„Aligha hihetnénk, hogy Románia lakossága felhőtlenül örülne a három ország gazdasági lekörözésének, miközben a „jól teljesítő Romániában” a nettó átlagfizetés mindössze 345 euró, holott ez a szám Csehország esetében 752 euró, Portugáliában több mint 1000 euró, a mély gazdasági válsággal, fizetésképtelenséggel küzdő Görögországban pedig meghaladja az 1500 eurót. Ugyanilyen rossz Románia helyzete az egy főre eső bruttó nemzeti össztermék esetében is, amely a három ország mindegyikében több mint kétszerese a romániai értékeknek. (Csak az érdekesség kedvéért: a Romániánál több mint kilencvenszer kisebb Luxemburg egy főre eső bruttó nemzeti összterméke tizenkétszer múlja felül a romániait).
Tolosa elhallgatta viszont azt, hogy (véleménye szerint) Románia nem csak a gazdaság tekintetében múlja felül az említett államokat, de területileg is lekörözi őket, és ezt már, ugye, a valóság bizonyítja, hiszen háromszor nagyobb, mint Csehország, több mint két és félszer és csaknem kétszer nagyobb Portugáliánál és Görögországnál, de hát mindenre ő sem gondolhatott.
Arról viszont mintha teljesen megfeledkezett, hogy a válság éveiben a román gazdaságot nagyrészt a költségvetési alkalmazottak bércsökkentésével, illetve a hozzáadott értékadó növelésével sikerült úgy-ahogy szinten tartani, a Tolosa által említett fellendülés pedig úgy indult be, hogy a gazdasági fejlődésbe, a beruházásokba beruházni képtelen kormányok a fogyasztást igyekeztek megnövelni.
Úgy tűnik, arra sem emlékszik, hogy a Nemzetközi Valutaalappal Románia által megkötött megállapodás tavaly óta tulajdonképpen a levegőben lóg; a valutaalapiakkal az utóbbi időben megkötött három megállapodás alapvető feltételeinek – így például az állami vállalatok magánvezetés alá helyezésének, e vállalatok szerkezeti átalakításának – a Boc-, Ungureanu- és Ponta-kormányok soha nem tettek teljes mértékben eleget.
A Nemzetközi Valutaalap küldötte majdnem úgy beszél Románia jövőbeni távlatairól, mint egy középszerű romániai politikai konjunktúralovag. Kizárólag olyan – jelentéktelen – számokkal, mutatókkal dobálózik, amelyek alátámasztják mértéktelen derűlátását. Azt nem tudni pontosan, miért lenne érdeke a pozitív túlzás a szakértőnek.”