„Nem mondom, hogy feltétlenül az Igazi Csíkibe, bár a többség szeret a győztesekkel együvé tartozni, márpedig az Igazi éppen ütközetet – vagy akár csatát – nyert a söróriás Heinekennel vívott harcban.

A (sör)habkönnyű felütés ellenére igen komoly ügyről, illetve figyelemre méltó előrelépésről van szó – és nemcsak a márkatisztaságért zajló folyamatokban. A Krónika fennállásának első évében ugyanis több alkalommal is lepattantak a kiadó hirdetésekért hajtó marketingesei az akkor még nem a Heineken által birtokolt csíkszeredai sörgyár illetékeseiről. A sokadik válasz nélkül hagyott megkeresés után jószándékú sörös szánta meg a kollégákat: ne erőlködjetek, mondta, a Ciuc jelentős piaci veszteségtől tart, ha ellenfelei ráragasztják a magyar sör címkét.

A kétezres évek eleje óta sok minden változott, bár sörreklám azóta sincs a Krónikában. Van viszont egy moldvai városban hozott jogerős ítélet, amely az eladásait féltő világmultit marasztalja el a kis székelyföldi sörmanufaktúrával szemben.

Pedig a nagyok arroganciájának jegyében sok mindent bevetett a Heineken érdekeit érvényesíteni kívánó rohamcsapat, köztük az »úgynevezett Székelyföld« politikailag sűrűn használt, jogilag azonban értelmezhetetlen etnikai élesítésű torpedóját. Becsületükre legyen mondva: a holland cég toleranciából bizonyára jobban »képzett« vezetői azóta igyekeztek helyretenni ezt a sértő kitételt egy már-már bocsánatkérő levélben.”