„Azt kérdezte valaki, vajon mi váltotta ki ismét ezt a fajta nemzeti lobogást, amelyet a rendszerváltás utáni években tapasztaltunk a nemrég jobb létre szenderült nagy-romániás vezértől, a volt kolozsvári bírótól, illetve a történelem süllyesztőjében eltűnt úgynevezett nemzeti egységpárttól? Az, derül ki az indoklásból, hogy a nemzeti jelképek megsértését, valamint az ország és a nemzet becsmérlését, mint már említettük, a becsületsértés és a rágalmazás, a hamis információk közzététele, a nemzet és az ország gyalázása, valamint az alkotmányos rend elleni bármilyen ténykedés mellett korábban törölték a büntető törvénykönyvből, azzal, hogy szólásszabadság, pluralizmus, tolerancia és nyitottság nélkül nem létezhet demokratikus társadalom.

A mostani változat szerint a nemzeti jelképek elleni megvető magatartás »kriminalizálásának« megszüntetése az ilyen megnyilvánulások elterjedéséhez vezethet: a verbálistól – sértő szavak, beszédek, jelszavak – az írotton át – sértő újságcikkek, rajzok – a tettektől – obszcén gesztusok, megvető arckifejezés – a vagyon elleni bűncselekményekig – megsemmisítés, rongálás, nem rendeltetésszerű használat –, a tiszteletadás elmaradásáig, illetve a román nemzeti zászló kifüggesztésének az elmulasztásáig.

Nehéz követni a törvényhozók logikáját. Azt hittük, hogy ha lassan araszolgatva is, de a demokratikus jogrend felé haladunk, illetve, hogy azért vannak a képviselők és szenátorok, hogy az ország fejlődésén, a lakosság életminőségének javításán dolgozzanak. Ehelyett egészen mást tapasztalunk. Persze, a nemzeti büszkeség, a nemzeti érzelmek felpiszkálása, tüzelése még ma, negyedszázaddal a rendszerváltás után is jó kampányfogás. Lehet, hogy ezzel remélik megnyerni a következő választásokat?”