„Kíváncsian várom, mikor jut eszébe valakinek, hogy ezt a kis hátsó bejáratot is egy egészségügyi »kombináthoz« méltó rendben kellene tartanai. Tudom, hogy folyton építkeznek, s jelenleg a járóbeteg-rendelő, azaz a poliklinika egy részének a felújítása folyik, de ez nem ment fel senkit az alól, hogy a nagyközönséget fogadó hátországot – s hadd tegyük hozzá, hogy a kórház környékét is – rendben tartsa.

Különösen azért, mert elöljáróink, a város polgármesterétől a megyei tanács elnökéig, s hasonlóképpen az egyetem vezetői is azzal kérkednek, hogy Marosvásárhely brandje, márkajegye az egyetem mellett a sürgősségi kórház, ahova az ország szinte minden megyéjéből érkeznek betegek. Ha a helyükben lennék, a hátsó bejárat látványa meggondolkoztatna, hogy továbbmenjek-e? A feltáruló látkép ugyanis az intézmény gazdáit s az ott várható higiénét is jelképezheti. Szerencsére jobbára sietnek, s mielőtt tudatosulna bennük, már komoly akadályokkal kell megbirkózniuk a bejutás, az emeletekre való feljutás érdekében.

Miközben a szomszédos rohammentő-szolgálat bejárata előtt kifogástalan rendet tartanak, megmagyarázhatatlan számomra, hogy ez a kórház esetében miért  lehetetlen. Két szaki egy délelőtt lefesthetné, fertőtleníthetné, rendbe tehetné a kórházba ömlő betegek tömege (és mások) által használt bejáratot. Hogy miért nem jut erre idő? És a mindig éber közegészségügy miért huny láthatóan szemet afölött, hogy az általa is használt épület hátsó bejárata ilyen védjeggyel fogadja a betegeket? Sohasem tudtam megfejteni. De nem is érdemes, hisz mostanában olyan »nagyívű« leleplezések helyszíne az ország, hogy minden volt tisztségviselő beleborzong, s valószínűleg el kell telnie még egy kevés időnek, amikor a főbejáratok bérlőitől a hátsó bejáratok használóira is terelődik egy kis figyelem.”