnek három főbb szereplője van, egy férfi és két nő, az ő sajátos „háromszögtörténetük” köré épül a cselekmény – bár szerelmi háromszögnek csak áttételesen lehet nevezni, hiszen a két nő két különböző idősíkban fordul elő a férfi életében.

Felméri részben koprodukciós szempontokkal indokolta, hogy a magyar színésznők – a többek közt A nagy füzetből és az Örök télből ismert Kiss Diána Magdolna, illetve az Enyedi Ildikó Testről és lélekről című filmjének női főszerepével egycsapásra nemzetközi elismertséget szerző, az Európai Filmdíjat elnyerő, felvidéki származású Borbély Alexandra – mellett román színész, Bogdan Dumitrache játssza a férfi főszerepet.

Döntését azonban cseppet sem bánta meg: Dumitrachéval az első perctől kezdve kiválóan tudott együttműködni, olyan színész, akiről a néző elhiszi, hogy kint lakik a természetben, akivel megtörténhet ez a sztori, a külseje és a játéka is ezt sugallja. Ez az alkata mellett részben visszavezethető arra is, hogy a román színészi iskola természetesebb, egyszerűbb, a mindennapi beszéd- és viselkedésmódhoz közelebb álló – ha úgy tetszik: minimalistább – játékstílust kíván meg a művészektől, amint azt számos román újhullámos filmben láthatjuk.

Borbély Alexandra és Bogdan Dumitrache

Érdemes megjegyezni, hogy Bogdan Dumitrache – akit olyan filmekben láthattunk, mint a berlini Arany Medve-díjas Anyai szív (Poziția copilului), a Sieranevada vagy a Pororoca – megtanulta magyarul a szövegét, a film jelenlegi változatában az ő hangja hallatszik a hangsávon. És nemcsak megtanulta, hanem értette, akár szavanként is, ebben bizonyára az is szerepet játszott, hogy biztosítottak számára egy ún. language coach-ot, azaz „nyelvedzőt”, nyelvtanárt. A rendező számára dilemmát jelent, hogy utószinkronizálják-e egy magyar színész hangjával, vagy maradjon az eredeti – érthető, de kissé akcentusos – verzió.

A nyelvi különbség a forgatáson a színészek közti interakcióban is éreztette hatását: bár a két női és a férfi főszereplő közt kiválóan működött az interakció, de sokkal rigurózusabban kellett ragaszkodni például a forgatókönyvben leírtakhoz, mert ha a női szereplő kicsit is eltért a rögzített szövegétől, az összezavarta román partnerét, és ez meglehetősen kevés teret engedett az improvizációnak, a spontaneitásnak is.

Amikor magáról a sztoriról kérdezem, Felméri Cecília nevetve mondja, hogy ezt nehéz anélkül részletezni, hogy szpojlereznénk, azaz lelőnénk a poénokat. A Spirál egyfajta természeti környezetben játszódó lélektani dráma, amely arról szól, hogy folyamatosan ismétlődő körökben éljük az életünket.

„Mindig ugyanazokra a lelki helyekre kerülünk vissza, ahol már voltunk életünkben, ugyanazokat a helyzeteket éljük meg, és hasonló ügyekbe keveredünk, párkapcsolati, magánéleti szempontból is. Nehéz kiszakadni abból, amit már megszoktunk, és gyakran akkor is ragaszkodunk hozzá, ha már nem jó nekünk”

– foglalja össze a rendező.

Arról, hogy számára megadatott az esély, hogy fiatal erdélyi magyar alkotóként mozifilmet forgathasson, úgy vélekedik: nagyon hálás a lehetőségért, és ma már több lehetőség is adódik az induló tehetségek számára, ott van például a Magyar Nemzeti Filmalap pályakezdő rendezők számára meghirdetett Inkubátor programja.

„Nagyon fontos a kitartás ebben a szakmában, képesnek kell lenni átböjtölni azokat az éveket, amíg nem forgathatsz filmet, nem szabad feladni. De ez mindenütt érvényes, nem csak a határon túliak esetében”

– mondja a kolozsvári rendező, aki azért tudatában van az erdélyi filmesek sajátos, a magyarországiakénál nehezebb helyzetének.

„Az itteni fiatal filmesek kicsit kívülállók, nem tartoznak igazán egyik rendszerhez sem, de ebből akár előnyt is lehet kovácsolni, például úgy, hogy a román és magyar rendszer felé is lehet nyitni, mindkettőben építhetnek ki szakmai kapcsolatokat, pályázhatnak támogatásokért. Tényleg nagyon fontos a kitartás, az operativitás, és a hit a projektben, ezeknek a kombinációja vezethet ahhoz, hogy filmet csinálj. És ez minden egyes esetben így működik, soha nem fog elmúlni a bizonytalanság: nincs olyan, hogy egyszer összehozol valamit, és onnantól sínen vagy. Senki nincs sínen – de aki kitartó, és ezt akarja csinálni, annak sikerülhet”

– így összegzi tapasztalatait Felméri Cecília, mi pedig keresve sem találhatnánk ennél jobb tanulságot. A Spirált illetően pedig idézhetnénk egy korábbi erdélyi magyar nagyjátékfilm címét: Jó szerencsét!

Hirdetés