A politika nem hagyja békén a sportot

Két boszniai edző, a „barikád” ellentétes oldalán. A vízválasztó: a székely himnusz.
Hirdetés

Bonyolult feladat boszniai szerb edzőnek lenni a román női kosárlabda-bajnokságban. Jobb helyeken ugyanis csak azt várják el a külföldről jó pénzért importált szakembertől, hogy a kisujjában legyen a sportág minden csínja-bínja (ennek a kritériumnak a világhírű délszláv kosárlabda-iskola képviselőiként többnyire tökéletesen meg is felelnek), mifelénk viszont azt is pontosan tudnia kell, hogy mire utasítsa csapatát,

amikor a sepsiszentgyörgyi szurkolók a székely himnuszt kezdik énekelni

a meccsek előtt közelezően felcsendülő román után.

Ha az ember ugyanis a Sepsi SIC-hez szerződik, mint Zoran Mikes, akkor bizony azt kell mondania az amerikai, kanadai, horvát, bosnyák vagy romániai (de csak mutatóban székelyföldi) játékosainak, hogy ti bizony még egy percig álltok vigyázzban és szépen végighallgatjátok ezt is.

Dragan Petricsevics és Zoran Mikes (képünk montázs)

Hirdetés

Ha viszont az ember munkaadója a Kolozsvári U szakosztályát irányító, politikai babérokra törő, revolver-zsurnalizmusban utazó vállakozója, mint ez Dragan Petricsevics esetében fennáll, akkor nem csak el kell küldenie bemelegítésre a szintén amerikai, bosnyák, szerb vagy romániai (de elvétve kolozsvári) játékosait a szurkolói kórus hallgatása helyett, hanem a meccs után felháborodottan

elítélni a a székely szurkolókat, himnuszt, zászlót, autonómiát.

Természetesen az egyik legnacionalistább román szurkolósereg szavazataira hajtó gazda saját újságjának nyilatkozva az égbekiáltó botrányról. Arról már egy szót sem szólt, miért is kapott ki csapata 36 pontos különbséggel (93:57) a január 5-én este, a Szabó Kati sportcsarnokban lejátszott meccsen.

A romániai sportélet legfrissebb „székelyhimnusz-sztorija” csak abban különbözik a Gazeta Sporturilor őszi „leleplező-sorozatától”, hogy kivételesen nem országos, hanem inkább helyi polikai érdekeket szolgál. Bár annak

Bukarestben sem örülnek túlságosan,

hogy a bajnokság legnagyobb esélyese egy színmagyar szurkolótáborral rendelkező, de a többi női csapattal ellentétben legalább nem alig pártucatnyi nézőt vonzó együttes. De a szövetségnél legalább realista emberek dolgoznak, mint a Játékvezetői Bizottságot irányító egykori válogatott játékos, Adrian Voinescu, aki a Facebookon csak úgy reagált a szentgyörgyi csapat kizárását követelő kommentekre: „mindenki azt énekel, amit akar”.   

Hirdetés