Ha már napjainkban csupán a vicc kedvéért nyilvánosan le lehet diktátorozni országvezetőket, Várad polgármestere is megérdemelne pár keresetlen jelzőt a referendum bukása óta tanúsított viselkedése miatt.

Amikor május 11-én a Váradszentmárton és Nagyvárad közigazgatási egyesüléséről szóló referendum a váradiak érdektelensége miatt megbukott, azok, akik a fúzió ellen szavaztak vagy távol maradtak az urnáktól, joggal érezhették, jobb, ha nem hangoztatják a nyilvánosság előtt a véleményüket. A nagy csalódottságban ugyanis sok fúziópártinál elgurult a gyógyszer, ahogy egy váradi román újságíró fogalmazott, valóságos dzsihád indult azok ellen, akik nem mentek el szavazni – köztük a magyarok ellen is. Mintha legalább is a többség akaratával mentek volna szembe, holott

a többség nem támogatja a referendumot, illetve teljesen érdektelen az irányában.

A városvezetés azzal magyarázta a bukást, hogy nem sikerült a fúzió előnyeiről meggyőzni a szavazópolgárok nagyobb részét. Valóban ezért maradtak távol az urnáktól a szavazók? Nem inkább azért, mert nem veszik be azokat az ígéreteket, amiket a városvezetés könnyelműen tesz? Nem hiszik el, hogy pont az a váradi önkormányzat fogja megmenteni a világon egyedülálló püspökfürdői tavirózsa-rezervátumot, amelyik a megyeszékhelyen kíméletlen a zöld környezettel.

Nem hiszik el, hogy Nagyvárad a termálvízfürdőiről híres Félixfürdő és Püspökfürdő bekebelezésével az ország és a térség legnagyobb gyógyfürdője lehetne, így a nagyváradi lakosságnak nem kellene Hajdúszoboszlóra mennie üdülni, ahogyan azt az önkormányzat a kampányban hangsúlyozza. A lakosság – véleményünk szerint – nem azért megy a szomszédba nyaralni, mert Váradszentmárton nem elég nagy, vagy nem tartozik Nagyváradhoz. Hanem mert

odaát minőségi szolgáltatást kap és gyógykezelése mellé nem jár értelemszerűen a manele. 

Az az ígéret is alaptalannak tűnik, hogy munkahelyek teremtődnek és a bérek is növekedni fognak a fúzió következtében, mivel a nagy vállalatok a nagyobb városokat preferálják. Egyrészt a nagy vállalatok a megfelelő minőségű infrastruktúrát és az autópályákat preferálják. A környező települések bekebelezése nélkül is jöhetnének, igaz, hogy abból nem Várad profitálna, hanem mondjuk Szentmárton. Marad az az érv tehát, hogy a nyugdíjasok ingyen utazhatnak majd, az ingázók pedig kevesebbet fizetnek az utazásért a fúzió után. Igen, ezzel az érvvel sikerült meggyőzni a váradszentmártoniakat… De a váradiakat?

Mivel próbálta Bolojan rávenni a számarányát féltő váradi magyarságot a fúzióra?

Jóformán semmivel. Nem láttunk magyar nyelvű szóróanyagokat (ez még nem azt jelenti, hogy nem voltak, csak hozzánk nem jutottak el), mind a Facebookon, mind a referendum honlapján csak románul folyt a kommunikáció. Megkértek pár magyar sportolót, hogy magyarul is tolmácsolják a román érveket – mindössze ennyi nyitás történt irányunkba.

Ha Nagyvárad polgármestere valóban jó politikus lenne, akkor – látván a magyarok távolmaradását – még a június 14-ére kiírt második népszavazás előtt villámgyorsan megtanulna a nyelvükön. Ő is, és a hivatala is. Ugyanakkor nem azt nyilatkozná, hogy szégyelljék magukat azok, akik a referendum ellen agitálnak, ezzel kockáztatva Nagyvárad jövőjét, hanem megpróbálná őket meggyőzni, hogy ne érveljenek ellene. A magyar kisebbségi vezetőket például azzal győzhetné meg, hogy valamilyen engedményt tesz a kétnyelvű utcanévtáblák vagy a Szent László-szobor ügyében.

Ezzel szemben azt látjuk, hogy megkezdődött a zsarolás és a majdani második bukás miatti bűnbakkeresés.

Mert leegyszerűsítve Bolojan magyaroknak szánt üzenetét, tulajdonképpen arról van szó, hogy ha ez a népszavazás is megbukik, akkor mi magyarok leszünk miatta felelősségre vonhatóak. Lehet majd ujjal mutogatni ránk, hogy nem akarjuk a város fejlődését, gyermekeink jövőjét ássuk el, a város miattunk nem lesz régióközpont stb.

Bolojan még nem tudja: ezzel a minősíthetetlen hozzáállással ásta el végleg a második referendum sikerét. Csak az a baj, hogy közben elvert újabb több tízezer (vagy ki tudja, pontosan mennyi) eurót azoknak az adófizetőknek a pénzéből, akiket zsarolással próbált rávenni akarata érvényesítésére.

Fotó: Facebook/Ilie Bolojan