Talán fölösleges is a szöveg.  A kép önmagáért beszél. Van pár dolog, amit mégis odafirkálnék a homlokzatra, afféle mű-emlék-és-hurráoptimizmus-rombolóként.

Valóban csini lett a New York. Igaz, egyes műépítészek fanyalognak, hogy a helyreállítók nem kő- (és kor-) színűre pingálták a homlokzatot, hanem habfehérre. Mások szépen hallgatnak. Most mit izélnek itt egyesek? Örüljünk, hogy sikerült rávenni az itáliai börtönszabadságát töltő tulajdonost. Hát nem nagy siker? De.

Tökéletes jelkép lett a New York-ból. Kívül csini, belül rohad. Pont úgy, mint ez a csodálatos, multikulturális Kolozsvár. A Klúzs-Napokahontasz. Ahol épp román polgártársaink alkotják a fehér, mi, ungurok pedig az indián elemet. Persze, alapjában véve nincs ezzel semmi baj. Így történt, evvan. Ráadásul, hatalmas demokráciában élünk. Kolozsvár minden lakója otthonra lelhet itt. Sőt!

A rivaldás, jól kommunikálható eseményeken amolyan díszként kitolnak minket, ungurokat is a színpadra.

Íme, milyen világbéke van a poliszban. Hát báncsa valaki a drága ungurokat? Ni, milyen mutatós emberpéldányok. S milyen békén vannak hagyva.

Ja, hogy mind itten izélnek, azt akarják, legyen kiírva a nyelvükön a város neve? De hát, kedves ungurok, a törvény aszongya, nem vagytok elegen ehhez. És a törvény, az törvény. Miért nem szaporodtok? Miért mind migráltok, mint zsidóban a fájdalom? Így nem lesz meg a 20 százalék.

Ja, hogy mind felkapják a fejüket, ha egy kicsit letöröljük őket a térképről? Kicsit átírjuk a múltat, s akkor mi van?

Megmondták az okos történészek is: a nemzetállam nem tűri meg a kisebbségeket.

És az okos történészeknek igazuk van. Most ezért tényleg ne haragudjatok ránk. Csak azt tesszük, amit a természetünk diktál. Egy dolgot megígérhetünk: amíg még vagytok, mindig készek leszünk kitolni benneteket a multikulti színpadokra. Díszfaszként. Ja, igazi autonómiát meg akkor kaptok, amikor DNS-vizsgálattal sikerül bizonyítani: Jézus nem volt dák.

Oké, mondhatná akárki, semmi új a nap alatt. Így megy ez. És az sem újdonság, hogy a díszfasz magyarok tiltakoznak. Micsináljunk mi is? Igaz, azért lehetne ezt jobban is csinálni. Nem feltétlenül a tiltakozást. A kommunikációt. Például meg lehetne kísérelni azt, hogy választott képviselőink ne talált tárgyként felhasználható politikai tőkét kalapáljanak egy főtéri jégpályából. Vagy ne próbaposzterekkel takarózzanak. Persze, ez teljes mértékben ellentmond a politikai logika ostobaságának. Ők politikusok. És nem kell rájuk ezért haragudni: ők is úgy cselekednek, ahogy a természetük diktálja. Igaz, van nekik egy másik szerepük is, amelyet voksunkkal épp mi osztottunk rájuk.

A városgazdáé. Na, ezért már lehet rájuk haragudni. Egy városgazda nem takarózik próbaposzterrel.

Hanem azt mondja: köszönjük a jelzést, kedves civil társadalom, máris utánajárunk. És akkor nem kellene tisztára mosakodniuk, és nem is kellene őket tisztára mosni, hogy jaj, hát a magasságos hivatalban nem is tehetnek semmit. Maximum az asztalra csaphatnak. Helyesen, amúgy. Csak épp a logika hibádzik.

Tehát: a volt New York szálló tökéletes jelkép lett. Pontosan tükrözi a polisz-táj állapotát. Amely kívül szintén csini. És belül szintén rohad.