Mert a fortyogó Közel-Keleten Szíria tipikusan az a viszály, amelyet meg lehetne oldani politikai akarattal, valójában azonban senki sem akarja, hogy befejeződjön. Csak Szíria maga.

Persze már önmagában aberráns elképzelés, hogy egy kormány futballcsapatot vásároljon, pláne egy másik országban, de ez senkit sem akadályozott meg abban, hogy szinte nemzetbiztonsági kockázatot vizionáljon egy futballcsapatban.

Az esetenként nem kis tőkével beszálló külföldi cégek közül nem kevés egyszerre csak a legsötétebb dzsungelben találta magát, s amikor ráeszmélt a keserves valóságra, visítva rohant el, sokszor hagyva a befektetést a romániai partnerre, csak ne veszítsenek többet a kalandon.

Ha a „baráti” román sajtó megvilágosítása hiú ábránd is, a csak információhiányból fakadó gyanakvások eloszlatása roppant fontos feladat. És teljesíthető.

Továbbra is alapos túllövésnek tűnik a korábbi évek korrupciós esetei, érettségi panamái által kiváltott hatósági éberség, illetve annak jegyében a dolgozatjavítások „elvándoroltatása".

A biztonsági háló fenntartását célzó engedmények mögül egyértelműen kilóg a lóláb: a politikai elit ismét a gazdaság teljesítményén felül költekezik, a jóléti intézkedések költségeit pedig jórészt a lakossággal fizetteti meg.

Elgondolkodtató, hogy a 21. század Európájában egy saját útját járni kívánó állam áttételes megfegyelmezéséhez az illető ország más határokon belül élő nemzettársait is felhasználják. Mintha lassan a kollektív bűnösség eszméje újraéledésének lennénk szenvedő tanúi.

A korrupcióellenes harc az egyik legpiacképesebb eszköz egy ország belpolitikai erőviszonyai átrajzolásához – ha az egy nagyhatalom tényleges érdekében áll.

Az erdélyi magyarság autonómiatörekvései két legőszintébbnek tűnő támogatójának összefogása egyértelműsíti: a mozgalom nem akar lemaradni a kisebbségi ügyekben egyre érzékelhetőbb módon átalakuló európai társadalmaktól.

Senki ne kockáztasson különösebb összeget a Ponta-kormány júniusi bukásán. Az RMDSZ nem is teszi, hivatalos megkeresés amúgy sem érte az ügyben, anélkül pedig komoly párt, ugyebár, egyetlen lépést sem tesz. Sem jobbra, sem balra. A helybenjárás egyébként is jobban fizet.

Bár a Charlie Hebdo-tragédia részben még az olcsó munkaerő iránti szükséglet diktálta migránspolitikára esküvő nyugat-európai kormányokat is kijózanította, a félmegoldások kifogásolói azonban továbbra is páriának számítanak. Orbán Viktornak a homogén kultúrájú nemzet megőrzésére irányuló nézetei nemcsak a kirekesztő bélyeget kapták meg azonnal, de a hálátlanság vádját sem kerülhették el.

Kétségtelen, a Schweighofer-ügy alaposan felkavarta az avart a romániai erdőkben. Ami önmagában örvendetes, hiszen az erdőirtások évtizedek óta egyre nagyobb és fekélyesebb sebeinek kezelése percnyi halasztást sem tűr.

A kedélyeskedésen túl persze nincs szó egyébről, mint a történelemhamisítási szándék minősített esetéről. Arról a késztetésről, amely a kommunista rendszer itt ragadt képviselői által izzított román öntudat túlburjánzását célozza, amely képtelen elfogadni, hogy Háromszéken többnyire magyarok fújták a Nemerét az elmúlt évszázadok folyamán.

A nem román nemzetiség ebben az esetben nem puszta szóvirág vagy kisebbségvédelmi megjelölés – és főleg nem abban az értelemben, ahogy mi, magyarok értelmezzük a kérdést –, hanem a társadalmat át és átszövő korrupcióval szembeni következetesség, a felelősségvállalással kapcsolatos mentalitás fokmérője.

Mit kezdhetnek magukkal Erdély visszatelepült nemesei a megváltozott társadalmi körülmények között? Erről beszélgettünk Csinta Samuval, aki könyvet írt róluk.

Az uniós kényszer alatt született romániai restitúciós folyamat legfontosabb vezérelve, hogy csak azt visszaadni, amit már sehogy sem lehet „fogva” tartani. A gyulafehérvári Batthyáneum iskolapéldája annak, ahogy a bukaresti hatalom mindent elkövet az elsősorban kisebbségi egyházi vagyonok visszaszolgáltatásának késleltetésére vagy megtagadására.

Úgy tűnik, hogy a fekete márciusnak egyelőre arra sincs esélye, hogy a szürke kategóriájába költözzön.

Oly sok vitatható és jogtipró körülmény közepette a romániai igazságszolgáltatás pártatlanságában változatlanul hinni akarók most egy pillanatra hátradőlhetnek, és belekortyolhatnak egy pohár hideg sörbe.