Hangszerkészítőként és -restaurátorként fával dolgozik, de papírral is, hisz költő, író – de mindenekelőtt életművész. Ő Márkus Barbarossa János.
Azt, hogy életművész, inkább ő szokta mondani magáról, nem mások róla, mert ez a szó közkeletű használatban léhűtőt jelent, akiről nem tudni, miből él, mégis mindig van pénze – vezeti fel László Noémi moderátor Márkus János estjét, akit a védjegyévé vált hosszú rőt szakálla okán többnyire Barbarossaként ismernek. Márkusra azonban nem áll ez a meghatározás, hiszen sokan tudják róla, hogy a patinás bécsi aukciósház, a Dorotheum szakértője, hírneves hangszer-restaurátor és hangszerkészítő mester.
Az életművészet az ő felfogásában azt jelenti, hogy az élet: művészet, de ez fordítva is igaz, a művészet is élet, bár néha „maximális szart is produkál”. Aki így gondolkodik – fejtegeti Márkus –, az maga szabja meg „saját káoszának rendjét”, nem hagyja azt a véletlenre.
– idézi egy korábbi maximáját beszélgetőtársa. Ő maga ennek szellemében próbált élni mindig, ezt jelzi az is, hogy már egészen korán sajátos viszonya alakult ki az oktatási intézmények kötött rendjével szemben, tudását nem annyira a tanulás bevett, intézményes útján szerezte, inkább – a reneszánsz emberideált követve – tanoncként, inasként elleste a különböző mesterektől.
Márkus Barbarossa János és László Noémi a Bulgakovban | Fotó forrása: Facebook
Barbarossa kiváló mesélő, aki könnyedén eléri, hogy történetei – bármily meghökkentőek legyenek, és valljuk be, vannak ilyenek szép számmal – mintegy megelevenedjenek a hallgatósága előtt. Érezzük a nagymama cukrászsüteményeinek illatát a nagyváradi Astoriában, ahol Juhász Gyula csapta neki a szelet; a szilágysomlyói zárda hűvösét, ahol kisgyerekként nevelkedett; a kukoricacsuhé puha tapintását, amely, bevallása szerint, első gyermekkori emléke; a szilágysági román asszonyok által hozott házialma naftalinszagát; az iskolakerülés közben látogatott órásmester műhelyének titokzatosságát; a véső találkozását a kővel a Rulikowski temetőben.
És bár először a kővel találkozott – sőt, bevallása szerint, még hangszert is készített belőle –, a fa az igazi világa, művészi praxisának közege, ami egy régiségkereskedőtől és hangszerszakértőtől nem meglepő.
– jegyzi meg, némi derültséget okozva. Így azonban olyan ember lett belőle, aki a műtárgyak korát és állagát határozza meg, hiszen a 18. századig elég kevesen írták alá a műveiket, ezért nehéz beazonosítani a szerzőt vagy a készítés idejét.
Az, amit mi Rubens műveinek ismerünk, valójában egy műhelynyi festőinas kollektív munkája, akik a mester útmutatásai alapján dolgoztak – ismerteti Barbarossa a művészettörténeti adalékokat, majd kijelenti: sokan az írók közt is ezt teszik, mai napig. És nemcsak a Bibliáról van szó, amelyet „irodalmi titkárok” serege alkotott, hanem olyan kortárs – bár már halott – szerzőkről is, mint Umberto Eco (aki ezt – lepi meg a közönségét Márkus – maga árulta el neki).
Ha már irodalomnál tartunk: Márkus Barbarossa – bár számos verseskötete jelent meg, sőt egy regénye is, a kilencvenes évek Music Pub körüli kolozsvári művészvilágát megrajzoló Fidelius – viszonylag későn kezdett publikálni, azt is csak a fiai unszolására.
Addig viszont már ismert dalszerző volt, a folkzene erdélyi képviselője, a sepsiszentgyörgyi színház művésztársulatának „bohóca” – mint mondja, életében több mint 400 dalt, dalszöveget írt (a hetvenes évek romániai magyar pop-rockzenéjéről bővebben itt és itt olvashatnak).
1984-ben távozott az országból, Bécsben élt a rendszerváltásig, azóta pedig kétlaki életet folytat, állandó mozgásban az osztrák főváros és Erdély között, mert Magyarországot csak afféle „átutazó területnek” és „vidéknek” tekinti, ahol sosem élt és nem is szeretne. De otthon tud lenni lényegében bárhol a nagyvilágban: ha már történetmesélés, mintegy bónuszként még elmondja az általa viselt mellény csodálatos történetét, amelyet egy marokkói költőtől kapott ajándékba.
Nem hiába nevezik sokan világcsavargónak, „erdélyi garabonciásnak”, említi meg László Noémi, aki zárszóként Molnár Vilmos Barbarossáról írt szavait idézi: „Nem sok emberről keringenek legendák már életében. Barbarossáról igen. A kevésbé hihetőekről időnként kiderül: ráadásul még igazak is.”
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
A direkt magyarellenesség helyett továbbra is a szofisztikált ellehetetlenítési módszerekben bízik az európai táborba visszatért román állam.
A kolozsvári Jazz in the Park fesztivál továbbra sem (túl) drága, viszont szaporodnak a politikai üzenetek. És a bulizene. Ami önmagában nem baj. Virágozzék minden virág. Csak ne feledkezzünk meg a jazzről.
