Pedig akkor is irtó nagynak tűnt, amikor elkezdtem beléje járni.
Nekem az Apáczai volt Az Iskola. Nem a Báthory, vagy ahogy akkoriban épp nevezték: a 3-as számú Matematika-Fizika Líceum. Pedig oda is járogattam. Csak éppen marslakónak néztek. Hogy az akkori oszit idézzem: A bő mellényű tizenkilencesek. Ezt mindjárt elmagyarázom. A lényeg: igen gyakran éreztem magam úgy, mint amit a kutya kiokádott.
És az Ady-Șincai Líceum sem. Pedig oda is járogattam, miután a Báthoriból kiestem. (Akkoriban tizedik végén is volt felvételi.) Sőt, mi voltunk az utolsó magyar (fél)osztály, amely a Gaudeamust danolászva kilépett az iskola kapuján. De itt még marslakónak sem éreztem magam. Jártam bele. Muszájból.
Itt lettem szerelmes, először életemben. És másodszor is. Első szerelmem tárgyát Katalinnak hívták. És nem egyedül voltam szerelmes belé. Voltunk vagy tízen, pöpec harmadikos rómeók. Akiknek ugyan nem voltak kész, se félkész udvarlási formuláik, viszont elhatározták, hogy ők biza megcsókolják szívük hölgyét. És megvárták az iskola kapujában. És rávetették magukat. Irtó nagy cirkusz lett a dologból.
A második szerelmem tárgyát Csillának hívták. Ekkor, pöpec hetedikes rómeóként már rendelkeztem egy-két udvarlási formulával. Neki ajándékoztam azt, ami akkoriban a legnagyobb szentségeim közé tartozott: egy Farkas Bertalan űrutazását dicsőítő matricát. Csilla közönyösen elfogadta, megköszönte, aztán nem állt többet szóba velem.
1975-ben kezdtem a Király utcai épületbe járni. Az iskola hivatalos neve akkor épp az volt, hogy 3-as számú Líceum. Irtó ijesztő volt az a sok nagy ember. Herkulesnyi ötödikesek, trollméretű kilencedikesek, óriás tizenkettedikesek. Aztán, valamivel később feltűnt, hogy az iskola kisebb lett. Összement. Eltűntek az óriások. Meg a trollok. Egy tollvonásra. 1983-ban, amikor herkulesnyi nyolcadikosként kiléptem onnan, az iskola hivatalos neve épp az volt, hogy 19-es számú Általános Iskola. Innen származott a Báthory-beli marslakó-nevünk is: a bő mellényű tizenkilencesek.
1984-ben a „szomszéd” Emil Racoviță Líceumból hat elemi osztályt átdobtak az Apá… izé, a 19-esbe. Mint egy „multikulturális” gránátot. Ott is maradtak szépen, egészen 1998-ig, amikor is visszadobták őket a Racovițába. Ekkor az iskolát már hivatalosan is Apáczai Csere János Elméleti Líceumnak hívták.
Később a gyerekeim kezdtek az Apáczaiba járni. Az egyik 2014-ben, a másik 2017-ben. És ők látták, testközelből, ahogy az iskola megnőtt. Kitöltötte a rendelkezésre álló szűk teret. Én is elmentem, a bő mellényű tizenkilences. És
Hiába na, ezek a pillanatok már csak ilyenek. Akárhányadszorra is.
Ja, még valamit tanultam meg az Iskolában, annak idején. Ami fontos ma is. Megtanultam bízni az emberekben. És most akkor ezzel a bizalommal állok ebben a melák nagy Iskolában. Bízom abban, hogy az Iskola nem fog megint összemenni. És nem feltétlenül azért, mert valami bűnrossz viccként, összedől. És nem is azért, mert ismét behajít valaki egy multikulturális gránátot. Abban bízom, hogy nem fognak elfogyni belőle a lelkek.
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
A direkt magyarellenesség helyett továbbra is a szofisztikált ellehetetlenítési módszerekben bízik az európai táborba visszatért román állam.
A kolozsvári Jazz in the Park fesztivál továbbra sem (túl) drága, viszont szaporodnak a politikai üzenetek. És a bulizene. Ami önmagában nem baj. Virágozzék minden virág. Csak ne feledkezzünk meg a jazzről.
