A bizalmatlansági indítvány előidézte helyzet talán minden eddiginél nyersebben mutatja meg, hogy az, amit hajlamosak vagyunk magasztos, polgári jogi küzdelemnek látni, milyen mértékben kiszolgáltatott a napi zsákmányszerző harcoknak és alkuknak.
A látszólagos irracionalitásnak az a fékevesztett tombolása, amit az elmúlt napokban tapasztaltunk – és aminek korántsincs vége, sőt – a PSD és az RMDSZ közti „kormánybuktató” tárgyalások kapcsán, még a funarióta korszakon szocializálódott edzettebb magyarokat is meghökkentette. Ha volt is illúziónk azzal kapcsolatban, hogy a nemzeti kisebbségek jogai a pillanatnyi politikai érdekek által meghatározott diskurzuson kívüli erőtérben is bírnak valamiféle – a napi politika fölé emelkedő, a sokat hangoztatott, de láthatatlan európai normákkal összefüggésben levő – relevanciával, olyan gyorsan foszlott szét, mint pártjának parlamenti támogatása a kapálózó miniszterelnök mögül.
A reflektálatlan dühöt – és annak nagyon is tudatos politikai becsatornázását – az váltotta ki, hogy az RMDSZ az előállt helyzetben azt tette, amit minden épeszű politikai alakulat művelne: igyekezett alku tárgyává tenni politikai agendája néhány lényegesnek tartott elemét, amelyek, a szövetség sajátos jellegéből fakadóan, történetesen a kisebbségi jogérvényesítést célozzák. (Más kérdés, hogy mekkora hatásfokkal. A tapasztalat arra int, hogy gyanakvással fogadjunk minden ígéretet és potenciális engedményt az uralkodó román politikai elit részéről. Az események követhetetlenül gyors váltakozása pedig nagyon is megerősíti ezt a gyanút.)
Dragnea ugyanis láthatóan – és ebben kétségkívül igaza van az ellenzéki kommentátoroknak és politikusoknak – a személyes politikai túlélését biztosító voksokért az anyját is eladná, ha lenne kinek; ámbár, sajnálatos módon, a soviniszta félelmek dacára nincs abban a pozícióban, hogy Erdélyt is áruba bocsássa.
Nem az a kérdés tehát, hogy a szociáldemokrata pártelnök viselkedése immorális-e, és hogy normális körülmények között akár csak bottal érdemes lenne-e megpiszkálni azt a világos ideológiai-politikai körvonalak nélküli gomolygó konglomerátumot, amit PSD-nek hívnak, hanem hogy az adott kontextusban mi a politikai cselekvés „ár-érték aránya”. Végzetes naivitás azt gondolni, hogy ebben a helyzetben a jófiúk harcolnak a rosszfiúkkal, bár ezt a gyakori téveszmét, úgy tűnik, nehéz kiirtani a lelkesedésre mindig hajlamos véleményformálók körében. A politika – és a világnak erre a szegletére ez különösen igaz – ritkán működik „fekete-fehér” alapon (mellesleg említenénk meg itt, hogy az RMDSZ által most elővett kisebbségi törvénytervezet cseppet sem problémátlan, de erről majd máskor).
Akik valamilyen morális fölényérzettel közelítenek a kialakult – amúgy a közügyek szempontjából tökéletesen értelmetlen, kizárólag személyes érdekharcokról és ambíciókról szóló – válsághelyzethez, ne feledjék azt sem, hogyan tesz keresztbe a vezető ellenzéki párt az anyanyelvhasználati jogok bővítésének (és korábban is, az egészségügyi nyelvhasználatnak), hogyan uszít mosdatlan szájjal a magyarok ellen az egykor székely-magyar szavazatokkal túlélő, levitézlett hajóskapitány (Traian Băsescunak persze a pontosabb információk kedvéért nem ártana fellapoznia egy történelemkönyvet) vagy miként fröcsögnek élő adásban a nagyon européer (olyannyira, hogy a jelenlegi helyzetben is jobbnak látja Nyugat-Európában tartózkodni) államelnök szellemi támogatói holdudvarába tartozó médiahiénák.
És nem azért, hogy átessünk a ló túlsó oldalára és elkezdjük szeretni a teleormani Nagy Testvért, hanem azért, hogy világossá váljék, nem tanácsos a ló egyik oldalára sem kerülni. A kockázat persze nagy: ha az RMDSZ elbukik az alkufolyamatban – márpedig a jelek most efelé mutatnak –, a következményeit ugyanúgy viselnie kell, mint az esetleges sikeres tárgyalások pozitív hozadékát.
