„Szijjártó Péter bekérette az osztrák és a svéd nagykövetet, helyes és elvszerű választ adott az arcátlan román provokációkra, az egész kormánypárt egységesen és kellő keménységgel válaszolt a menekültkérdés sajátos horvát kezelésének botrányára.

Ami a horvátokat illeti, eljárásuk vérlázító, de legalább őszintébb, mint amit a szerbek csinálnak, akik sunyiban művelik ugyanazt már hónapok óta. Egyre másra jöttek és jönnek a hírek, hogy szerb rendőrök módszeresen, alamuszi módon terelik Magyarország felé a magukat menekültnek mondó megszállókat, akik már most megüzenték nekünk, hogy gyermekeink Allahhoz fognak imádkozni, vagy egyszerűen megölik majd őket.

A horvát vezetés ennél nyíltabb és pofátlanabb: vonatra rakatja a menekülteket, és Magyarországra szállíttatja őket, majd szemrebbenés nélkül azt nyilatkozza, hogy »rákényszerítették Magyarországot a menekültek fogadására«. A magyar reakció, a horvát rendőrök lefegyverzése és a diplomáciai tiltakozás visszafogott, de arányos volt. (Azért közben elképzelhetjük, hogy vajon mi történne, ha ugyanezt Magyarország tette volna meg Ausztria irányába…) Az is tény, hogy a horvát kormány az arcátlanságon túl többszörösen jogot sértett – kérdés, hogy az egész válságban levő EU a recsegő-ropogó schengeni rendszer idején képes lesz-e bármiféle szankciót alkalmazni az országgal szemben.

Egyelőre, miközben egyre több állam vezetője fogja fel, hogy a kapuk szélesre nyitása nem megoldás, az EU prominensei még mindig nem jutottak el odáig, hogy kimondják: az újabb s újabb érkező tömegek nem humanitárius, hanem biztonsági problémát jelentenek elsősorban.”