// 2026. november 4., szerda // Károly
Szakáts István Szakáts István

Köztér = Magánjövedelem

// HIRDETÉS

Ilyen is van: a Főtért kiadó egyesület elnöke, Szakáts István nem ért egyet a Főtérrel. És meg is írta.

(Külön)Vélemény

Szerző: Szakáts István
2014. augusztus 19., 12:16

Ezen szöveg arról értekezik, hogy miért fújták és fújják le bizonyos meg nem nevezett egyének (akikkel a szerző egyébként mélységesen egyetért, sőt még drukkol is nekik) a város új hirdetőkockáira felfeszített mesh-eket, köztük történetesen a Kolozsvári Magyar Napokét, olyan stencilekkel, mint például „Spaţiu public = Venit privat”, azaz közelítőleg Köztér = Magánjövedelem.

A behatárolás kedvéért, alulírott idestova harminc éve Kolozsváron él, kulturális rendezvényeket szervez, és (horribile dictu) a város új kommunikációs rendszerének létrehozását célzó pályázati kiírás kidolgozója. 

Na, vágjunk bele.

 

Kolozsvár kulturális vitalitása az országban a második legnagyobb, az obligát Bukarest után. Anélkül, hogy a számokba belemennénk, ez az adat nagyszámú kulturális rendezvényt (is) takar. Ehhez képest a város hirdetőfelület-kapacitása már akkor elégtelen volt, mikor alulírott Kolozsvárra nyolcvanhét őszén felkerült. Akkoriban még a hirdetés-ökoszisztémát a város, ezen belül a városháza és még ezen belül is a Bun de Afişaj pecsét végét fogó Bobină elvtárs tartotta ellenőrzés alatt. De felületnek a város már akkor is híjában volt.

 

Ezt a híjat nyolcvankilenc után a kulturális szektor a saját bőrén is a lehető legfájdalmasabban is megtapasztalta, midőn a rendezvényei plakátjait villanypóznákra, bentlakásfalakra, és kocsmaajtókra nyalta fel. Habár az elmúlt évtizedek alatt a kulturális szektor konszolidálódott, a helyzet az utóbbi évtizedekben nem javult. 

Hogyhooogy? ’Sze üti ki a sok hirdetés a szemünket,

 

lassan az egész város tele van bennerrel, messel, rollappal, flájersztenddel és elcédével. Igen, ez így is van. De a kultúrbrancs számára elérhető felület nem lett több, sőt talán egyre kevesebb. Ez azért van, mert a létező hirdetési felületeket a nagy- és középkapitalizmus profitorientált, és a kultúrszektornál lényegesen profitképesebb cégei egymással konkurálva bérlik, és ebben a harcban a plakátolási tarifákat annyira felnyomták, hogy a kulturális rendezvények szervezői ezeket már csak alig, vagy nem is képesek felérni.

 

A nonprofit vagy kiskapitalista (profittalan) kulturális szektor ezt extra találékonysággal próbálta áthidalni. Ennek az eredményeképpen jött és jön létre egy csomó ügyes (és alternatív) kampány – például a MindBomb munkái, de jöttek és jönnek létre olyan szörnyszülemények is, mint például közelebbről a New York szálló – igen, A New York szálló – ablakaiban éktelenkedő óriásplakátok, rajtuk a háromméteres Liviu Alexától az ugyanakkora Maria Nazionalén keresztül az ugyanakkora polgármesterig el mindenki, aki csak érte és éri, és aki elég jóban volt, van vagy lesz a szálló tulajdonosával, napjainkban Ioan Benével.

 

Kolozsváron a hirdetni vágyók nyomása óriási, és ez a nyomás a városházára is nehezedik. És ez a nyomás akkora, hogy végül némi vajúdás, a törvénykezés zsalui közötti szlalom és persze Ţuțu Pop, a Műemlékvédő Bizottság mindenkori Kerberoszának többszöri letácsolása után a város képes volt megszülni ezt az orrbefogásra és szemet hunyásra alapuló modus operandit – majd vivendit, amely 

törvénytelenségre vagy ízléstelenségre fittyet hányva

 

plakátol a példul a romosodó New York szálló óriás kirakatjaiban, direkt bele a polgár Főtéren riszált, izé, retinájába. Ebben az ügyben pedig igenis benne van mindenki. Elkezdve Benétől és a városházától, a hirdetni vágyó kultúrnyikon vagy minimágnáson át, le egészen pária őfelségéig – a polgárig. Mert a polgár ezt elfogadja. Lenyeli. Mert ugye mit is csinálhatna a polgár?

