„Ami a műsorokat illeti, azokból minden eddiginél színvonalasabbat, civilizáltabbat ígérnek a szervezők, s ahogy a műsorfüzetben felsorolt kínálatot elnézem, hát így is lehet. Ami pedig az utóbbi években elharapózott bóvlit illeti, azt a lehetőség szerint vissza- és kiszorítják, hiszen vásár ide, vásár oda, a városnapoknak semmilyen szinten nem szabad a hamisított rövidárukról, ócska csecsebecsékről szólnia. De hogy mégis legyen vásár, hát a népművészetre, a kézműves portékákra, az igényes játékokra, könyvekre, a helyi és máshonnan is érkező kuriózumokra kell összpontosítani, mert ezek már önmagukban ízlésépítőek, hasznosak és az életünket megszépítőek.

Tovább lapozva a műsorfüzetet, látom, hogy mi a java teljesítményeinkkel rukkolunk elő zenében, táncban, színjátékban, s a vendégeink is csupa jót és izgalmasat ígérnek. Úgy legyen! Ami a mutatványosokat illeti, a gyermekeket szórakoztató, sokszor kétes kivitelű óriásjátékokat, azokat vegyük bocsánatos bűnnek, hiszen a gyermekeknek is szórakozni kell. Ha valami fenntartásom van, az főleg a könnyűzenei részre vonatkozik, ahol olyan és annyi semmitmondó, »divatos« angol elnevezésre találunk, mintha – mondjuk – Liverpool-Szentgyörgy fesztiválról lenne szó, nem egy tősgyökeres erdélyiről, melyet olyan város rendez, mely több-kevesebb sikerrel Székelyföld Kulturális Fővárosává álmodta és tette magát, s most már az Európa Kulturális Fővárosa címre szeretne benevezni.”