Kutyaszorítóban a felvidéki magyar pártok

Nem sok jót ígér a szlovákiai választások kimenetele a magyarok számára: az MKP nem jutott be a parlamentbe, a neonácik viszont igen. Mi a tanulság ebből – Erdélyből nézve? Elemzőket kérdeztünk a szlovákiai helyzetről.
Hirdetés

Mindkét magyar érdekeltségű párt komoly bajba került a szlovákiai választások után: a Magyar Közösség Pártja (MKP), hiába igyekezett minél több érdekcsoportot és helyi aktivistát becsatornázni és a listáján indítani, ismét parlamenten kívül rekedt, a Most-Híd pedig bekerült a parlamentbe, de a magyar támogatottsága csökkent, a szlovák bizonytalankodó szavazókat sem sikerült megszólítania, és a párt előtt csak rossz forgatókönyvek állnak – véli Tokár Géza újságíró, a Szlovákiai Magyarok Kerekasztalának szóvivője.

Székely István Gergő és Tokár Géza | Fotó: Facebook

Mint ismeretes, a hétvégi szlovákiai választásokon az MKP harmadízben sem tudta megugrani a parlamenti bejutáshoz szükséges 5 százalékos küszöböt, az etnikailag „vegyes” pártként jellemezhető Most-Híd bejutott ugyan, de a támogatottsága csökkent. A választást Robert Fico kormányfő Smer (Irány) nevű szociáldemokrata pártja nyerte, de a vártnál alacsonyabb aránnyal, alig több, mint 28 százalékkal. A választás legkellemetlenebb meglepetése, hogy – a szintén erősen nacionalista Szlovák Nemzeti Párt (SNS) mellett – bejutott a parlamentbe Marian Kotleba nyíltan szélsőjobboldali Mi Szlovákiánk – Néppárt (LS-NS) nevű alakulata.
 

Neonácik a parlamentben: a magyarok is célkeresztbe kerülhetnek

A Híd dilemmája az, hogy a kialakult erőviszonyok miatt nagyon kevés a valószínűsége egy olyan működőképes kormánykoalíciónak, amelynek ne lenne tagja a Bugár Béla vezette alakulat és a Szlovák Nemzeti Párt egyszerre – akár Fico, akár a második helyen végzett liberális SaS és Richard Sulík vezetésével. A Smerrel és az SNS-szel viszont nem tudnak úgy szövetkezni, hogy ne veszítsék el a választóik egy részét, miközben „falhoz állítja” őket a szlovák közvélemény. „Ezért ellenzékbe sem vonulhatnak, hiszen így ellehetetlenítenének szinte minden potenciális koalíciót” – fejti ki Tokár, aki szerint alternatívaként szóba jöhet egy kisebbségi kormány, szakértői kormány vagy az előrehozott választások.

Berényi József MKP-elnök a sajtót tájékoztatja | Fotó: Krizsán Csaba/MTI

Ez utóbbival az a probléma, hogy csak a Kotleba-féle, vállaltan neonáci szervezet további erősödését hozhatná, s minden más párt csak veszíthet ezzel – miközben egymással is képtelenek megegyezni. „Kotleba jelenlegi ellenségei elsősorban a régi politikusok és a romák, illetve a nyugat, de a magyar kisebbség is azonnal a célkeresztbe kerül, amint bármilyen konkrét követeléssel jelentkezik” – vázolja fel a pozsonyi újságíró.
 

Az együttműködés kényszere

Lehet azonban pozitív hozadéka is a kialakult helyzetnek: a két magyar párt közti „személyes és nem feltétlenül ideológiai” ellentétek miatt az együttműködés egészen az elmúlt napokig elképzelhetetlen lett volna, de most a Híd és az MKP már említett nehézségei miatt sokkal kevésbé tűnik irreálisnak egy esetleges kooperáció, mint a választások előtt. Tokár szerint a Hídnak menekülőútvonalat jelenthet a magyar vonalhoz való visszatérés, az MKP-nak túlélést, nem véletlen, hogy mind a két párt deklarálta, hogy le szeretnének egymással ülni – a kérdés csak az, mit jelent ez majd a gyakorlatban.

A helyzet azért is kellemetlen, mert – attól függően, ki ül majd a kormányban – kihatással lehet Magyarország és Szlovákia viszonyára. „Robert Fico és Orbán Viktor együttműködése kimondottan harmonikussá vált az utóbbi időszakban, de Fico egyáltalán nem biztos, hogy megőrzi a pozícióját. Orbán ugyanakkor akár Richard Sulíkkal is jól kijöhet, mert az SaS vezetője migránstémában pont ugyanazt mondja, mint a magyar kormányfő” – fogalmaz Tokár Géza.
 

Profizmus versus identitáspolitika?

Olyan kudarc ez, amelyben benne rejlik a váltás, a magyar érdekeltségű pártok közti együttműködés lehetősége – így vélekedik Székely István Gergő kolozsvári politológus is. Ez a választás ugyanis nemcsak az MKP, hanem a Híd számára is kudarc (nem beszélve a harmadik magyar pártról, a Magyar Kereszténydemokrata Szövetségről, amely a relevanciaküszöböt sem közelítette meg). Ő viszont – Tokárral ellentétben – úgy látja, hogy egy esetleges előrehozott választás az MKP számára is mentőövet jelenthet, egy utolsó esélyt a korrekcióra.

