Amikor a román belügyminiszter és hadügyminiszter legfontosabb üzenete a Székelyföldön az, hogy a csíkszeredai rendőrség udvarán felhúzza Románia legnagyobb trikolórját, akkor bizony nem lehetünk nyugodtak.
„»Nemzetközi nyomásról« beszéltem az imént, és óhatatlanul az jutott eszembe, hogy mennyit vártuk annak idején ezt a nemzetközi nyomást mi is Romániában, és hogy az éppen most negyvenéves helsinki záróokmány aláírása mekkora reményeket ébresztett bennünk. Joggal egyébként, mert ha utána nem is javult még sokáig a helyzetünk, talán egy-két kirívó emberi jogi visszaélésre mégis felhívta a világ figyelmét már a hetvenes években a Helsinki Watch, és valószínűleg a totalitárius rendszerek majdani összeomlásához is hozzájárult az 1975. augusztus 1-jén elfogadott, békét és bizalmat hirdető megállapodás.
Hogyha nem másként, hát úgy, hogy Helsinkiben az addig egymással szemben álló szövetségi rendszerek államaiban tudatosult: ha szuverén aláírói lehettek egy ilyen dokumentumnak, van külön-külön is valamennyi mozgásterük. Sok újdonsága volt ennek a konferenciának, de számunkra az egyezségből a legfontosabb természetesen az úgynevezett »harmadik kosár« volt, amely nemcsak általános emberi jogi, hanem már sajátos kisebbségjogi kitételeket is tartalmazott. A harmincöt aláíró leszögezi: »A részt vevő államok – felismerve a nemzeti kisebbségek vagy a különböző regionális kultúrák hozzájárulását az együttműködéshez – segíteni kívánják ezt a hozzájárulást, amennyiben találhatók területükön ilyen kisebbségek vagy regionális kultúrák.« Hosszú viták után lehetett ide eljutni, hiszen addig a kisebbségi kérdés belügynek számított. (...)
Abban a pillanatban, hogy pacifikálták Európának ezt a részét, összecsomagoltak az alapítványok, az ilyen-olyan megbízottak, és utaztak haza. Elvégre már csend van, béke van, felnőttünk mindannyian, intézhetjük a magunk dolgát. Mister, Monsieur vagy Herr Nemzetközi Nyomás vette a bőröndjét, és hazament, mi még egy pillanatra fel is lélegeztünk, mert fárasztó volt már a sok kerekasztal és a még több értetlenkedés, amikor a helyzetünket magyaráztuk. Aztán rá kellett jönnünk, hogy valójában az a megoldáskereső folyamat halt el így – vagy hibernálódott –, amelyet Helsinkiben elindítottak. Pedig annak a hajdani zárónyilatkozatnak a lényege tulajdonképpen, hogy figyelni kell arra, aki bajban van.
És ma ebben a térségben kezdenek ismét bajban lenni a kisebbségek. Amikor a román belügyminiszter és hadügyminiszter legfontosabb üzenete a Székelyföldön az, hogy a csíkszeredai rendőrség udvarán felhúzza Románia legnagyobb trikolórját, akkor bizony nem lehetünk nyugodtak.
Amikor Marosvásárhelyen, hiába a nehezen kiharcolt törvény, nem lehet érvényt szerezni a teljes körű anyanyelvhasználatnak, akkor bizony az ember visszasírja még a kilencvenes éveknek és a kétezres évek elejének emberi és kisebbségjogi aktivistáit is. Akik egy részét, ismétlem, talán a srebrenicai rémségek urán szalajtották hozzánk, hogy legalább máshol nehogy kieressze valaki a palackból a szellemet. Cinikusnak tűnhet, amit mondok, de bizony sokat köszönhetünk ennek a riadalomnak. (...)
Most arról nem beszélek, hogy az etnikumközi viszonyban micsoda butaság a megadott jogokat áldozatnak, a »kis ujj« elvesztésének tekinteni, de egy politikusnak tudnia kellene, hogyan előzheti meg a konfliktusokat. Az általam éppen sokat emlegetett – nyilván azért is, mert évforduló van, de nem csak! – helsinki folyamat is a megelőzésről szólt. Megelőzni a bajt! Viszont én többnyire az ellenkezőjét láttam és látom Európában. A volt Jugoszláviában senki semmit nem előzött meg.
És Ukrajnában is lángba kellett borulnia a fél országnak, hogy végre valakik elkezdjék oltani a tüzet. Ugyanazok egyébként, akik azelőtt elnézték, hogy egyre jobban izzik a parázs. Mert a megelőzésnek nem abból kellene állnia, hogy hosszú, kibeszélős tréningeket szervezünk egymásnak, hanem idejében életbe kell léptetni azokat a megoldásokat, amelyeket később, ha előáll egy konfliktushelyzet, úgyis el kellene fogadnunk.
