A kisebbik rossz

Oroszország kitört a Krím elcsatolása nyomán a Nyugat által foganatosított elszigeteltségből, és ismételten teret követel magának a nemzetközi porondon.
Hirdetés

„Régóta nyilvánvaló, hogy a Közel-Keleten és Afrikában megtelepedett, Barack Obama által »apokaliptikus szektának« nevezett Iszlám Állam terrorszervezettel szemben még Amerika sem tudja – és az afganisztáni, iraki fiaskó miatt nem is akarja – felvenni a harcot egyedül. Ráadásul Washington az IÁ egyik hídfőállásának számító Szíriában már csak azért sem kerülheti meg az oroszokat, mert Moszkva Bassár al-Aszad elnök oldalán katonailag is bekapcsolódott az ottani polgárháborúba, amelyben az amerikaiak, újabban pedig a franciák éppen a felkelőket támogatják.

Márpedig a szíriai rendezés az elmúlt hónapok menekülthulláma közepette Európa számára is égető és sürgető kérdés, így a nagyhatalmak közötti kiegyezés elsősorban az öreg kontinens érdeke. Ennek ismeretében egyáltalán nem számítana meglepetésnek, ha a Nyugat az elkövetkezőkben átértékelné Oroszországgal kapcsolatos politikáját, Moszkvát is bevonva a népvándorlást részben kiváltó globális terrorizmus elleni küzdelembe.

Bonyolítja a helyzetet, hogy a Kreml »rehabilitálásával« mindez valószínűleg együtt járna a Krím bekebelezésének és az ukrajnai polgárháborúban játszott orosz szerepvállalás hallgatólagos elismerésével. Putyin azonban alaposan felmérte, hogy a migránsválság miatt egységében és erejében is megroppant EU, valamint a terrorizmustól tartó Amerika kénytelen lesz választani a két rossz: Moszkva és a közel-keleti helyzet eszkalálódása közül.”

Hirdetés