 

Most pedig, mintha hallanám: „kinek mi köze hozzá, elvégre a New York szálló magántulajdon, annak adja ki a patron, akinek akarja, arra, amire akarja”. Hát nem. Talán utoljára a vadnyugaton, egy ranch-kocsma-temető tengelyű deszkavárosban hangozhatott el ez így, és itt talán még – némi megbocsátással – az átkos utáni túl-visszaliberalizálódás hatásaként lehetne elkönyvelni. De Kolozsváron – egy, a polgári mozgalmaktól ennyire áthatott városban – a „hát nem éppen” talán egy óvatosabb, és mint ilyen, alkalmasabb fogalmazás.

 

 

A város képe, ezen belül ennek látványa, ezen belül a Főtér kinézetele, ezen belül pedig a Főtérre néző épületek homlokzatának ügye 

a város polgárának ügye.

 

A polgár ügyébe való beleszólás a polgár érdeke és joga. Eddig az elmélet. De a gyakorlatban az, hogy a Nyújork szálló ablakaiban trónoló meshbékákat a polgár már lenyelte, az is igaz. Nem volt meg a kritikus tömeg. Ez van. Egyelőre béke poraira.

 

Megvolt viszont a kritikus tömeg most, a – többek között – Kolozsvár Főterére kirakott új hirdetőkockák esetében. A New York szálló ablakainak és a Főtér hirdetőkockáinak esete között pedig van összefüggés. Mindkettő esetében a hirdetni vágyók nyomása (és a hirdetőfelületek krízisszerű hiánya) tette lehetővé ennek a fércmegoldásnak a kiötölését, engedélyeztetését, megvalósítását, majd a Főtérre való dömpingszerű kihelyezését. Mindezt a lehető legopportunistább módon, a vadkelet jegyében. Merthogy nálunk minden szükségmegoldás gilt. Merthogy ugye a mi stratégiánk taktikák láncolatából áll.

 

Nade visszatérve. A két eset között azért csak van egy lényeges különbség. Éspedig: azt, hogy ezek a hirdetőkockák a polgár köztérhez való jogát csorbítják (ugyanúgy, mint a Billy Idol-koncert köré húzott, háromméteresre szánt falak), ezúttal elegen észrevették. És nemcsak, hogy észrevették, hanem vissza is utasították. Merthogy közben Kolozsvár aktív polgárainak egy elégségesen nagy része már elégségesen érzékennyé vált a köztér elrekvirálásának ezen válfajaira. Szóval, ezúttal másképp történt. Lefújták a kockát. Feketével.

 

És most persze jön a kérdés: van-e joga a polgárnak fekete sprével lefújni egy ilyen hirdetőkockát – tekintve, hogy ezzel a Magántulajdont sérti, ráadásul meg egy olyant, amely éppenséggel a városháza pecsétes áldásával guríttatott a Főtérre?

 

Hát… például, aki szerint a jogrend a hatalom hatalmával létrehozott és fenntartatott jogviszonyokban merül ki, aszerint nem. Aki szerint viszont a jogba 

a polgári engedetlenség joga is beletartozik,

 

aszerint igen. Például Thoreau szerint igen. Banksy szerint igen. A kockát lefújók szerint igen. Alulírott szerint igen: a város köztere, ennek használata a város polgárának ügye. A polgár ügyébe való beleszólás a polgár érdeke és joga.

 

Most pedig mintha hallanám: „de hát ez maga az anarchia! A Káosz! Mi lenne, ha mindenki felrúgná az összes törvényt?” Bullshit. Aki ezt gondolja, számolja csak hamar össze, hogy az utóbbi két hónapban hányszor hágta meg a közlekedési törvényt. Aztán alkamazza a „mi lenne, ha mindenki felrúgná az összes törvényt” szöveget a hozzá hasonlókra és a közlekedési törvényre. Na ugye. Szóval sáráp. Vannak arányok.

 

Isa, a törvények nem mindig a polgárt védik. 

A törvények néha a hatalmasok hatalmát védik.

 

És ilyenkor a polgári engedetlenség nemcsak jog, hanem akár kötelesség is. Megírta ezt már Thoreau is. Banksy is. Sőt. A bambergi egyetem épp egy, a kortárs polgári ellenállás aktív formáit kutató európai projekthez keres partnereket. Európai pénzen.

