Ukrajna legnyugatibb tartománya ezúttal megúszta a hadiállapotot, a bizonytalanság érzése mégis minden eddiginél inkább jelen van a helyi magyarok hétköznapjaiban.
Beregszász főutcája, a főtér sarkán álló színházzal – vele szemben a nemrég felállított Fedák Sári-szobor –, a csípős télies szélben lengedező ernyőkkel, a magyar főiskola impozáns épülete előtt magasodó karácsonyfával, kicsit odébb az ukrán, magyar és európai színekben játszó, zsinagógából lett városi művelődési házzal egy kicsit kopott, de alapvetően élhető és kedélyes város képét mutatja. Egy városét, amely mintha nem is egy olyan országban lenne, amelyben pár napja vezették be a hadiállapotot.
A beregszászi színház bejárata
A hadiállapot érzete egyébként már a határ felé menet, a romániai utakon is eszembe jut: néhány helyen – bár a kárpátaljai utazásunk idején még három nap választ el a román nemzeti ünneptől – tetőtől talpig román trikolórba burkolózott fiatalokat lehet látni, akikről testtartásuk és hanghordozásuk alapján lerí, hogy vélhetőleg nem csak kávét fogyasztottak a reggelijük mellé. A centenáriumi eufóriából a hadiállapotba: egyik sem tűnik derűs opciónak, még akkor sem, ha tudjuk, hogy Kárpátalja egyelőre megúszta a rendkívüli állapotot és az azzal járó összes riasztó következményt; csak tíz ukrajnai megye részesült az „áldásból”, jellemzően az Oroszországgal, illetve az orosz érdekszférának számító területekkel – mint a Dnyeszter melléke, az Azovi- és Földközi-tenger – határos régiók.
Ukrajnát azonban ezekben a napokban nemcsak a kercsi orosz–ukrán incidens (milyen szép eufemizmus!) tartja lázban. Az utazásunkat megelőző napon az asztélyi határátkelőt – ahol átlépünk Ukrajnába – blokád alá vonták feldühödött autós tüntetők, akik a külföldi rendszámú autókkal kapcsolatos új állami szabályozás ellen tiltakozva bénították meg több határállomás amúgy sem mindig zavartalan forgalmát. Kárpátaljai barátaink mesélik el, miről is van szó pontosan: az ukrán kormány úgy döntött, véget vet az eddig teljesen bevett szokásnak számító tranzitálásnak, vagyis annak, hogy számosan a külföldi rendszámú autók tulajdonosai közül, elkerülendő a honosítás csillagászati költségeit (Ukrajnában forgalomba beíratni egy külföldön vásárolt használtautót nagyjából annyiba kerül, mint ha otthon vásárolnának új gépkocsit), ötnaponta átlépték a határt oda-vissza. Munka, család, plusz határátlépés, nagyjából hetente – ez is egy életforma.
Útlezárásos tüntetés a Csap-Záhony határátkelő ukrán oldalán | Fotó: Nemes János/MTI
Amikor legutóbb itt jártam, idén tavasszal – tényleg, újabban gyakrabban járok errefelé, mint haza a szüleimhez, a Helikon névre hallgató (ha már íróként jön ide az ember...) makkosjánosi hotelben lassan előre köszön a pultos –, nem gondoltam, hogy a helyzet súlyosbodni fog, bár belátom, ez csak az én naivitásomat „dicséri”. A kárpátaljaiak körében a feszültség érezhetően nőtt, és bár vannak higgadt hangok, melyek szerint az egész ügyet a média fújta fel, a hadiállapot részleges bevezetése pedig csak pánikkeltésre szolgál, a helyiek közérzetének meghatározó eleme a szorongás.
Kárpátalja magyarjai egyszerűen már nem hiszik el, hogy az elmúlt évek folyamatos jogsértései, államilag vezérelt vagy legalábbis szított vegzálásai (legutóbb Orosz Ildikót, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola rektorát idézte be az ukrán belügy október 23-i budapesti beszéde miatt, büntetőeljárás is indulhat ellene) után békén hagyják őket: azt, hogy Kárpátaljára egyelőre nem terjed ki a hadiállapot, ideiglenesnek, a szerencse pillanatnyi állásának tartják, amely bármikor megváltozhat, amikor a kijevi hatalmi önkénynek érdekében áll.
