„A szaktárca főtitkára szerint minisztere vállalja a névváltoztatást, ami történelmi szempontból teljesen jogos és megalapozott, mivel a jó együttélést és a multikulturalitás megőrzését segíti elő. Az érvelést elolvasva igencsak elcsodálkozhatunk a hirtelen oroszlánszívűvé vált egészségügyi miniszter határozottságán, amikor a magyarokkal szemben kell fellépnie. Jó lenne, ha ennyire határozottan állna ki a törvényes előírások betartása mellett, amelyek előírják az önálló magyar főintézetek létrehozását a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen, ahelyett hogy személyes látogatása során az intézmény vezetőivel való barátságát fitogtatná. Csakhogy az egyetem külhoni hírnevét egyre jobban megtépázó problémát, amely valóban a jó együttélést és a mutikulturalitást segítené elő Marosvásárhelyen, nem is akarja megoldani.

A történetek kísértetiesen emlékeztetnek arra, amit a 95 évvel ezelőtti eseményekről Nagy Endre, híres erdélyi mezőgazdász, a csombordi iskola megalapítója önéletrajzi regényében megörökített. Az 1920-as évek sajtójában a hivatali visszaélések százával történő feltárása kapcsán a következőképpen fogalmaz: „a magyarság gyermeki hittel hivatkozott törvényekre, jogszokásokra, míg az uralkodó nemzet egyedül a román érdeket vette zsinórmértéknek”. A remélt külföldi beavatkozás pedig akkor is, akárcsak ma az Európai Unióban, elmaradt – tehetnénk hozzá.”