Jövő héten jelenti be a kormány a deficitcsökkentő intézkedéscsomagot. Két hónapos kiskutyát dobott ki az ablakon egy pașcani férfi.
Országszerte spontán munkabeszüntetést robbantottak ki hétfőn az adóhatóság, a nyugdíjpénztár, a munkaerő-közvetítő és a szociális kifizetési ügynökség alkalmazottai a kormány által tervezett, a közszféra dolgozóit érintő megszorító intézkedések miatt.
További híreink: elhunyt Kincses Előd, a marosvásárhelyi fekete március nagy tanúja, leégett a Vlegyásza-csúcson levő meteorológiai állomás, és van ahol idén már másodszor virágzik a cseresznye…
Két fiatal vesztette életét egy közlekedési balesetben vasárnapra virradóan Râmnicu Vâlceában. A rendőrség üldözte őket, miután nagy sebességgel közlekedtek, és nem álltak meg a jelzésre – közölte vasárnap a Vâlcea megyei rendőrség.
Elfogadta hétfő délutáni ülésén a bukaresti kormány azt a rendeletet, amely alapján havi bruttó 300 lejre korlátozzák a közalkalmazottak ártalmas vagy veszélyes munkakörülményekért járó bérpótlékát.
Életét vesztette a Ratosnya közelében történt baleset egyik áldozata vasárnap délután, egy másik személyt mentőhelikopterrel szállítottak kórházba.
Minden az egység illúziójával kezdődött, ami végül megvalósult, de nem úgy, ahogy azt tervezték – derül ki Bánkúti Gábor történész kolozsvári előadásából.
Minden az egység illúziójával kezdődött, ami végül megvalósult, de nem úgy, ahogy azt tervezték – derül ki Bánkúti Gábor történész kolozsvári előadásából.
A magyar zenetörténet legendás csapatát láthatta bárki, aki elzarándokolt Bonchidára az idei TIFF-en. És hej, micsoda hangattakot produkált az 50 éves Vágtázó Halottkémek.
A magyar zenetörténet legendás csapatát láthatta bárki, aki elzarándokolt Bonchidára az idei TIFF-en. És hej, micsoda hangattakot produkált az 50 éves Vágtázó Halottkémek.
A különböző szexuális kisebbségek közöttünk élnek. Ahogy az etnikai kisebbségek is a többség tömegei közt élnek. Megtanulni együtt élni, ez lehet egy cél. Ideológia-vezérelt hisztéria nélkül. Ez volna a neheze.
A különböző szexuális kisebbségek közöttünk élnek. Ahogy az etnikai kisebbségek is a többség tömegei közt élnek. Megtanulni együtt élni, ez lehet egy cél. Ideológia-vezérelt hisztéria nélkül. Ez volna a neheze.
A gyergyói zenekar szombati produkciójával örökre beírta magát a székelyföldi krónikákba.
A gyergyói zenekar szombati produkciójával örökre beírta magát a székelyföldi krónikákba.
A direkt magyarellenesség helyett továbbra is a szofisztikált ellehetetlenítési módszerekben bízik az európai táborba visszatért román állam.
A direkt magyarellenesség helyett továbbra is a szofisztikált ellehetetlenítési módszerekben bízik az európai táborba visszatért román állam.
A kolozsvári Jazz in the Park fesztivál továbbra sem (túl) drága, viszont szaporodnak a politikai üzenetek. És a bulizene. Ami önmagában nem baj. Virágozzék minden virág. Csak ne feledkezzünk meg a jazzről.
A kolozsvári Jazz in the Park fesztivál továbbra sem (túl) drága, viszont szaporodnak a politikai üzenetek. És a bulizene. Ami önmagában nem baj. Virágozzék minden virág. Csak ne feledkezzünk meg a jazzről.
Megnéztük, milyen 2025-ben a tavaly felújított kolozsvári Szamos-part a kirobbanó nyárban. Nem csalódtunk.
Megnéztük, milyen 2025-ben a tavaly felújított kolozsvári Szamos-part a kirobbanó nyárban. Nem csalódtunk.
Torockón koncertezett a legendás banda, ahol összefutottunk az emberrel, aki 25 év után először volt Edda koncerten.
Torockón koncertezett a legendás banda, ahol összefutottunk az emberrel, aki 25 év után először volt Edda koncerten.
Az Antarktisz kutatásában új fejezetet nyitó hajó és legénységének történetét bemutató tárlat szeptember végéig látogatható.
Az Antarktisz kutatásában új fejezetet nyitó hajó és legénységének történetét bemutató tárlat szeptember végéig látogatható.
A temesvári Dordeduh úgy szólt koncerten, mint az atom.
A temesvári Dordeduh úgy szólt koncerten, mint az atom.
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
A direkt magyarellenesség helyett továbbra is a szofisztikált ellehetetlenítési módszerekben bízik az európai táborba visszatért román állam.
A kolozsvári Jazz in the Park fesztivál továbbra sem (túl) drága, viszont szaporodnak a politikai üzenetek. És a bulizene. Ami önmagában nem baj. Virágozzék minden virág. Csak ne feledkezzünk meg a jazzről.