„A sajtóhírek az utóbbi napokban egy Jászvásártól 35 kilométernyire található moldovai faluról szóltak, ahová a megyei munkaelosztó hivatal 300 állásajánlattal érkezett, de senkit sem érdekeltek az állások. Illetve néhányukat igen, de ezek száma nem érte el a tízet. A többiek inkább azt magyarázták el az állást ajánlóknak, hogy miért jobb nekik otthon. Különben se várja el tőlük senki, hogy »15 millió lejnél« kevesebbért munkát vállaljanak! Mondták olyanok, akikről kiderült, hogy életükben nem volt munkahelyük. Egy másik »érdeklődő« nem akart »navétázni« a megyeközpontba, ezért, ha a »városban« vállalna munkát, legalább 2000 lejes fizetést és szállást várna el. Az csak »természetes«, hogy semmiféle képzettséggel nem rendelkezik. Viszont, mint a szavaiból kiderült, »mindenhez ért«. Ezek szerint akár politikus is lehetne – tehetnénk hozzá.

A szomorú valóság az, hogy az emberek inkább az állami segélyt választották a munka és fizetés helyett.

Bizonyára nem elszigetelt esetről van szó, hiszen nemrég tanúi voltunk, amikor egy – amúgy nyugati kocsival érkezett »segélyezett« – az egyik köztisztviselő arcába nevetett, hogy képes »semmi pénzért« dolgozni. Olyant is láttunk, hogy valaki az uniós élelmiszersegélyét vadonat-új autóján vitte haza. Persze ez nem általánosítható. A lakosság nagyobb része dolgozni akar, és dolgozik is. Azonban sajnos vannak emberek, akik jól »elvannak« a mi adólejeinkből fizetett szociális segélyből. Tetszik, nem tetszik, ez is Románia!”