„Egyes politikai elemzők szerint az államelnök megszólalása és hangnemváltása az ellenzéki liberálisoknak nyújtott politikai támaszként is értelmezhető. Hiszen jövőre parlamenti választások lesznek, és bár az új államfő megválasztása nyomán pártja népszerűsége is megnőtt, a legutóbbi felmérések szerint túlságosan gyorsan csökken a liberálisok előnye a szociáldemokratákkal szemben. Megtörténhet, bár valójában kiismerhetetlen az államfő gondolkodásmódja.

Egy másik elemző tovább megy: egyenesen azt állítja, hogy  az elnök így akarja megfutamodásra bírni a kormányfőt, hogy aztán a helyébe ültethesse protezsáltját, az új liberálisok üdvöskéjét. Ebben is lehet valami.

Várhatóan sok vélemény elhangzik, sok tinta elfolyik még ebben a témában. Csak remélni merjük, hogy nem leszünk tanúi újabb palotaháborúnak, mint az utóbbi években.

Ahogy ilyenkor általában történni szokott, arról persze senki sem beszél, hogy vajon mit szeretnének azok az emberek, akik az elnököt, de a többi politikust is hatalomra juttatták. Szó sem esik erről, de bizonyára nem azt várják, hogy a korábbi évek politikai csatározása folytatódjék. Azt várják, hogy a kormány tegye a dolgát az ország és a polgárok érdekében, az elnök legyen kiegyensúlyozott közvetítő az állami intézmények között, az állam intézményei működjenek, és a politikusok végre gondoljanak az egyszerű emberekre is. Hisz jövőre megint választási év lesz.”