Csak akkor már esetleg nem lesz értelme a kisujjunkat ajánlgatni, mert az egész karunk odalett. Remélem, Ukrajnában még nem ez a helyzet. Viszont ami minket illet, a »jó tanulókat«, akik még nem törtük össze a berendezést Erdélyben, Felvidéken, a Vajdaságban, hadd kérdezzem meg tisztelettel: nem lehetne-e fordítva? Előbb a megfelelő megoldásokat elfogadni, sajátos jogállást is, ha szükséges, aztán hátha senki senkinek a karját nem kéri, sőt még a kisujját sem."
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
A direkt magyarellenesség helyett továbbra is a szofisztikált ellehetetlenítési módszerekben bízik az európai táborba visszatért román állam.
A kolozsvári Jazz in the Park fesztivál továbbra sem (túl) drága, viszont szaporodnak a politikai üzenetek. És a bulizene. Ami önmagában nem baj. Virágozzék minden virág. Csak ne feledkezzünk meg a jazzről.
Jövő héten jelenti be a kormány a deficitcsökkentő intézkedéscsomagot. Két hónapos kiskutyát dobott ki az ablakon egy pașcani férfi.
Országszerte spontán munkabeszüntetést robbantottak ki hétfőn az adóhatóság, a nyugdíjpénztár, a munkaerő-közvetítő és a szociális kifizetési ügynökség alkalmazottai a kormány által tervezett, a közszféra dolgozóit érintő megszorító intézkedések miatt.
További híreink: elhunyt Kincses Előd, a marosvásárhelyi fekete március nagy tanúja, leégett a Vlegyásza-csúcson levő meteorológiai állomás, és van ahol idén már másodszor virágzik a cseresznye…
Két fiatal vesztette életét egy közlekedési balesetben vasárnapra virradóan Râmnicu Vâlceában. A rendőrség üldözte őket, miután nagy sebességgel közlekedtek, és nem álltak meg a jelzésre – közölte vasárnap a Vâlcea megyei rendőrség.
Elfogadta hétfő délutáni ülésén a bukaresti kormány azt a rendeletet, amely alapján havi bruttó 300 lejre korlátozzák a közalkalmazottak ártalmas vagy veszélyes munkakörülményekért járó bérpótlékát.
Életét vesztette a Ratosnya közelében történt baleset egyik áldozata vasárnap délután, egy másik személyt mentőhelikopterrel szállítottak kórházba.
Esszük a vízízű, papírízű zöldségeket és közben álmodozunk letűnt korok finomságairól. De mi ennek az oka?
Esszük a vízízű, papírízű zöldségeket és közben álmodozunk letűnt korok finomságairól. De mi ennek az oka?
Az embernek kedve lenne, nem emigrálni, dehogy, máshol se kolbászabb a kerítés, csak a reklámokban… inkább elbújni szégyenében, hogy ez a román(iai) rendszer ennyire képes.
Az embernek kedve lenne, nem emigrálni, dehogy, máshol se kolbászabb a kerítés, csak a reklámokban… inkább elbújni szégyenében, hogy ez a román(iai) rendszer ennyire képes.
„És a gondolkodó élet csendben átadja helyét a fanatikus és a zombi iszonyú és nevetséges szembenállásának.”
„És a gondolkodó élet csendben átadja helyét a fanatikus és a zombi iszonyú és nevetséges szembenállásának.”
Gondolkodás egy amazonasi fejével az erdélyi magyarság visszhangkamráiról.
Gondolkodás egy amazonasi fejével az erdélyi magyarság visszhangkamráiról.
Mert a szakik szerint már csak idő kérdése, hogy mikor veszi át az irányítást…
Mert a szakik szerint már csak idő kérdése, hogy mikor veszi át az irányítást…
A 85 éves Emil Constantinescu meglepően őszinte volt egy, a bányászjárás évfordulójára szervezett eseményen, de ez aligha nyújt elégtételt a történelmi sérelmekre…
A 85 éves Emil Constantinescu meglepően őszinte volt egy, a bányászjárás évfordulójára szervezett eseményen, de ez aligha nyújt elégtételt a történelmi sérelmekre…
Ami megfogalmazhatatlan, mégis mindig megpróbálkozunk vele.
Ami megfogalmazhatatlan, mégis mindig megpróbálkozunk vele.
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
Láttam a neten, hogy a paradicsom rákkeltő lehet, mert tele van vegyszerrel. Az uborka is. Azt fontolgatom, hogy kiiktatom az étrendemből. A fodros kel levele jobb, tele van luteinnel és zeaxantinnal. És a sóska is (oxálsav, naftalén-diolészterek).
Láttam a neten, hogy a paradicsom rákkeltő lehet, mert tele van vegyszerrel. Az uborka is. Azt fontolgatom, hogy kiiktatom az étrendemből. A fodros kel levele jobb, tele van luteinnel és zeaxantinnal. És a sóska is (oxálsav, naftalén-diolészterek).
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
A direkt magyarellenesség helyett továbbra is a szofisztikált ellehetetlenítési módszerekben bízik az európai táborba visszatért román állam.
A kolozsvári Jazz in the Park fesztivál továbbra sem (túl) drága, viszont szaporodnak a politikai üzenetek. És a bulizene. Ami önmagában nem baj. Virágozzék minden virág. Csak ne feledkezzünk meg a jazzről.