„A csalás mértéke nem ismert, de mérvadó politikai elemzők szerint maga a kezdeményezés is a törvényesség határát súrolta, amire nem mentség, hogy az államelnök is ki-kicsapott az alkotmányos mederből. Végül a népszavazás az állami, kormányzati trehányságon bukott el: ha naprakész választói névjegyzéke lett volna Romániának, elegendő lett volna a leadott 8,3 millió voks ahhoz, hogy érvényes (és a szociál-liberális koalíció számára kedvező kimenetelű) legyen. De Dragnea volt miniszterelnök-helyettesnek könnyebb volt szavazatokat szaporítani így-úgy megnyert vagy megfélemlített emberekkel, mint kitartó munkával rendet vágni a nyilvántartások zűrzavarában. És ez csak az egyik, viszonylag egyszerűen megoldható feladata lett volna.

Ha elvégzi, az államfőtől is megszabadul, és tárcáját is megtarthatja. De elmulasztotta, és duplán ráfázott. Ez nem vall sem előrelátásra, sem hatékonyságra, és elég szomorú, hogy a legnagyobb – gyakorlatilag egyeduralkodó – kormánypárt egyik legértékesebb emberéről van szó, aki körül még mindig erős védőfalat tud állítani az utóbbi hónapok sok-sok korrupciós botrányától megtizedelt SZDP. Jelezve, hogy hiába minden elhatárolódó nyilatkozat és mához igazított szabályzat, mindez külsőség, a kommunista utódpárt nem tud és nem akar kilépni a törvényen felül állók kasztjából, és elvtársi szolidaritást mutat az egyenlőbbek iránt. És ez az egész országnak baj.”