„Jó dolog az, ha végre tejfeldolgozó szövetkezetet alakítanak, még jobb lett volna megtartani például a tejfeldolgozó ipart legalább. Ma 40 milliárdot ér a hazai élelmiszeripar, abból a tejfeldolgozásban még egy-egy helyen rúgunk labdába, miközben idegenek úgy zártak be tejgyárakat Dornavátrán, hogy a helybéli választott atyák a Hivatalos Közlönyből tudták meg: több mint 200 ember került az utcára, nagyjából ötödét állíthatjuk elő (uniós engedéllyel) a cukorszükségletünknek, a legnagyobb mezőgazdasági termelők idegenek – Afrikában ennél kevesebbért már dobtak krokodilok elé mezőgazdasági tárcavezetőt. Mert ez az agrárpolitika felér egy jól dokumentált árulással. Nem államtitkokat ad el a tárca, hanem nyíltan, mindenki szeme láttára engedi elsorvadni a napon a román mezőgazdaságot is, ami a hazai gazdaságnak lassan az utolsó fel nem adott bástyája.

A számok arról szólnak, hogy miközben 2–3-szor kisebb a búza termelékenysége, mint Francia- vagy Németországban (akárcsak 25 évvel ezelőtt), az illetékesek legfőbb gondja az, hogyan lehetne megvásároltatni egy hordozható kasszagépet a hetven feletti, a létminimum határmezsgyéjén élő kofákkal.”