 

 

Naszóval. Valami civilek lefújták a kockát. Le, hej. És ami lényeges: lefújták a kockákat több, mint egy héttel a Magyar Napok előtt. Többször is. Lefújták a Maria Nazionale-koncertet. Lefújták a menyasszonyszoknya-reklámot. Lefújták a Diesel-reklámot is. Ugyanazokon a kockákon. Ugyanúgy. Ugyanazokkal a stencilekkel: „Spaţiu public = Venit privat”. Szóval és következésképpen: az akció nem a Magyar Napok ellen irányult vagy irányul. Az akció „egyszerűen” a köztér használati jogának kérdéseit veti fel. De azt igen. Aki ebben magyarellenes akármit lát, téved. Aki ezek tudatában az ügyben magyarellenességről ír, az hangulatköltész vagy lájkhajhász.

 

Erre meg – mintha hallanám – „jó jó, de hát hogy is írhatták, hogy magánjövedelem, mikor a Magyar Napok a Közé, és a Közhöz szólnak?” Hát íme: mint az a fentebbiekből is látszik, az akció 

a hirdetőkocka mint keret érvényességét

 

vonja kétségbe, nem pedig a keretre feszített vászonra nyomtatott szöveg szándékát.

 

És akkor van egyáltalán megoldás? Hová plakátoljon az a sok szegény kultúrnyik? Hogy hozza a város polgárainak tudomására az ő kulturális szarujának a bőségét? És ha van megoldás, mi az a megoldás? És különben is, ezek az aktivisták (izé, aktív polgárok) mit tettek le az asztalra? – mintha hallanám.

 

A megoldás Kolozsvár több polgárát is foglalkoztatta és foglalkoztatja. Egyeseknek billentyűzetük van – alulírott például ezelőtt három évvel adott le először a városházán egy, a hirdetési rendszer megreformálását célzó projektjavaslatot. Másoknak spréjük van. Egyeseknek mindkettőjük van.

 

Viva la revolucion!

 

// HIRDETÉS
Különvélemény

Kétszáz liter pálinka, egy marihuánás cigi és az állam határai

Fall Sándor

Meddig terjedhet az állam beleszólása a magánéletbe és hol lesz büntetőjogi kérdés az, hogy egy ember mit fogyaszt?

Legyen Călin Georgescu az elnök, és legyen végre kormányon az AUR!

Varga László Edgár

Gondolatkísérletek, amelyekből kiderül, hogy nincs is annyi félnivalónk, mint amennyire félünk.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Marius Turda: Az eugenika közvetlenül integrálódott Nagy-Románia nacionalista és biopolitikai programjába

Sólyom István

A két világháború közötti erdélyi magyar eugenika védekező jellegű volt, míg a román expanzív, terjeszkedő – mondja az Oxford Brookes Egyetem professzora, akivel a Transilvania Nemzetközi Könyvfesztiválon beszélgettünk.

Ahol múlt és jelen egymásba simul: a kulturális központtá változtatott Bogdánffy-ház

Szántai János

A mi tájainkon ritkán fordul elő, hogy a kortárs vízió ne brutálisan, vagyis együgyűen tolakodjon be a (rég)múlt szövetébe. A kolozsvári Bogdánffy-ház egyike e ritka kivételeknek. És egyben a kincses város legszebb művészeti tere.

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
Orvosi csoda történt, „meggyógyult” a betegszabadságon levő igazgató, miután Diana Buzoianu már nem miniszter
Főtér

Orvosi csoda történt, „meggyógyult” a betegszabadságon levő igazgató, miután Diana Buzoianu már nem miniszter

További csütörtöki hírek: nagyot veszítene az RMDSZ a községek tervezett összevonásával. És jön az első, sürgősségi költségvetés-kiegészítés, novemberben pedig egy második.

Brassó repülőtere túl van a városhatáron: ezen buknak el az Uber- és Bolt-fuvarok
Krónika

Brassó repülőtere túl van a városhatáron: ezen buknak el az Uber- és Bolt-fuvarok

Kivihetik az utasokat a brassói repülőtérre, de az érkezőket már nem vehetik fel az Uber és a Bolt brassói partnerei, mert a légikikötő Vidombák területén található.