Emlékeztető a „permanens hadiállapotra”: az ukrán hősök fala a magyar többségű Beregszászon
Elég általános az a vélekedés is, hogy az egész helyzetnek belpolitikai okai vannak: a népszerűségét vesztő államfő, Porosenko – aki a donbászi harcok és a Krím de facto elcsatolása miatt sem ragadtatta magát ilyen példátlan lépésre – a hadiállapot bevezetésével igyekezett (volna) megszilárdítani a hatalmát, és nem mellékesen elhalasztani a számára valószínűleg nem sok jót tartogató választásokat. Ennek fényében maga a (formálisan) kiváltó ok, a kercsi szorosban megtörtént incidens is sajátos, már-már összeesküvés-elmélet ízű magyarázatokat nyer – nem tudni, mit miért tesznek a háttérben a hatalmasok, miért játszanak a tűzzel, de az egész a mi bőrünkre megy, és semmiképpen sem jöhetünk ki jól belőle.
És épp ez a leginkább aggasztó az elmúlt évek permanens (kimondott vagy kimondatlan) hadiállapotban való létezésében. A teljes létbizonytalanság, a belátható jövőperspektíva hiánya. A kárpátaljai magyarok – mentálisan legalábbis, de rengetegen közülük a szó szoros értelmében – amúgy is fél lábbal Magyarországon élnek, a külföldi munkavállalás, az elvándorlás soha nem látott mértékű, a kényszersorozástól (is) tartó fiatalok tömegesen hagyják el a szülőföldjüket, a gazdasági helyzet a béka ülepe alatt – minden újabb közérzetrontó fejlemény beláthatatlan mértékben járul hozzá Kárpátalja „kiürüléséhez”.
A KMKSZ plakátokkal kampányol a béke megőrzéséért
Vagy legalábbis az örökös tranzitáláshoz, az otthontalanság érzetének kialakulásához – egy olyan országban, amely maga is folyton ingázik, Kelet és Nyugat, a megkésett (és ezért túlhajtott) romantikus nemzetépítés és a sietős, sajátosan posztszovjet modernizáció között.
A „nagy egyesülés” centenáriumát ülő Romániába való visszatérésünk délelőttjén, a városközpontban bóklászva, Beke Mihály Andrásba, az erdélyi származású beregszászi magyar konzulba botlunk, aki több ízben házigazdája volt a Kárpátaljai Magyar Irodalmi Napok összmagyar merítésű rendezvényeinek. Kezet szorítunk: visszavárunk, mondja. Jövünk még, bólintunk, ha beengednek. És ezen most csak félig-meddig sikerül mosolyognunk.
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
A direkt magyarellenesség helyett továbbra is a szofisztikált ellehetetlenítési módszerekben bízik az európai táborba visszatért román állam.
A kolozsvári Jazz in the Park fesztivál továbbra sem (túl) drága, viszont szaporodnak a politikai üzenetek. És a bulizene. Ami önmagában nem baj. Virágozzék minden virág. Csak ne feledkezzünk meg a jazzről.
Jövő héten jelenti be a kormány a deficitcsökkentő intézkedéscsomagot. Két hónapos kiskutyát dobott ki az ablakon egy pașcani férfi.
Országszerte spontán munkabeszüntetést robbantottak ki hétfőn az adóhatóság, a nyugdíjpénztár, a munkaerő-közvetítő és a szociális kifizetési ügynökség alkalmazottai a kormány által tervezett, a közszféra dolgozóit érintő megszorító intézkedések miatt.
További híreink: elhunyt Kincses Előd, a marosvásárhelyi fekete március nagy tanúja, leégett a Vlegyásza-csúcson levő meteorológiai állomás, és van ahol idén már másodszor virágzik a cseresznye…
Két fiatal vesztette életét egy közlekedési balesetben vasárnapra virradóan Râmnicu Vâlceában. A rendőrség üldözte őket, miután nagy sebességgel közlekedtek, és nem álltak meg a jelzésre – közölte vasárnap a Vâlcea megyei rendőrség.
