„Pazaroltak ott, ahol nem kellett, és onnan vettek el, ahol bizony nagy volt a szükség. A lakosság többségének erre még lehetősége sincs, millióknak még a mindennapi kiadásokra is nehezen futja, nemhogy oktalan költekezésekre. Ezért a jámbor adófizető arra gondol, hogy az áfacsökkenéssel járó kisebb bevételek miatt hozzá hasonlóan spórolnak majd a közpénzből fizetett vezetők is, lemondanak a rendszeres kávézásról, vagy olcsóbb szappant vesznek a kézmosáshoz. Ez lenne méltányos, csakhogy ennek semmi jele nincs: mindeddig senki sem közölte, hogy az államháztartási lyukakat mivel foltozzák be.

Victor Ponta kormányfő reméli, hogy az élelmiszer-termelés valamelyest kifehéredik, és ez több adót hoz a konyhára, de más forrást nem nevezett meg, tanulmány nem készült az áfacsökkentés várható hatásairól, a nagy horderejű intézkedés a parlament megkerülésével, sürgősségi rendelettel született, és egyértelműen populista céllal. Minket innen, lentről a politikai játszmáknál jobban érdekel, hogy vajon miből akarják visszaszerezni a réven, amit a vámon vesztettek.

Erről még nem tudunk semmit, de érdemes odafigyelni a szakértőkre.

Az Adótanács adataiból ugyanis az derül ki, hogy a beruházási, fejlesztési alapokat csökkentik. Tavaly kilenc éve nem tapasztalt mélypontra került a jövőépítés, az idén tehát évtizedes mulasztást, rövidlátást és nemtörődömséget jegyezhetünk fel. Ezért nincsenek korszerű útjaink, felszerelt kórházaink, rendesen megfizetett orvosaink, gyakorlatias oktatásunk, versenyképes mezőgazdaságunk, faiparunk és egyáltalán: európai bérünk az európai számlák mellé.”