Igen, meg kell végre állítani a szélsőséges influenszerek közösségi médiás ámokfutását!
Főtér

Igen, meg kell végre állítani a szélsőséges influenszerek közösségi médiás ámokfutását!

Marian Godină nagyon jól tette, hogy beperelte Dan Tanasă képviselő urat. Aztán azt is nagyon jól tette, hogy újra beperelte. Reméljük, nem fog leállni…

Két településen láttak medvét a hétvégén
Székelyhon

Két településen láttak medvét a hétvégén

A Kányád községhez tartozó Abránfalván szombaton, a Csíkpálfalvához tartozó Csíkdelnén pedig vasárnap este láttak medvét a házak között – közölte a Hargita megyei katasztrófavédelem.

Levélszavazás Erdélyben: válaszoltak a magyar és a román nyomozó hatóságok a Krónikának a feljelentések kapcsán
Krónika

Levélszavazás Erdélyben: válaszoltak a magyar és a román nyomozó hatóságok a Krónikának a feljelentések kapcsán

A magyarországi nyomozó hatóságok elutasították az április 12-ei országgyűlési választásokkal kapcsolatban Romániában tett feljelentést – tudta meg a Krónika. A bukaresti főügyészség már nem árulta el, Romániában folyik-e eljárás a levélszavazás ügyében.

Kidőlt egy sírkő az egyik temetőben a világítás napján, megsérült egy kisgyermek
Székelyhon

Kidőlt egy sírkő az egyik temetőben a világítás napján, megsérült egy kisgyermek

Egy hároméves gyermek sérült meg vasárnap Temesváron, miután egy temetőben rádőlt egy síremlék. A kiskorút kórházba szállították.

// még több főtér.ro
Ezért szeretem Romániát
2026. november 03., kedd

Ezért szeretem Romániát

Mintha tovatűnnének azok az idők, amikor egy erdélyi magyarnak szentségtöréssel ért fel még csak gondolni is arra, hogy szerethető-e ez az ország.

Ezért szeretem Romániát
2026. november 03., kedd

Ezért szeretem Romániát

Mintha tovatűnnének azok az idők, amikor egy erdélyi magyarnak szentségtöréssel ért fel még csak gondolni is arra, hogy szerethető-e ez az ország.

Na de miért is visz egy hetedikes diák kést az iskolába?
2026. október 26., hétfő

Na de miért is visz egy hetedikes diák kést az iskolába?

Az egyszerűnek tűnő kérdés megválaszolása nehéz. Egy dolog biztos: nem azért, mert bosszút akar állni valamiféle társadalmi igazságtalanságért, ahogy azt egyes karosszék-forradalmárok vizionálják.

Na de miért is visz egy hetedikes diák kést az iskolába?
2026. október 26., hétfő

Na de miért is visz egy hetedikes diák kést az iskolába?

Az egyszerűnek tűnő kérdés megválaszolása nehéz. Egy dolog biztos: nem azért, mert bosszút akar állni valamiféle társadalmi igazságtalanságért, ahogy azt egyes karosszék-forradalmárok vizionálják.

Különvélemény

Kétszáz liter pálinka, egy marihuánás cigi és az állam határai

Fall Sándor

Meddig terjedhet az állam beleszólása a magánéletbe és hol lesz büntetőjogi kérdés az, hogy egy ember mit fogyaszt?

Legyen Călin Georgescu az elnök, és legyen végre kormányon az AUR!

Varga László Edgár

Gondolatkísérletek, amelyekből kiderül, hogy nincs is annyi félnivalónk, mint amennyire félünk.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Marius Turda: Az eugenika közvetlenül integrálódott Nagy-Románia nacionalista és biopolitikai programjába

Sólyom István

A két világháború közötti erdélyi magyar eugenika védekező jellegű volt, míg a román expanzív, terjeszkedő – mondja az Oxford Brookes Egyetem professzora, akivel a Transilvania Nemzetközi Könyvfesztiválon beszélgettünk.

Ahol múlt és jelen egymásba simul: a kulturális központtá változtatott Bogdánffy-ház

Szántai János

A mi tájainkon ritkán fordul elő, hogy a kortárs vízió ne brutálisan, vagyis együgyűen tolakodjon be a (rég)múlt szövetébe. A kolozsvári Bogdánffy-ház egyike e ritka kivételeknek. És egyben a kincses város legszebb művészeti tere.

// HIRDETÉS