Meghalt a rockzene Próteusza, az örökké megújuló, határokat feszegető zseni, akit lehet szeretni, lehet utálni, de megkerülni nem, aki biszex volt (ajvé!), aki magából faragott folyamatosan alakváltó bálványt, aki ó, pszichedélia, ó glam, ó bum-bumm, aki Iggy Popot feltalálta, aki
">1997-ben drum and bass-t csinált, aki 40 éven keresztül rocktörténeti mérföldköveket rakosgatott le mindenféle erőlködés nélkül (és itt legalább 20 mérföldkő-nóta következik), aki nélkül nem nőtt volna fel vagy négy generáció, aki…
Aki ma hajnalban kapta magát, beült vadonatúj, lazarusi hangjegyekből készült űrhajójába – a többi ott csillog-zsizseg a rocktörténet kisbolygónyi múzeumában –, és elhagyta a Földet. Talán kicsit megáll a Holdon. Ismét. Az első angol, aki landol odafönt. Milyen
">űri furcsaság. Aztán továbbmegy.
">Mars, Plútó, Tejút, deep space. Major Tom, a
">Csillagember. Aki egyszer leesett a Földre. És most úgy döntött, elég volt.
Nem tudok hozzátenni semmit a kötelezőhöz. Inkább előszedek ezt-azt a fiókból. Például amikor először találkoztam a Bowie-zenével, valamikor a hetvenes évek legvégén.
">Andy Warhol, Silver Screen, szólt a furcsa, se szép, se fiatal hang a lerobbant kazóból. Lenyűgözött, bár fogalmam se volt, ki a franc ez a Dávid, az Endiről meg a szilvöszkrínről nem is beszélve.
Aztán kezembe került a Magyar Ifjúság akkoriban kéz és szigorúan őrzött határ alatt átjuttatott pár száma. És ott láttam a se-férfi-se-nőt, lángvörös hajjal, hadi színekre festve. Valami indián, nevettünk. Hogyne nevettünk volna, hiszen akkoriban szakadt farmer volt a trend itt vadkeleten, ziherheictűkkel, s ruhám foltos, ingem majdnem térdig ér. Tüntetően hátat fordítottunk neki, tinédzserségünk minden hormonális dühével.
Aztán a nyolcvanas évek vége fele megláttam egy érdekes albumot a kolozsvári ószeren. Egy félig kutya-félig ember hevert rajta.
">Diamond Dogs. Megvettem. Jugoszláv lemez volt, jól szólt, és megvoltak a szövegek is. A címadó dal meg a
">Rebel, Rebel azonnal padlóra vitt, ezért szótárat ragadtam, és fejtegetni kezdtem a szavakat. Ez volt az a pillanat, amikor Bowie-rajongó lettem. A szigorú zene, a burjánzó szöveg ma is ugyanazt a nehezen megfogalmazható érzést kelti bennem. Hogy Bowie-t hallgatva mindig futok valami után. Hogy valami megvan, és még sincs. Mindig egy lépéssel előttem jár. Akhilleusz és a teknős apóriája ez. Aztán most jól elillantál, hallod-e, Mr.
">Lazarus. Bár egyszer úgyis utolérlek.
1997-ben, a budapesti Szigeten aztán találkoztunk. Mármint én lent, sóbálványként, a színpad előtt, ő meg odafent, a színpadon. Már nem vörösen, nem androgün istenségként. Csak Bowie-ként. Kis zenekarral nagyon nagy
">zenét csinált. Az az este valamikor egy hét múlva ért véget. És mindvégig imaginárius nyelveken beszéltünk. Mint a
">Subterraneans-ban.
A legújabb (utolsó) Bowie-album dalait kis szomorúsággal hallgattam. Volt bennük valami végjáték-szerű. Persze ezt most könnyű mondani, hogy kiderültek a hétköznapi tények. De tessék csak meghallgatni őket. Tökéletes gömbtestek. De mégsem pontok. Megannyi űrkabin inkább. Szanaszét lehet velük szelni a galaxist. És reménykedni, hogy az ember egy szép nap
">újra leesik a Földre. Mondd, hogy oké, Major Tom. Oké?
Akkor kezdődött, amikor 2059-ben felrobbant a vásárhelyi vegyipari platform. Egy katalizátoregység karbantartásánál berobbant egy tartálycsarnok, és onnan megmagyarázhatatlan irányba fordultak az események.
A román és magyar kultúra közötti hídépítés nem küldetés, hanem normális viselkedés kellene legyen – mondja a Bukaresti Egyetem nyugalmazott professzora.
Szubjektív lencse és költői merengések az elmúlt évtizedek alatt alig változó romániai vasúti viszontagságokról. Elöl ül a masiniszta, de ki igazítja ma a „gőzöst”?
Sárga jelzésű, azaz elsőfokú, kiadós esőre vonatkozó riasztás van érvényben a fővárosban és az ország további 13 megyéjében, míg a hegyvidéken havas esőre és havazásra kell számítani az Országos Meteorológiai Szolgálat (ANM) előrejelzése szerint.
Elkápráztatta a közönséget és a zsűrit is a székelyudvarhelyi apa-lánya duó: Kristóf Béla és Rebeka tarolt a Csillag születik tehetségkutató műsorban bemutatott produkciójukkal.
Több mint 3000 román és szövetséges katona részvételével rendezték meg hétfőn Bukarestben a hagyományos katonai díszszemlét a Román Királyság és Erdély egyesülését egyoldalúan kikiáltó 1918-as gyulafehérvári román nemzetgyűlés 107. évfordulója alkalmából.
Több mint ezer, nemzeti színű zászlókat lengető híve várta hétfőn délelőtt Călin Georgescut a tiszteletére tartott gyulafehévári rendezvényre. A román nemzeti ünnep alkalmából szervezett eseményt incidensek kísérték.
Az üzenetet alig pár évvel az indulásuk után küldték, húsz évig tartott, mire eljutott hozzájuk. Az volt a lényege, hogy a Gliese Kolónia projektet felfüggesztik, a telepes hajókat egyelőre nem indítják el.
Felrobbantotta az internetet a videó, amin két román utas egy Wizz Air-járat után rohan integetve, miután lekésték a beszállást. Az alábbiakban tippeket adunk késésben lévő világ- és űrutazóknak egyéb járművek esetében is. (PAMFLET)
Tankönyv kell ahhoz, hogy közlekedjünk az utcán. Az eladó sértett, mert azt szeretnénk, hogy kiszolgáljon bennünket. Pofonegyszerű dolgokat kell többször elismételni, hogy meghallják. Ott is politikát látunk, ahol nincs.
Túl nagy kockázat nélkül ki lehet jelenteni: a magyar közösség szempontjából bizonyos értelemben minden román pártnak van egy AUR-arca. Az ördög viszont, mit mindig, a részletekben bujkál.
Akkor kezdődött, amikor 2059-ben felrobbant a vásárhelyi vegyipari platform. Egy katalizátoregység karbantartásánál berobbant egy tartálycsarnok, és onnan megmagyarázhatatlan irányba fordultak az események.
A román és magyar kultúra közötti hídépítés nem küldetés, hanem normális viselkedés kellene legyen – mondja a Bukaresti Egyetem nyugalmazott professzora.
Szubjektív lencse és költői merengések az elmúlt évtizedek alatt alig változó romániai vasúti viszontagságokról. Elöl ül a masiniszta, de ki igazítja ma a „gőzöst”?
Szántai János