A Híd és az MKP viszonyában valami hasonlót láthatunk, mint Erdélyben az RMDSZ és kihívói esetében – mondja. „Három elveszített parlamenti választás után ugyanis elég nehéz már fenntartani a bizalmat, a magyar választók és a Fidesz irányába egyaránt” – fejti ki, és „bár az MPP vagy az EMNP beágyazottsága nem hasonlítható az MKP-jéhoz, utóbbi is nagyon megsínylené, ha Magyarország átértékelné a Most-Híddal szembeni eddigi barátságtalan viszonyulását”.

Székely István Gergő az MKP és a Most-Híd közti erőviszonyokról:
„Az MKP és a Híd visszaesése szinte hajszálpontosan azonos: előbbi négy évvel ezelőtti szavazatszámának 96,4, utóbbi 96,3 százalékát hozta. Viszont emögött igen jelentős átrendeződés is végbement. A két párt közötti arány a négy évvel korábbihoz képest az MKP irányába billent a déli, magyarlakta járásokban, a Híd viszont északon, illetve a két nagyvárosban és annak szuburbán zónáiban tudott növekedni. Ha leszámítjuk a két nagyvárost, akkor Dél-Szlovákiában az MKP pár száz szavazattal többet szerzett a Hídnál. Természetesen Pozsonyban és Kassán is szavaztak magyarok a Hídra (illetve vélhetően többségükben a Hídra szavaztak), viszont Dunaszerdahelyt és Komáromot leszámítva a déli járások szavazatai között is minden bizonnyal szép számmal akad szlovák szavazat, ezt majd csak a településszintű bontás alapján tudjuk pontosan felbecsülni.
Mindenképp az történik, hogy a Híd támogatottsága mögött egyre magasabb a szlovák szavazatok aránya, míg a magyarok körében a verseny egyre kiegyenlítettebb, sőt, megkockáztatom, az MKP immár »erősebb« a magyarok körében. Amúgy a preferenciaszavazatok is ezt mutatják. Berényi és Bárdos is valamivel népszerűbb lett a négy évvel korábbihoz képest, viszont Bugár enyhén visszaesett (de még mindig kétszer annyi preferenciaszavazatot kapott, mint bármely más magyar jelölt).
A Híd többi vezető magyar politikusa szintén visszaesett enyhén, egyesek pedig mondhatni zuhanásszerűen. Továbbá míg 2010-ben és 2012-ben a Híd legnépszerűbb szlovák politikusa nagyjából 19 ezer preferenciaszavazatot gyűjtött, ezzel szemben idén a széteső SDKÚ-ból »leszerződött« Lucia Žitňanská 59 ezerrel feljött Bugár mögé a második helyre a hidasok között, és a régebbi szlovák motorosaik (František Šebej, Ivan Švejna) is javítani tudtak. Ez is azt jelzi, hogy a Híd szavazótáborában folytatódik az elmozdulás szlovák irányba (bár a magyarok még mindig egyértelműen többen vannak közöttük).”

Székely úgy véli, Bugár Béláék a párt fennállása óta először tévesen kalkuláltak. A trendet figyelembe véve egyre nehezebben tudják fenntartani a magyar párt imázsát (csökkenő magyar szavazatok, összesen hét magyar képviselő a szlovák parlamentben, ami az eddigi minimum), viszont ezt a kudarcélményt könnyen árnyalhatja egy koalíciós részvétel, amire van is némi esély.
Mindez azért meglepő a politológus szerint, mert Bugárék eddig jelentős megújulási és újratervezési potenciálról tettek tanúbizonyságot: gondolhatunk itt a maximális profizmussal kivitelezett kampányokra, a magyarok körében is népszerű, liberálisabb szlovák politikusok leigazolására.

Hirdetés

Ezzel szemben az MKP továbbra sem tud kilépni a klasszikus identitáspolitika kliséi mögül, amelyekről egyre inkább világos, hogy nem elégségesek, mert csak a törzsszavazói bázist képesek mozgósítani. Egyre egyértelműbb az is: a magyarok egyre alacsonyabb hányada mozgósítható, továbbá vélhetően a különféle homályos profilú szlovák pártokra is átszavaztak sokan.
 

A migránskérdés a feje tetejére állított mindent

A Híd idén is nagyot próbált húzni – mondja Székely –, de kétséges, ez mennyire jött be: a teljes szlovákiai politikai palettán egyedül ők vállaltak fel egy barátságosabb hangnemet a migránsok iránt (ezzel „azokra hajtott, akiket úgy lehetne jellemezni, hogy SZDSZ-szavazók szlovák kiadásban”, fogalmaz a szakember). Ez részben sikeres volt, mert növekedett a pártra leadott szlovák szavazatok száma, de úgy tűnik, túlbecsülték ezt a réteget, mert a magukat liberálisnak tartó szlovákok végül inkább az SaS-t tornászták vissza a parlamentbe az előrejelzések ellenére. Erről a pártról pedig tudni kell, hogy liberális önmeghatározása ellenére a menekültellenes retorikában nem maradt el Fico miniszterelnök mögött, ám azt neoliberális gazdaságpolitikai üzenetekkel vegyítette.

