„A megbízott kormányfő indoklása azt is felveti az egyszerű emberben, hogy a kiválasztott »negyvennyolcak« a legkorruptabbak, ezért aztán komoly stimulensekkel kell és lehet őket a »jó« úton tartani. Sőt azt is sugallni próbálta, hogy ezek annyira fontos, akkora felelősséggel járó tisztségek, hogy aki elvállalja, akkora terhet vesz a vállára, mint a mitológiai Atlasz, és muszáj »kedveskedni« neki, különben…

Különben megtörténhet, hogy a szenátus elnöke példának okáért visszatér a fotómodell »szakmához«, az elnök is inkább a fizikatanári »hivatást« vállalja, a miniszterelnök is az »ügyészkedést« választja és így tovább. Ez a logika pedig azt is jelenti egyben, hogy aki nem »állami méltóság«, úgy él, ahogy »megérdemli«. Azok várják ki szépen, zokszó nélkül, amíg a törvényhozás közismerten lassú malmai – kivéve, amikor a saját jövedelmük növeléséről van szó – igencsak nehezen meghoznak egy úgymond »költségvetés-terhelő« szabályzót.

Egy másik kérdés: mit tettek ezek a politikusok az emberekért? A kampányban tejjel-mézzel folyó Kánaánt ígértek, s miután a választók »megtették kötelességüket«, hátat fordítottak nekik. Ami nem jelenti azt, hogy a következő kampányban nem lesz újra képük bizalmat kérni. Emlékeztetünk, hogy mind a jelenlegi elnök, mind a kormányfő fizetésemelést és az életszínvonal emelését ígérte. Csak azt nem árulták el, hogy közben magukra gondoltak.

Az elnök tartogatott más meglepetést is. Miután a kormányfő hirtelen hazajött, és bejelentette, hogy a héten kormányrendeletet akar elfogani, amellyel addig kitolja a tisztségviselők fizetésének emelését, amíg érvénybe nem lép a közszférában dolgozók egységes bérezési törvénye, azt mondta, számára kétségessé vált, hogy Romániának »funkcionális« kormánya lenne.

Legyünk jóhiszeműek! Mondjuk, hogy a hosszú, a lakosság részéről komoly áldozatokat követelő válság végére értünk, és Romániában elkezdődött az életszínvonal emelkedése. Már csupán egyetlen kérdés maradt: miért a leggazdagabbakkal kezdik? Talán mert a »szentek keze is maguk felé hajlik«?”