Esszük a vízízű, papírízű zöldségeket és közben álmodozunk letűnt korok finomságairól. De mi ennek az oka?
Pénteki ülésén a kormány megvitatta és jóváhagyta a deficitcsökkentő intézkedések első csomagjára vonatkozó törvénytervezetet – számolt be a Facebook-oldalán a pénzügyminiszter.
Állami költségvetésből buliztak a Salromnál, miközben megfeszített erővel keresték a hatóságok a parajdi bányakatasztrófa megoldását. A betegszabadságokat is érintik a kormány új megszorítási intézkedései.
Egy 70–80 méteres szakadékból került elő annak a motorosnak a holtteste, akit csütörtökön megtámadott egy medve a Transzfogarasi úton, a Vidraru-tó közelében.
Az olasz sajtó részleteket közölt a csütörtöki transzfogarasi halálos medvetámadás áldozatáról, a 48 éves Omar Farang Zinről, aki Facebook-oldalán tett közzé szerdán medvés fotókat és videókat.
Petre-Florin Manole munkaügyi miniszter csütörtöki sajtótájékoztatóján bejelentette, hogy a havi bruttó 347 lejes étkezési támogatásban pedig csak a bruttó hatezer lejnél kisebb alapfizetésű közalkalmazottak fognak részesülni.
„Az MI-nek, legyen bármilyen fejlett, nem minden porcikája tökéletes. Néha véletlenül nyilvánossá tesz szigorúan titkos adatokat a 3-as kormányzati rétegből. Csakhogy ezek az adatbázisok szintén holografikusan védettek, ráadásul a kódolásuk is dinamikus.”
„Az MI-nek, legyen bármilyen fejlett, nem minden porcikája tökéletes. Néha véletlenül nyilvánossá tesz szigorúan titkos adatokat a 3-as kormányzati rétegből. Csakhogy ezek az adatbázisok szintén holografikusan védettek, ráadásul a kódolásuk is dinamikus.”
Esszük a vízízű, papírízű zöldségeket és közben álmodozunk letűnt korok finomságairól. De mi ennek az oka?
Esszük a vízízű, papírízű zöldségeket és közben álmodozunk letűnt korok finomságairól. De mi ennek az oka?
Az embernek kedve lenne, nem emigrálni, dehogy, máshol se kolbászabb a kerítés, csak a reklámokban… inkább elbújni szégyenében, hogy ez a román(iai) rendszer ennyire képes.
Az embernek kedve lenne, nem emigrálni, dehogy, máshol se kolbászabb a kerítés, csak a reklámokban… inkább elbújni szégyenében, hogy ez a román(iai) rendszer ennyire képes.
„És a gondolkodó élet csendben átadja helyét a fanatikus és a zombi iszonyú és nevetséges szembenállásának.”
„És a gondolkodó élet csendben átadja helyét a fanatikus és a zombi iszonyú és nevetséges szembenállásának.”
Gondolkodás egy amazonasi fejével az erdélyi magyarság visszhangkamráiról.
Gondolkodás egy amazonasi fejével az erdélyi magyarság visszhangkamráiról.
Mert a szakik szerint már csak idő kérdése, hogy mikor veszi át az irányítást…
Mert a szakik szerint már csak idő kérdése, hogy mikor veszi át az irányítást…
A 85 éves Emil Constantinescu meglepően őszinte volt egy, a bányászjárás évfordulójára szervezett eseményen, de ez aligha nyújt elégtételt a történelmi sérelmekre…
A 85 éves Emil Constantinescu meglepően őszinte volt egy, a bányászjárás évfordulójára szervezett eseményen, de ez aligha nyújt elégtételt a történelmi sérelmekre…
Ami megfogalmazhatatlan, mégis mindig megpróbálkozunk vele.
Ami megfogalmazhatatlan, mégis mindig megpróbálkozunk vele.
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
A direkt magyarellenesség helyett továbbra is a szofisztikált ellehetetlenítési módszerekben bízik az európai táborba visszatért román állam.
A kolozsvári Jazz in the Park fesztivál továbbra sem (túl) drága, viszont szaporodnak a politikai üzenetek. És a bulizene. Ami önmagában nem baj. Virágozzék minden virág. Csak ne feledkezzünk meg a jazzről.