Nincs ingyenebéd, és bármi történjék is, nem maradhatunk örökké ártatlanok.
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
A direkt magyarellenesség helyett továbbra is a szofisztikált ellehetetlenítési módszerekben bízik az európai táborba visszatért román állam.
A kolozsvári Jazz in the Park fesztivál továbbra sem (túl) drága, viszont szaporodnak a politikai üzenetek. És a bulizene. Ami önmagában nem baj. Virágozzék minden virág. Csak ne feledkezzünk meg a jazzről.
Esszük a vízízű, papírízű zöldségeket és közben álmodozunk letűnt korok finomságairól. De mi ennek az oka?
Medve végzett egy olasz turistával a Transzfogarasi út Argeș megyei szakaszán – közölték a hatóságok csütörtökön.
Állami költségvetésből buliztak a Salromnál, miközben megfeszített erővel keresték a hatóságok a parajdi bányakatasztrófa megoldását. A betegszabadságokat is érintik a kormány új megszorítási intézkedései.
Egy 70–80 méteres szakadékból került elő annak a motorosnak a holtteste, akit csütörtökön megtámadott egy medve a Transzfogarasi úton, a Vidraru-tó közelében.
Az olasz sajtó részleteket közölt a csütörtöki transzfogarasi halálos medvetámadás áldozatáról, a 48 éves Omar Farang Zinről, aki Facebook-oldalán tett közzé szerdán medvés fotókat és videókat.
Petre-Florin Manole munkaügyi miniszter csütörtöki sajtótájékoztatóján bejelentette, hogy a havi bruttó 347 lejes étkezési támogatásban pedig csak a bruttó hatezer lejnél kisebb alapfizetésű közalkalmazottak fognak részesülni.
„Az MI-nek, legyen bármilyen fejlett, nem minden porcikája tökéletes. Néha véletlenül nyilvánossá tesz szigorúan titkos adatokat a 3-as kormányzati rétegből. Csakhogy ezek az adatbázisok szintén holografikusan védettek, ráadásul a kódolásuk is dinamikus.”
„Az MI-nek, legyen bármilyen fejlett, nem minden porcikája tökéletes. Néha véletlenül nyilvánossá tesz szigorúan titkos adatokat a 3-as kormányzati rétegből. Csakhogy ezek az adatbázisok szintén holografikusan védettek, ráadásul a kódolásuk is dinamikus.”
Esszük a vízízű, papírízű zöldségeket és közben álmodozunk letűnt korok finomságairól. De mi ennek az oka?
Esszük a vízízű, papírízű zöldségeket és közben álmodozunk letűnt korok finomságairól. De mi ennek az oka?
Az embernek kedve lenne, nem emigrálni, dehogy, máshol se kolbászabb a kerítés, csak a reklámokban… inkább elbújni szégyenében, hogy ez a román(iai) rendszer ennyire képes.
Az embernek kedve lenne, nem emigrálni, dehogy, máshol se kolbászabb a kerítés, csak a reklámokban… inkább elbújni szégyenében, hogy ez a román(iai) rendszer ennyire képes.
„És a gondolkodó élet csendben átadja helyét a fanatikus és a zombi iszonyú és nevetséges szembenállásának.”
„És a gondolkodó élet csendben átadja helyét a fanatikus és a zombi iszonyú és nevetséges szembenállásának.”
Gondolkodás egy amazonasi fejével az erdélyi magyarság visszhangkamráiról.
Gondolkodás egy amazonasi fejével az erdélyi magyarság visszhangkamráiról.
Mert a szakik szerint már csak idő kérdése, hogy mikor veszi át az irányítást…
Mert a szakik szerint már csak idő kérdése, hogy mikor veszi át az irányítást…
A 85 éves Emil Constantinescu meglepően őszinte volt egy, a bányászjárás évfordulójára szervezett eseményen, de ez aligha nyújt elégtételt a történelmi sérelmekre…
A 85 éves Emil Constantinescu meglepően őszinte volt egy, a bányászjárás évfordulójára szervezett eseményen, de ez aligha nyújt elégtételt a történelmi sérelmekre…
Ami megfogalmazhatatlan, mégis mindig megpróbálkozunk vele.
Ami megfogalmazhatatlan, mégis mindig megpróbálkozunk vele.
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
A direkt magyarellenesség helyett továbbra is a szofisztikált ellehetetlenítési módszerekben bízik az európai táborba visszatért román állam.
A kolozsvári Jazz in the Park fesztivál továbbra sem (túl) drága, viszont szaporodnak a politikai üzenetek. És a bulizene. Ami önmagában nem baj. Virágozzék minden virág. Csak ne feledkezzünk meg a jazzről.