A kolozsvári polgármester állítólagos humorkodását – és annak értelmezését – nem lehet függetleníteni a kontextusától: vagyis a polgármester és a magyar közösség viszonyának megromlásától.
ez már a második alkalom, hogy pengét váltunk ezen a felületen, lassan olyanok leszünk, mint egy zsörtölődő, összeszokott házaspár, de hát – amint utalsz is rá, kissé belterjes módon – némely valódi házasság hamarabb véget ér, mint amennyi ideje mi ismerjük egymást.
Az a helyzet, hogy majdnem megfogtál, és ez is csak annak köszönhető, hogy eléggé ismersz. Először is, tudod, hogy szoktam nevetni a – néha egész jó – vicceiden. Aztán meg kétségkívül van némi pikantéria abban, hogy ezúttal én kényszerülök a politikai korrektség sótlan lovagjának szerepébe, aki nem érti a humort és/vagy az iróniát.
Meglehet, hogy – amint szellemesen és burkoltan sugallod – nekem magamnak nincs humorérzékem, de az egészen biztos, hogy esztétikai kategóriaként képes vagyok dekódolni, ha megjelenik valahol.
annak idején megvédtem egy írásomban az Academia Cațavencut a diszkriminációellenes tanács megrovásával szemben, mely megrovást egy „magyarellenes” poén miatt „érdemeltek ki”. Én jót nevettem azon az ügyön, mint egyébként az általad említett, Ioan Rus-féle, erősen határesetnek számító, de a humort mindenképp megcsillantó megjegyzésen is. De itt nem erről van szó.
A kettőnk értelmezése között ugyanis van egy nagy különbség. Vagy talán több is, de most csak a legfontosabbat említem.
Őszintén szólva, én meghökkentem azon az általad felvetett lehetőségen, miszerint itt a viccelődés sajátos esetével állunk szemközt. Ezt te evidenciaként kezeled, csak azt nem értem, milyen alapon. A kedvedért újranéztem az ominózus felvételt: egy feszült, némiképp ideges embert látok, aki mintha érezné, hogy ezen a helyen, ahol éppen áll, jól kell teljesítenie, mert a közeg – hogy úgy mondjam – nem százszázalékosan barátságos. Az, hogy te nálam sokkal jobban ismered őt, ebből kifolyólag az állítólagos humorát is, nem érv: egy elöljárót nem kötelező közelről ismerni ahhoz, hogy megértsük, mit akar mondani egy ünnepi rendezvényen, és ezzel neki tisztában kell lennie.
Ne kerteljünk: Emil Bocnak hülyének kellene lennie ahhoz, hogy ne tudja, magyar szempontból vaj van a fején. Márpedig hülyének nem hülye, ez egészen bizonyos, sőt – mint utaltam rá a korábbi cikkemben – még azt sem feltételezem róla, hogy rosszindulatú.
És el is érkeztünk az értelmezési nehézségek eredőjéhez. A kontextus, kedves Szaki, a kontextus.
Nem tudom, hogy vagy vele, de én cseppet sem tudtam nevetni azon a hadjáraton, amit a polgármester úr hősiesen levezényelt (és vezényel továbbra is) a többnyelvű helységnévtáblák – és úgy általában: a többnyelvűség – ellen Erdély többnyelvű és több kultúrájú fővárosában. Az, hogy csak most kiabáltak be neki, és csak egyetlen vállalkozó, tulajdonképpen meglepő – ez már sokkal korábban várható lett volna, ha nem lenne bennünk olyan irdatlan nagy humorérzék.
Mert Emil Boc állítólagos humorkodása ebben a kontextusban értelmeződik, akár tetszik ez neki, akár nem – a mondatait nem lehet ettől függetlenítve értelmezni. Tetszettek volna nem ámokot futni multikulturalitás-ügyben, akkor most nevethetnénk együtt, és milyen jól éreznénk magunkat, külön-külön meg együtt is, összekacsintanánk, ahogy az szokás asztaltársak között.
Ha ezt Boc nem érzékeli, akkor humora ugyan lehet, hogy van, de a helyzetértékelése pocsék.
Apropó asztaltársak: mint utaltam rá, valóban szívesen hallgatom a nem-píszi vicceidet reggeli kávézásaink alkalmával, de abban biztos vagyok, hogy némely poénjaidat nem sütnéd el a pódiumon, egy ünneplő gyülekezet előtt. Márpedig nem tekinthetünk el attól, hogy itt pont ez történt – már ha elfogadjuk, hogy humorizálásról van szó, amit én továbbra is erősen kétlek. És még azt is elfogadom, ha szerinted a privát és a nyilvános megszólalás közt nincs jelentős különbség – tőled, magánvéleményként, de egy nagyváros polgármesterétől, egykori miniszterelnöktől nem.
Hát így jártunk: nem záródott be az az ajtó, csak éppen nem mindegy, hogyan nyitják ki.
Ui.: Szurkolj annak, hogy mihamarabb kitavaszodjon, és a Sisters elé kipakolják az asztalokat reggel. A dohányzástilalom miatt én egyhamar nem kávézom zárt térben, amit bánok, mert a vicceidről nem szívesen maradnék le ezután sem - és egyáltalán.
Nem, nem vicc.
(Szakáts István vitaindító cikke itt olvasható el.)
„És a gondolkodó élet csendben átadja helyét a fanatikus és a zombi iszonyú és nevetséges szembenállásának.”
Gondolkodás egy amazonasi fejével az erdélyi magyarság visszhangkamráiról.