Elfogadta hétfő délutáni ülésén a bukaresti kormány azt a rendeletet, amely alapján havi bruttó 300 lejre korlátozzák a közalkalmazottak ártalmas vagy veszélyes munkakörülményekért járó bérpótlékát.
A Romániai Nyugdíjasok Országos Szövetsége (FNPR) elfogadhatatlannak tartja, hogy az állami nyugdíjak megsarcolása is része legyen a deficitcsökkentő intézkedéscsomagnak.
Minden az egység illúziójával kezdődött, ami végül megvalósult, de nem úgy, ahogy azt tervezték – derül ki Bánkúti Gábor történész kolozsvári előadásából.
Minden az egység illúziójával kezdődött, ami végül megvalósult, de nem úgy, ahogy azt tervezték – derül ki Bánkúti Gábor történész kolozsvári előadásából.
A magyar zenetörténet legendás csapatát láthatta bárki, aki elzarándokolt Bonchidára az idei TIFF-en. És hej, micsoda hangattakot produkált az 50 éves Vágtázó Halottkémek.
A magyar zenetörténet legendás csapatát láthatta bárki, aki elzarándokolt Bonchidára az idei TIFF-en. És hej, micsoda hangattakot produkált az 50 éves Vágtázó Halottkémek.
A különböző szexuális kisebbségek közöttünk élnek. Ahogy az etnikai kisebbségek is a többség tömegei közt élnek. Megtanulni együtt élni, ez lehet egy cél. Ideológia-vezérelt hisztéria nélkül. Ez volna a neheze.
A különböző szexuális kisebbségek közöttünk élnek. Ahogy az etnikai kisebbségek is a többség tömegei közt élnek. Megtanulni együtt élni, ez lehet egy cél. Ideológia-vezérelt hisztéria nélkül. Ez volna a neheze.
A gyergyói zenekar szombati produkciójával örökre beírta magát a székelyföldi krónikákba.
A gyergyói zenekar szombati produkciójával örökre beírta magát a székelyföldi krónikákba.
A direkt magyarellenesség helyett továbbra is a szofisztikált ellehetetlenítési módszerekben bízik az európai táborba visszatért román állam.
A direkt magyarellenesség helyett továbbra is a szofisztikált ellehetetlenítési módszerekben bízik az európai táborba visszatért román állam.
A kolozsvári Jazz in the Park fesztivál továbbra sem (túl) drága, viszont szaporodnak a politikai üzenetek. És a bulizene. Ami önmagában nem baj. Virágozzék minden virág. Csak ne feledkezzünk meg a jazzről.
A kolozsvári Jazz in the Park fesztivál továbbra sem (túl) drága, viszont szaporodnak a politikai üzenetek. És a bulizene. Ami önmagában nem baj. Virágozzék minden virág. Csak ne feledkezzünk meg a jazzről.
Megnéztük, milyen 2025-ben a tavaly felújított kolozsvári Szamos-part a kirobbanó nyárban. Nem csalódtunk.
Megnéztük, milyen 2025-ben a tavaly felújított kolozsvári Szamos-part a kirobbanó nyárban. Nem csalódtunk.
Torockón koncertezett a legendás banda, ahol összefutottunk az emberrel, aki 25 év után először volt Edda koncerten.
Torockón koncertezett a legendás banda, ahol összefutottunk az emberrel, aki 25 év után először volt Edda koncerten.
Az Antarktisz kutatásában új fejezetet nyitó hajó és legénységének történetét bemutató tárlat szeptember végéig látogatható.
Az Antarktisz kutatásában új fejezetet nyitó hajó és legénységének történetét bemutató tárlat szeptember végéig látogatható.
A temesvári Dordeduh úgy szólt koncerten, mint az atom.
A temesvári Dordeduh úgy szólt koncerten, mint az atom.
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
A direkt magyarellenesség helyett továbbra is a szofisztikált ellehetetlenítési módszerekben bízik az európai táborba visszatért román állam.
A kolozsvári Jazz in the Park fesztivál továbbra sem (túl) drága, viszont szaporodnak a politikai üzenetek. És a bulizene. Ami önmagában nem baj. Virágozzék minden virág. Csak ne feledkezzünk meg a jazzről.