Amikor a román belügyminiszter és hadügyminiszter legfontosabb üzenete a Székelyföldön az, hogy a csíkszeredai rendőrség udvarán felhúzza Románia legnagyobb trikolórját, akkor bizony nem lehetünk nyugodtak.

Itt van az utóbbi években ez a nemzetállamozás. Hogy Magyarország nemzetállam. Értem én, megcsonkítva, körbefaragva, de legyen legalább: nemzetállam. Csakhogy, tetszik, nem tetszik, minket ettől kiráz a hideg. A mi erdélyi magyar nyelvünkben a nemzetállam intoleranciát jelent, kizárólagosságot, az egy nemzet, egy nyelv államát.

Ha pedig 1989. december huszonegyedike vagy huszonkettedike lett volna a román nemzeti ünnep, talán ma egy szolidárisabb Romániában élhetnénk.

El kellene felejteni azt az egészen különös külpolitikai koncepciót, amely elsősorban gazdaságról szól, és másodsorban sem igazán arról, ami minket nyomorít.

A törekvést, hogy valaki például egy erdélyi magyar autonómiát vagy netán egy erdélyi identitást jogilag is ki akar fejezni, egy pillanatig sem szabad a közös európai identitással ellentétben elképzelni.

Ismét kísért mindenfelé a nacionalizmus, Romániában is, de ezzel egyelőre nem akart előállni egyik jelölt sem. Más mondandójuk pedig nem nagyon volt.

Nem lehet olyan állammodellt követnie Magyarországnak, amit mi Románia vagy Szlovákia esetében az ott élő magyar közösségek szempontjából rendkívül veszélyesnek tartunk.

Visszautasítom, hogy mi sugalljuk, kire szavazzanak az erdélyi polgárok. Ez kizárt. Remélem, ilyen irányú kérés Magyarországról sem hangzik el, mert az nagy feszültséget, sok kárt okozhatna. Interjú.

„A piacon a kofa sem mondja meg előre, meddig hajlandó lealkudni a liba árából.” Interjú.

Van természetesen szemléleti változás az RMDSZ-ben, én nem mindennel értek egyet, ami az RMDSZ-ben történik most, de azt hiszem, ez így természetes. Interjú.