Minden az egység illúziójával kezdődött, ami végül megvalósult, de nem úgy, ahogy azt tervezték – derül ki Bánkúti Gábor történész kolozsvári előadásából.
A magyar zenetörténet legendás csapatát láthatta bárki, aki elzarándokolt Bonchidára az idei TIFF-en. És hej, micsoda hangattakot produkált az 50 éves Vágtázó Halottkémek.
Van ez a tervezett második deficitcsökkentő csomag, amiben a különleges nyugdíjak problémáját is megoldják állítólag. Na ja. Hogyne. Persze. Naná…
Országszerte egyre több kiskorú szenved balesetet elektromos rollerrel. Szatmár megyében az elmúlt hétvégén három 10 és 12 év közötti gyereket kellett sérülésekkel kórházba szállítani.
Eközben a pozícióhalmozásnak (is) hadat üzenő Bolojan épp halmozza a pozíciókat, a PSD-ben pedig dúl a belső hatalmi harc.
A rendőrség közlekedési tájékoztató központja (Infotrafic) szerint a 7B jelzésű országút Arad és Tornya közötti szakaszán történt balesetben két autó volt érintett.
Tavaly öt év után először fordult elő, hogy több romániai távozott Németországból, mint ahányan odaérkeztek.
Egyelőre tisztázatlan okok miatt lekapcsolódott a világítás, félbeszakadt az FK Csíkszereda-Bukaresti Dinamo találkozó a 63. percben.
Van ez a tervezett második deficitcsökkentő csomag, amiben a különleges nyugdíjak problémáját is megoldják állítólag. Na ja. Hogyne. Persze. Naná…
Van ez a tervezett második deficitcsökkentő csomag, amiben a különleges nyugdíjak problémáját is megoldják állítólag. Na ja. Hogyne. Persze. Naná…
Befejezhetetlen írás a Pénzpazarlásra Harminc Éve Rácsodálkozó Döntéshozók Országára rácsodálkozásról.
Befejezhetetlen írás a Pénzpazarlásra Harminc Éve Rácsodálkozó Döntéshozók Országára rácsodálkozásról.
A birminghami műfajteremtő metállegendák hagyatéka az egyetemes kultúra része marad. Azoknak is, akik a vasfüggöny mögül lesték őket, és azoknak is, akik az angol vasöntödékből.
A birminghami műfajteremtő metállegendák hagyatéka az egyetemes kultúra része marad. Azoknak is, akik a vasfüggöny mögül lesték őket, és azoknak is, akik az angol vasöntödékből.
Az ember igyekszik érteni, hogy a természetet óvni kell. És azt is, hogy az állatokat szeretni kell. De azt is meg kellene érteni, hogy jelen pillanatban nem az embernek kell mennie, hanem a medvének. Pont.
Az ember igyekszik érteni, hogy a természetet óvni kell. És azt is, hogy az állatokat szeretni kell. De azt is meg kellene érteni, hogy jelen pillanatban nem az embernek kell mennie, hanem a medvének. Pont.
„Az MI-nek, legyen bármilyen fejlett, nem minden porcikája tökéletes. Néha véletlenül nyilvánossá tesz szigorúan titkos adatokat a 3-as kormányzati rétegből. Csakhogy ezek az adatbázisok szintén holografikusan védettek, ráadásul a kódolásuk is dinamikus.”
„Az MI-nek, legyen bármilyen fejlett, nem minden porcikája tökéletes. Néha véletlenül nyilvánossá tesz szigorúan titkos adatokat a 3-as kormányzati rétegből. Csakhogy ezek az adatbázisok szintén holografikusan védettek, ráadásul a kódolásuk is dinamikus.”
Esszük a vízízű, papírízű zöldségeket és közben álmodozunk letűnt korok finomságairól. De mi ennek az oka?
Esszük a vízízű, papírízű zöldségeket és közben álmodozunk letűnt korok finomságairól. De mi ennek az oka?
Az embernek kedve lenne, nem emigrálni, dehogy, máshol se kolbászabb a kerítés, csak a reklámokban… inkább elbújni szégyenében, hogy ez a román(iai) rendszer ennyire képes.
Az embernek kedve lenne, nem emigrálni, dehogy, máshol se kolbászabb a kerítés, csak a reklámokban… inkább elbújni szégyenében, hogy ez a román(iai) rendszer ennyire képes.
„És a gondolkodó élet csendben átadja helyét a fanatikus és a zombi iszonyú és nevetséges szembenállásának.”
„És a gondolkodó élet csendben átadja helyét a fanatikus és a zombi iszonyú és nevetséges szembenállásának.”
Gondolkodás egy amazonasi fejével az erdélyi magyarság visszhangkamráiról.
Gondolkodás egy amazonasi fejével az erdélyi magyarság visszhangkamráiról.
Mert a szakik szerint már csak idő kérdése, hogy mikor veszi át az irányítást…
Mert a szakik szerint már csak idő kérdése, hogy mikor veszi át az irányítást…
„És a gondolkodó élet csendben átadja helyét a fanatikus és a zombi iszonyú és nevetséges szembenállásának.”
Gondolkodás egy amazonasi fejével az erdélyi magyarság visszhangkamráiról.
Minden az egység illúziójával kezdődött, ami végül megvalósult, de nem úgy, ahogy azt tervezték – derül ki Bánkúti Gábor történész kolozsvári előadásából.
A magyar zenetörténet legendás csapatát láthatta bárki, aki elzarándokolt Bonchidára az idei TIFF-en. És hej, micsoda hangattakot produkált az 50 éves Vágtázó Halottkémek.