A mi multikulturálisnak becézett egyetemünkön teret kell biztosítani az öntelt gyakornokoknak, tanársegédeknek, hogy hangot adjanak a magyar hallgatók iránti ellenszenvüknek.

Kétségtelen, hogy rendkívül kellemetlen, ahogy időnként minket, magyarokat ócsárolnak, de amikor lenyugodnak a kedélyek, és alaposan elgondolkoznak, mindazt, amit magyar részről korábban égbekiáltó „pofátlanságnak” tekintettek (lásd Băsescu 2013-as marosfői kijelentését a Tusványoson elhangzottakról), hamarosan lekoppintják, feltupírozva időnként.

Egyetemekben, iskolákban csakis közösen tudják elképzelni az oktatást, mint a féltékeny házastárs, aki inkább megfojtja a feleségét, minthogy beleegyezzen a válásba.

Annyi év után kétségtelen, hogy a román nyelv oktatása terén szándékos rosszindulattal, diszkriminációval állunk szemben, amin nem sikerült a meglévő törvények alapján sem változtatni.

Döbbenten gondolok arra, hogy milyen méretű korrupcióról lehet tudomása az oktatásügyi tárca vezetőjének, ha elrendelte, hogy az érettségi dolgozatokat az idéntől más megyében fogják javítani.

Már kezdettől megnyomorítják, elveszik a kisebbségi diák kedvét az ország nyelvének az elsajátításától, megfosztják a lehetőségtől, hogy megtanulja kifejezni önmagát, és könnyedén eligazodjon a hivatalos ügyintézés dzsungelében, esélyegyenlőségét csorbítják ezáltal.

Ha valóban elindul az eljárás, és el is ítélik a (többrendbeli okirat-hamisítással, pénzmosással, adócsalásban való bűnrészességgel és összeférhetetlenséggel vádolt) miniszterelnököt, akkor megdől egy utolsó elképzelés is, miszerint bízni lehet az ártatlannak vélt fiatal román politikus-utánpótlásban.

Ami az ünnepi beszédekben szerdán elhangzott, az a művészi tökélyre vitt elhallgatás, mellébeszélés, a valóság semmibevételének mintaképe volt, a felavatott emléktábla pedig a tetten érhető cinikus történelemhamisítás tagadhatatlan jele.

A király azt mondta, Kolozsváron lesz magyar orvosi egyetem. A helyette beszélők román hangok szerint nem is azt mondta.

Az önálló magyar egyetem – s ezen belül magyar tannyelvű orvosi kar – létrehozására vonatkozó királyi rendeletnek a MOGYE-n folyó kiszorítósdi leplezésére való felhasználása a jelenlegi vezetés részéről több mint cinizmus, amit a meghívottak, őfelsége Margit hercegnő és Radu herceg jelenlétével akarnak szentesíteni.

Az orvosokat sem a vonatkozó törvény, sem a szerződés, sem a miniszteri rendelet nem biztosítja arról, hogy az ellenőrző szervek nem fogják-e egy-két év múlva rajtuk behajtani a kártya nélküli betegek ellátására felírt költséges kezelések összegét.

A román kormányoknak és oktatásügynek a legnagyobb adóssága, hogy a mai napig sem volt akarat, hogy legalább a kétszintű érettségi vizsgát bevezesse.

Elcsodálkozhatunk a hirtelen oroszlánszívűvé vált egészségügyi miniszter határozottságán, amikor a magyarokkal szemben kell fellépnie. Jó lenne, ha ennyire határozottan állna ki a törvényes előírások betartása mellett, amelyek előírják az önálló magyar főintézetek létrehozását a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen.

Valósággal elállt a lélegzetem attól, hogy 25 évvel a történtek után mennyire aljas módon hamisítják meg mindazt, amit negyedszázaddal ezelőtt Marosvásárhely magyar lakói ellen megszerveztek. Megfélemlítésünk, háttérbe szorításunk volt a cél, és sajnos az maradt ma is.

Mivel a gyógyszerkassza 2011 óta nem változott Romániában, s ez idő alatt az állam egy lejjel sem szánt több pénzt az ártámogatott gyógyszerekre, alaposan elő nem készített demagóg körítéssel, divatos fenyegetésekkel akarják elérni, hogy a kényelmetlen ötéves szünet után új gyógyszereket hozzanak be az országba.

A tisztaság és a nyugodt körülmények biztosítása mellett az általános elégedettség legfontosabb feltétele, hogy az orvosok és ápolók találjanak időt arra, hogy szóba álljanak, meghallgassák és pontosan tájékoztassák a beteget és esetenként a hozzátartozóját is.

Kétségtelen, hogy a román szavazók voksa volt a döntő, tehát a többség vágyainak, céljainak a teljesítése az első. De nem kellene elfelejteni, hogy az ő nyugalmuk garanciája a mi – nemzetközi, európai normák szerint rendezett – békességünk.

Valószínűleg el kell telnie még egy kevés időnek, amikor a főbejáratok bérlőitől a hátsó bejáratok használóira is terelődik egy kis figyelem.