„A vakációs idillt most már nemcsak az tépi szét, hogy sokan ilyenkor próbálják egyátszállásos munkahelyre „átvizsgázni” magukat. Immár különböző felhívásokkal is zavarják nyugalmukat nemzet- és identitásféltő felelősségérzetükre apellálva. Például a csángó oktatásban tátongó lyukak betömésére.
Olyan áldozathozatalra kérve őket, amely legfeljebb a végső elszámoláskor »benyújtandó« portfólióban nyom majd súlyosan a latba. Megfelelő körülmények nélküli, alacsony bérért végzendő, mondhatni elsősorban ügyszeretetből, forradalmi romantizmusból végzendő munkára kapacitálják őket. És el is érkeztünk a lényeghez, azaz a pedagógus megbecsüléséhez.
Nem túl népszerű dolog éppen most írni róla, amikor legfeljebb bolhalépésnyit javultak a vizsgamutatók, amikor az Erdélyben továbbra is sereghajtó magyar megyék szülői és tanárai több szólamban fújják megszokott, románnyelv-tanulással kapcsolatos sirámaikat. Holott némi viszontagságok után végül többé-kevésbé empatikus közegben javították a székelyföldi gyerekek dolgozatait.
Ennek ellenére továbbra is alapos túllövésnek tűnik a korábbi évek korrupciós esetei, érettségi panamái által kiváltott hatósági éberség, illetve annak jegyében a dolgozatjavítások »elvándoroltatása«. Az ez irányú határozat ugyanis eleve bűnözőnek kiáltotta ki a tanár-diák párost, amely potenciális »bűnszövetkezetként« kétségtelenül a barikád egyazon oldalán áll, hiszen a sikeres vizsga nemcsak a diák érdeke.
És ez most nem a tanárt mindenekelőtt hibáztató szülőlobbi által gyártott bélyeg, hanem a legfelsőbb szakmai fórum, az oktatási minisztérium verdiktuma. Ezzel az útravalóval, illetve elvárásokkal bocsátja hát vakációra a pedagógusokat a társadalom. Majd várja vissza – Gyimesbe is.”