A migránsügy amúgy is rányomta a bélyegét a választásokra: a két szélsőjobboldali párt bejutása ennek „köszönhető”, de Székely véleménye szerint az SaS sikere és a Híd viszonylagos kudarca is ezzel magyarázható.  „Azt persze nehezebb lenne megítélni, hogy a Híd visszaesése a magyarok között inkább kisebbségpolitikai teljesítményének, vagy a migránsügyben felvállalt pozíciójának köszönhető-e, vélhetően mindkét tényező hozzájárult ehhez” – jegyzi meg a politológus.

Arra a kérdésre, hogy a felvidéki magyar politikából lehet-e Erdélyre vonatkozó tanulságokat levonni, kijelenti: ez elég spekulatív volna. „A Híd-jelenséghez sok minden hozzájárul, ami mifelénk hiányzik: Felvidéken alacsonyabb a társadalmi távolság a magyarok és a többség között (pl. vallás), a választási rendszer is nagyon kedvez a karizmatikus személyiségeknek ott, míg Romániában egyrészt nem kedvez, másrészt nem is igazán van Bugárhoz hasonló figura mifelénk. Viszont amit most Szlovákiában láttunk, az egy váratlan és elképesztő mértékű átrendeződése a pártrendszernek, és ebben nagy szerepe volt a migránsválságnak. Így hát azt gondolom, hogy bár ez a forgatókönyv egyelőre nem valószínű Romániában, semmit sem zárható ki” – fogalmaz.
 

A kormányalakítás és a magyarok: se veled, se nélküled

Egyelőre úgy tűnik, egyedül abban van konszenzus a többi hét parlamenti párt között, hogy Kotlebáékkal nem vállalják fel az együttműködést, de érdekes következménye a neonácik bejutásának, hogy elkezdődött a Szlovák Nemzeti Párt mosdatása – mondja Székely. Fico már korábban is kormányzott velük, így igazából a mostani jobboldalon kérdés, hogy ki vállalna fel egy ilyen koalíciót (az 1998-2006 között kormányzó jobbközép koalíció pártjai teljesen szétestek, a hagyományos konzervatív pártok nem jutottak be a parlamentbe).

Ilyen körülmények között nehéz lesz létrehozni egy stabil kormányt, viszont a pártokat megköti az a tény – emlékeztet a politológus –, hogy júliustól Szlovákia tölti be az EU soros elnökségét, és ha bármikor, akkor most nagyon nem jönne jól a politikai instabilitás. Bár a kormányalakításra továbbra is Fico a legesélyesebb, esélyeit gyengíti, hogy néhány párt határozottan elzárkózott az együttműködéstől a kampányban (SaS, Egyszerű Emberek). Tokárhoz hasonlóan Székely is úgy látja, a legnagyobb bökkenő, hogy a Híd és a Szlovák Nemzeti Párt inkompatibilis, akár az esélyesebb Fico, akár a liberális párt alakít kormányt.

Bugár Béla a Most-Híd eredményváróján | Fotó: Krizsán Csaba/MTI

„Matematikailag lehetséges egy horror-forgatókönyv is: Smer-SNS, Kotlebáék parlamenti támogatásával (vagy képviselőik kivásárlásával), ám ennek esélyét szerintem szinte nullára csökkenti az ország júliusban kezdődő EU-elnöksége” – szögezi le.

Az, hogy miként viszonyul a következő szlovák kormány a magyarokhoz, attól függ, Fico kivel kényszerül koalícióra. Egy olyan kormány, amelybe bekerül a Híd, akár minimális közeledést is vonhat maga után, hiszen Fico és Orbán érdekei az európai porondon nagyrészt egybeesnek. „Ez azonban semmiképp sem jelent majd látványos javulást, a két szélsőjobbos párt jelenléte a parlamentben még a legjóindulatúbb szlovák miniszterelnök mozgásterét is beszűkítené” – figyelmeztet Székely.

Ugyanakkor az a forgatókönyv is reális, hogy a szlovák kormány (összetételétől függetlenül) kerülni fogja a magyarkérdés erőteljes tematizálását, hiszen elsőszámú prioritása a stabilitás fenntartása és az EU-elnökség ellátása. Ebben a kontextusban nincs szükség szlovák oldalon se cirkuszra.

„Azt gondolom, magyar szempontból a legjobb forgatókönyv sajnos az lenne, ha a következő szlovák kormány EU-s elfoglaltságai következtében nem tenne mást, mint folytatná az eddigi (nem éppen nagylelkű) irányt, majd aztán meglehetősen gyorsan megbukna, és jönne egy előrehozott választás. És addig hátha a magyar pártok is belátnák, hogy nagyon nagy a baj, a jelenlegi modell nem fenntartható” – fogalmaz Székely István Gergő.

Hirdetés